Balavány György
Balavány György

Szó sincs arról, hogy ezek bűnösök, akiknek megbocsátunk. Az összekacsintó közmegegyezés szerint, mondjon bármit a törvény (amit úgyis a hatalmasok találtak ki), ez a zsiványtípus eleve makulátlan.

Már a csapból is a Viszkis folyik, no nemcsak a film, azzal nem is volna gond, hanem a vita, miszerint szabad-e „piedesztálra emelni” egy „bűnözőt”, avagy nem szabad. És ahogy mifelénk – meg hát másfelé is – szokás, az álláspontok radikalizálódnak. Az egyik szerint ez komoly erkölcsi kérdéseket vet fel: a bűnöző mégiscsak bűnöző, nehogy már sztároljuk, hovatovább példaképpé nemesítsük! A másik szerint nehogy már az egyik ossza az észt, micsoda marhaság, tele vannak a nyugati epikus művek rokonszenves bűnözői karakterekkel, ott van ugye Robin Hood, Till Eulenspiegel, Vincent Vega meg a többiek.

Ambrus Attila, az eredeti Viszkis legszívesebben leverné Tvrtko sapkáját, jó néhányan legszívesebben levernék Ambrust, bonyolódik a cselekmény, miközben szépen fut a film.

Here we are now, entertain us

De először is: ne keverjük össze a Viszkist Ambrus Attilával. Kétségtelen, Ambrus az az ember, aki annak idején ötletes rablássorozattal, szökéssel és egyéb kópéságokkal lopta be magát sokak szívébe – már akkor sztárolta a bulvárvilág. Tessék csak emlékezni: Csala Zsuzsa egyenesen meghívta a szökésben levő rablót a Vidám Színpadra, aki el is ment, kockáztatva, hogy elfogják.

Aztán jócskán megcsappant a népszerűsége, hiszen prózai módon börtönbe vonult, még prózaibb módon letöltötte a büntetését, hogy aztán a lehető legprózaibb módon megbánja a tetteit és új életet kezdjen. Most kétkezi munkával tartja el magát. Ez a kétkezi Ambrus, lássuk be, uncsi – vagy legalábbis az volt egész mostanáig. A filmnek köszönhetően újra felkapták, nem kis zavart okozva: ugyanis visszavonhatatlanul mást jelent már, mint eddig.

A Viszkis meg Vincent Vega közt az az egyik különbség, hogy a Viszkis legendás figurája mögött valós személy áll. Nekem úgy tűnik: Tvrtko sem, és más sem tudta eldönteni, hogy a betyáros-kópés rablóval vitázik-e, vagy Ambrus Attilával, akiben immár nincsen semmi legendaszerű, sőt borzasztóan szeretne kibújni ebből a szerepből, ha hagynák.

Amúgy igen érdekes, hogyan rehabilitál, illetve bélyegez meg örökre a közvélemény (bizonyos része) egykori bűnelkövetőket. A Viszkis nem az egyetlen, aki börtönben volt, mégis sokak számára több, elfogadható. Ott van Tasnádi Péter, a megboldogult Stadler József, jóval kisebb léptékben akár Zalatnay Sarolta vagy Stohl András. Őket nem annyira szokás rovott múltúnak tekinteni, mint Ambrust. Talán mert „letettek valamit” a sokat emlegetett asztalra, művészként, nagyvállalkozóként vagy valamely politikai oldal bulvárüdvöskéjeként. No de Ambrus? Ha nincs a film, és nem kéri fel Antal Nimród tanácsadóként, máig is csak készíti az igen pofás kerámiáit, az meg, ugye, kit érdekel.

Kifosztottak és megajándékozottak

De miről is szólt a szimpátiahájp a Viszkis körül? Hát arról, természetesen, hogy helyettünk volt az, aki. A betyár, aki az elittel ujjat mer húzni, és megússza, sőt be is mutat neki. A tökös gyerek, aki megszívatja a bankot. A „bank” amúgy is igen sűrű, erőteljes szimbóluma az intézményesített kizsákmányolásnak (abba itt és most ne menjünk bele, hogy ez a sztereotípia mennyiben jogos; maradjunk annyiban, hogy létezik). Sőt, az igazság az, hogy mi, magyarok különösen gyűlöljük a bankokat. Mélyen él bennünk a bizalmatlanság, sőt a sértett gyűlölet mindenféle közintézménnyel szemben, mert úgy érezzük, ezek réges-régen elárultak minket: miközben értünk kéne lenniük, ellenünk fordultak.

A Viszkis-hájp tényleg hasonlít az Eulenspiegel vagy a Robin Hood-effektusra. Ők is a kizsákmányolók megcsúfolói. Robin Hood visszaosztja a gazdagoktól zsákmányolt pénzt, amit azok előzőleg kisanyargattak a szegényekből. De ha nem osztaná vissza, akkor is: plebejusként, a nép nevében cselekszik. Szó sincs arról, hogy ezek bűnösök, akiknek megbocsátunk. Az összekacsintó közmegegyezés szerint, mondjon bármit a törvény (amit úgyis a hatalmasok találtak ki), ez a zsiványtípus eleve makulátlan. (Főleg, ha ötletes és sármos.) A bank, a hivatal, az állam, a földesúr, egyszóval az elit az igazi tolvaj és rabló. Tőle lopni nem bűn, hanem hőstett.

A Viszkis a rajongói szemében sosem volt bűnöző: szabadságharcos volt és forradalmár. És attól lett unalmas, üres, és szénné alázható tévéstúdiókban és publicisztikákban, mert Ambrus Attilaként ezt az egészet megtagadja. Mi több: nem átall prevenciós programokat tartani, és lépten-nyomon hangoztatni, hogy amit tett, nem volt helyes. Így kétségbe vonja a róla szóló döntésünket.

Ambrus Attila megtagadta a Viszkist, és ezzel kirabolt minket. Nem látok bele Tvrtko és a többi antiviszkis lelkébe, inkább általános motivációs mintákról beszélek: amit a Viszkis tett, megbocsátható (sőt), de amit Ambrus Attila tesz, megbocsáthatatlan. A Viszkis kirabolta a bankot, Ambrus kirabolt minket. A Viszkis elvette az elittől a pénzt; Ambrus elvette tőlünk a Viszkist.

Még jó, hogy legalább a film a Viszkisről szól, nem pedig Ambrus Attiláról.

Sok-sok szerethető bűnös

De nemcsak az igazságos zsivány karaktere létezik. Ami például Vincent Vegát, és vele a nyugati epikai hagyomány rengeteg szerethető bűnösét illeti – Maurice Leblanc plebejusnak egyáltalán nem nevezhető Arsène Lupinjétől Luc Besson nagyon is plebejus és csodálatos bérgyilkosáig, Léonig –, ezek a figurák másfajta elbeszéléstípusba illeszkednek. Egy olyan narratívába, ami talán a Bibliában gyökerezik: nem teszi erénnyé a bűnt, viszont azt a kérdést veti fel, hogy mi van, ha a törvény mindkét oldalán gyarló, bűnös emberek állnak.

Ha innen nézzük Ambrus Attilát, aki a legendás karaktert (a maga közmegegyezéses makulátlanságában) levetette és maga mögött hagyta, hogy immár csak egy legyen közülünk, aki ráadásul megbűnhődött a vétkeiért – akkor csak egyetlen fontos kérdés marad.

Nevezetesen: hogy tényleg, basszus, miféle alapon ítélkezünk.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Nem mondja meg az Emmi, honnan rúgják ki a dolgozókat

Nem mondja meg az Emmi, honnan rúgják ki a dolgozókat

Az ÁSZ sajnálja, hogy megsemmisült a tűzben a DK könyvelése, de azért várja a dokumentumokat

Az ÁSZ sajnálja, hogy megsemmisült a tűzben a DK könyvelése, de azért várja a dokumentumokat

Versenyautó készült a Lamborghini 650 lóerős divatterepjárójából

Versenyautó készült a Lamborghini 650 lóerős divatterepjárójából

A rácsok mögött élőkről készített drámai kisfilmet a BvOP – videó

A rácsok mögött élőkről készített drámai kisfilmet a BvOP – videó

Jó hír: rengeteg jegesmedvét találtak Alaszkánál

Jó hír: rengeteg jegesmedvét találtak Alaszkánál

Fegyvert karácsonyra?

Fegyvert karácsonyra?