Mennyit tud az agyáról?
Az agy megismerése továbbra is korunk egyik legnagyobb kihívása – a kutatók régóta próbálják megfejteni, különböző aspektusokból vizsgálni a működését. Gyakran egymásnak ellentmondó eredmények születnek, talán ennek eredménye, hogy mindmáig számos, az aggyal, az idegrendszeri betegségekkel kapcsolatos tévhit tartja magát. Dr. Györfi Orsolya, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) neurológusával beszélgettünk róluk.
HVG: A sportban gyakori fejelés, a fejet ért kisebb ütések tényleg káros hatással lehetnek az agyra?
Gy. O.: Az ütés hatására az agy elmozdul, a koponyacsonthoz ütődik. Az ismétlődő, nagyon pici sérülések hosszú távon valóban károsíthatják az agy működését. Nem a hétvégi focizásokra kell gondolni, amikor egy-egy alkalommal ütés éri a fejet, hanem mondjuk a hivatásos bokszolókra, akiket napi szinten érhetnek ilyen mikrotraumák.
Két évvel ezelőtt a Stirling Egyetem tudósai egy teljes focicsapatot kértek meg, hogy húszszor fejeljenek a labdába, agyi funkcióikat pedig előtte és utána is megvizsgálták. Az eredmény azt mutatta, hogy memóriateljesítményük 41-67 százalékkal csökkent, és bár a változások ideiglenesek voltak – nagyjából egy napig tartott a sok fejelés hatása -, ha valakinek nap mint nap ütések érik a fejét, annak hosszú távú következményei lehetnek.
Erre a kutatásra 2017-ban ráerősített egy, a University College London tudósainak vizsgálata is. A szakértők 14, már visszavonult, demenciában szenvedő játékost vizsgáltak, hat futballistát a haláluk után is. Négyüknél kimutatták a krónikus traumatikus enkefalopátiát (CTE), amely leginkább a bokszolókat vagy az amerikaifutball-játékosokat fenyegeti, hatuknál az Alzheimer-kór jelei mutatkoztak.
Tényleg csak az agyunk tíz százalékát használjuk?
Gy.O.: A mai napig nagy rejtély az emberi agy működése, nem meglepő a számos ellentmondás és legendás tévhit a témakörben. A tíz százalékos mítosz közkedvelt sc-fi téma, filmek (pl. Limitless) is eljátszanak a gondolattal, hogy mi lenne, ha szuperagyunk lenne, és a feltételezetten rejtett kilencven százalékot is használni tudnánk.
A 10 százalékos mítosz azonban nem igaz. Nemcsak nappal, de éjszaka is az agyunk összes régiója készenléti állapotban van, a pillanatnyi feladatok hatására különbőző régiók aktiválódnak.
Az alkohol mennyire pusztítja az agysejteket?
Gy.O.: A mérsékelt alkoholfogyasztás (pl. a napi 2 dl vörösbor) nem öli meg azonnal az agysejteket, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem okoz semmilyen károsodást.
Az agysejtek elhalása egy hosszútávú folyamat következménye. Az évekig tartó, mértéktelen alkoholfogyasztás, a B-vitaminok csoportjába tartozó thiamine hiányához vezethet, amely szükséges az idegsejtek megfelelő működéséhez. Ennek a vitaminnak a hiánya a későbbiekben elsősorban a mozgáskoordinációért felelős kisagyi sejtek pusztulásához vezethet.
A központi idegrendszer működési zavarát okozó káros hatás jól ismert: például egy friss, idei vizsgálat során egészséges, 12-14 éves fiatal populáció memória funkcióit vizsgálták, majd 3 év elteltével ismét felmérték őket. Az eredmények alapján azok a fiatalok, akik időközben rendszeres alkoholfogyasztókká váltak, a figyelmi és térbeli tájékozódó képesség romlását mutatták.
A károsító hatás nem ér véget az elhatározással, miszerint a használó felhagy az alkoholfogyasztással. A megvonási tünetek epilepsziás rohamok megjelenéséhez is vezethetnek.
A jobb-bal agyfélteke eltérő működése is csak mítosz?
Gy.O.: A hatvanas évek óta kedvelt kutatási témát jelent a két agyfélteke tevékenységei közötti funkcionális különbség. A hagyományos elméletek szerint a jobb agyfélteke a kreativitásért, művészeti beállítottságokért felelős, míg a bal algyfélete a racionális döntéshozó.
Újabb kutatási irányvonalak szerint azonban nehéz egyértelmű határvonalat húzni: például a nyelvtani kézséget nem lehet egy jól meghatározott agyi régió működésével magyarázni, mindkét félteke működésére szükség van.
Ami azonban biztos, hogy az agy jobb oldala felelős a bal testfél mozgásáért és a bal agyféltekénk látja el a jobboldali végtagokat.
Az epilepsziával kapcsolatosan rengeteg tévhit és előítélet él a társadalomban. Dugjunk-e például fakanalat a beteg szájába, próbáljuk-e lefogni?
Gy.O.: Nem szabad! Mindenképpen biztosítsuk a beteg környezetét, óvjuk attól, hogy leessen valahonnan vagy megüsse magát. Az epilepszia tulajdonképpen az idegsejtek kóros kisülése, ez az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre. Az EEG-vizsgálat segítségével arra kaphatunk választ, hogy honnan indult ki ez a roham. Hogy kiderítsük, epilepsziás rohama volt-e egy betegnek, akit behoztak, abban elsődleges szerepe van a szemtanúknak.
A szülők, barátok, vagy éppen a gyerekek nem tudják elmondani, hogyan kezdődött a roham, milyen végtag kezdett el először rángatózni, mert – természetesen – a kétségbeesettségük miatt nem figyelnek a részletekre. Ezért szoktuk tanácsolni, hogy vegyék videóra az esetet, az okostelefon mindig kéznél van. Gyakori, hogy az epileptológus kezelőorvoshoz már videóval mennek a betegek és hozzátartozóik. A fej, szem- és végtag mozgás jellegzetességeinek megfigyelése nagyban segítheti az orvost a rohamok típusának megállapításában.
Az epilepsziától valóban nagyon félnek a betegek. Amikor egy neurológiai betegségnek ki kell mondanunk a diagnózisát, a betegeknek rögtön az jut eszébe, azt tudják az epilepsziáról, vagy akár a Parkinson-kórról is elsőre, hogy visszafordíthatatlan betegségek. Ha egyszer kimondták, nincs visszaút. Például fiatal betegeknél, akiknél a Parkinson-kórra utaló tünetek jelentkeznek, előfordul, hogy halogatják a kezelést, félnek a végleges diagnózis kimondásától. De az epilepsziánál is ezt látom, hogy jár vele egyfajta megbélyegzés, stigma. A betegek minél több időt szeretnének várni a diagnózissal, rejtegetik a betegséget. Sajnos ügyeletekben arra is látunk példát, hogy az epilepsziás rosszullét miatt beszállított beteg az ügyeletes orvos előtt is rejtegetni próbálja a már kezelt epilepszia betegséget.
Előfordult olyan eset, hogy a nehezen kezelhető rohamok hátterében, gyógyszerkombinációt igénylő epilepszia betegség állt, amelyet felvételkor a beteg letagadott, rejtegetett. Egy adott élethelyzet változása, mint például a munkahelyváltás számos nehézséggel jár, ilyenkor szeretnék elekerülni az új kollegák előtt a betegséggel járó megbélyegzést.
Valójában mi magunk mennyit tehetünk hozzá az agyunk frissességéhez?
Gy.O.: Az alapvető dolgokat érdemes észben tartani: aludjunk eleget, éljünk mentálisan aktív életet, tanuljunk, beszéljünk idegen nyelveket, étkezzünk egészségesen. A rendszeres fizikai aktivitás, napi 40 perc valódi testmozgás már sokat segíthet. Ezek általános dolgok, de nem csak az agyunk frissességét befolyásolja, hanem prevenciós szempontból is hatásosak lehetnek, hiszen a keringési rendszert, az egész szervezetünket is karban tarthatjuk vele.
Fontos a dohányzásmentes élet, valamint az, hogy szűrjük az információkat. Érdemes megkímélni az agyunkat azzal, hogy végiggondoljuk, mit érdemes elengednünk, min nem szabad stresszelni. Elengedhetetlen a megfelelő folyadékbevitel is: ha nem iszunk eleget, az nem csak az agyunknak, hanem az egész szervezet teljesítőképességének rosszat tesz. Ahhoz, hogy az agy problémamentesen funkcionáljon, szükséges a megfelelő hidratáltság.
A kiszáradás egyik tünete az eszméletvesztés: erre azért kell nagyon figyelni, mert ilyen tüneteket okozhat a szívritmuszavar vagy akár egy stroke is, így egy ilyen eset után mindig orvoshoz kell fordulni, és kideríteni, hogy mi okozta. Aki nem szomjas, annak érdemes magával hordania egy másfél literes palackot, hogy ez is emlékeztesse a folyadékbevitel fontosságára.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
