A zsidó ellenszervezet, amely nagyon jól jött a Fidesznek

Régi, jól működő kapcsolat vitte rá Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbiját arra, hogy belépjen a politikai térbe, és támogatóként szerepeljen Hollik István budapesti belvárosi fideszes képviselőjelölt szórólapján. Bár a rabbi utólag próbált magyarázkodni, sokakat nem győzött meg; annál is kevésbé, mert az EMIH már szinte a megalakulása óta a Fidesz támogatójaként van elkönyvelve.

A hitközség számára kézenfekvőnek tűnt a Fidesszel kötött szövetség. A zsidó közösségi életet monopolizálni próbáló Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ugyanis teljes egészében a baloldali pártokhoz volt bekötve, egy időben alelnöke volt például Suchmann Tamás szocialista parlamenti képviselő és miniszter. De a Mazsihisz idősebb zsidó közösségének szimpátiája is a baloldalé volt.

Az EMIH 2004-es megalakulása jól jött tehát a Fidesznek, amely szeretett volna kiszabadulni abból, hogy folyamatosan antiszemita beállítottságot vetnek a szemére. Ráadásul az EMIH-nek nagyon jók a kapcsolatai Izraelben, Köves Slomó rabbivá avatásán például megjelent Izrael askenázi főrabbija is. Az EMIH–Fidesz-együttműködés eredményeként Kövesnek a főrabbit 2008-ban sikerült még Orbán Viktorral is összehoznia. De jó szolgálatot tett Köves a kormányfőnek akkor is, amikor tavaly a Mazsihisz vezetése élesen kikelt a Soros-plakátok ellen, antiszemita felhangokat látva a sorosozásban, miközben az EMIH látványosan megvédte az ügyben a kormányt.

Köves Slomó. Már első körben egyházi státust kaptak

Fülöp Máté

Az EMIH másfél évtizeddel ezelőtti megalakulása óta nem csak politikai okokból, azaz Fidesz-barátsága miatt szálka a Mazsihisz vezetésének szemében. Az egyházak 2011-es fideszes megrostálásakor a kiváltságos harminckettek, azaz a bevett egyházak közé sorolt Köves-féle hitközség ugyanis már korábban sem akart az országos szervezet ernyője alá tartozni, hiszen míg a Mazsihisz hitvallásában, tanításában zsidó vallási szempontból a neológia dominál, az EMIH az ortodox irányzathoz tartozik. Igaz, meg kellett különböztetnie magát a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségtől is, ezért az úgynevezett status quo ante hitközségek – azaz sem neológ, sem ortodox – jogutódjának nyilvánította magát. Amivel csak tovább szította a feszültséget, hiszen a Mazsihiszhez nemcsak neológ, de ortodox és status quo hitközségek is tartoznak.

A Mazsihiszben persze nem fogadták el az EMIH önmeghatározását. „Nyugodtan állítjuk, hogy a lubavicsi mozgalom a magyarországi zsidó hagyományokhoz és ideológiákhoz képest idegen szellemiséget képvisel” – írta az EMIH megalakulására reagáló közös levelében Fröhlich Róbert és Schönberger András főrabbi 2006-ban.

Az EMIH-nek a magyar hagyományhoz való igazolásán kívül azért is szüksége volt a status quo örökségre, mert az egyház vezetői a Chabad Lubavics haszid irányzathoz tartoznak, az általuk elért hívők azonban nem követik a haszid életformát. A status quo ante névválasztás a hívek döntése volt, akik ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy nem azonosak a lubavicsi haszidokkal.

A Mazsihisznél nehezen élik meg, hogy a Fidesz a kormányra kerülése után anyagi értelemben is kifejezte háláját, az EMIH-nek részben újraosztották ugyanis a zsidóságnak jutó állami pénzeket. S miután a szervezeteknek nem sikerült megállapodniuk például az örökjáradék felosztásáról, állami döntéssel kapott belőle egy részt az EMIH is.

Az sem tetszett a sokáig egyeduralkodónak számító Mazsihiszben, hogy az EMIH-et az új egyházügyi törvény alapján egyenrangúvá tették vele. Köves Slomónak mindig az volt az álláspontja, hogy az állami támogatásokat az egyházaknak juttatható 1 százalékos szja-felajánlások alapján kellene szétosztani, s erre próbálta rávenni a kormányt. Jelenleg az EMIH mintegy harmadannyi szja-rendelkezést tudhat magáénak, mint a Mazsihisz.

Fülöp Máté

Az is igaz azonban, hogy az EMIH mindig is hangsúlyozta az intézményesülést, a Chabad már a kilencvenes évek közepétől működtet óvodát, majd általános iskolát is. Mára elindult a gimnáziuma, s nemrég megvette a Zsigmond Király Egyetemet is. Beindultak az üzleti vállalkozásai is, kóser vágóhídtól közvetett tulajdonszerzésig a médiában (Klubrádió, 168 Óra).

Az intézményfejlesztésben nagy segítségére volt az EMIH-nek az állami hátszél, hiszen például az egyetem elindítására a Magyar Fejlesztési Bank adott 1,1 milliárd forintos hitelt. Tavaly decemberben pedig újabb 450 millió forintos külön támogatást kapott, ezúttal a Dohány utcai Bét Menáchem iskola tanuszodájára. Az államtól ingyen megkapott Baross utcai székháza a Magyar Narancs tudósítása szerint számos alapítvány és cég otthona – köztük a hitközség nyomozó és személyvédelmi vállalkozásáé. A lap kalkulációja alapján a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta az EMIH összesen mintegy 5,2 milliárd forint támogatást kapott az államtól.

A Mazsihiszt joggal zavarja, hogy míg a zsidó vallási életet nem nagyon tudja mozgásba hozni, a feltörekvő hitközség ebben is jobban teljesít. „Jom kippur estéjén, a legnagyobb ünnepünkkor Magyarország összes zsinagógájában legfeljebb négyezren vannak” – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Fináli Gábor mazsihiszes rabbi, ami a becsült százezres zsidósághoz képest elenyésző szám. A magyarországi zsidóság 95 százalékának nincs zsinagógai kötődése, de még zsidó világi szervezetekben is kevesen vesznek részt. Az EMIH-nek másfél évtizedes múlt után már több zsinagógája is van, amelyekben élénk hitélet folyik, igaz, nagyon sok Magyarországon élő izraeli és amerikai is feldobja az érdeklődést.

Az is nyomaszthatja a Mazsihisz vezetőit és rabbijait, hogy a nemzetközi zsidó közösségbe az EMIH sokkal jobban beágyazódott. Mégpedig amiatt, mert a neológia olyan magyar reformirányzat, amelyre már 150 évvel ezelőtti életre hívása óta gyanakodva tekintenek az ortodoxok. Radnóti Zoltán, a neológ Bét Sálom-zsinagóga rabbija, egyben a Mazsihisz rabbitestületének elnöke szerint „a neológia hungarikum, a magyarrá vált zsidóság saját vallási mozgalma, és semmi több. Olyan magyarok mozgalma, akik teljesen magyarrá lettek, és teljes mértékben megmaradtak zsidónak, sőt még inkább azzá lettek magyarként.”

Horváth Józsefnek, a zsinagóga világi elnökének a Szombat című lapban kifejtett álláspontja szerint azonban ennek másik oldala, hogy „a neológia folyamatos frusztrációban él, mert állandóan az ortodox »klubba« szeretne tartozni”. Az ortodox zsidók azonban nem fogadják el a neológ rabbikat sem Magyarországon, sem Izraelben, ezért például kósersági igazolásaikat vagy vallási bíróságuk döntéseit sem. Ez azt is jelenti, hogy az ortodoxok nem tekintik hivatalosnak például a neológok esketéseit vagy a neológ rabbi előtti betérést a zsidó vallásba. Heisler András, a Mazsihisz elnöke például Netanjahu izraeli miniszterelnököt üdvözlő beszédében kérte számon, hogy „a magyar zsidóság abszolút többségét jelentő neológia betéréseit, brit-miláit, esküvőit (akár mindnyájunkét), bármiféle rabbinikus döntvényeit” miért lehet Izraelben semmibe venni? Az EMIH rabbijai által hozott határozatokat viszont Izraelben is rabbinikus határozatként fogadják el.

Az EMIH tehát megtalálta helyét a magyar egyházak között, és nemzetközi kapcsolatai is egészen kiválóak. Éppen ezért érthetetlen, miért pont most érezte szükségesnek Köves Slomó, hogy beszálljon a választási kampányba, s nyilvánosan hitet tegyen az egyik párt mellett. Pedig korábban még tudta, hogy ez nem járható út. Mint egy pár évvel ezelőtti írásában kifejtette, az EMIH „más zsidó szervezetekkel ellentétben konzisztens, markáns, biztos alapokon nyugvó önértelmezéssel bír feladatai, kötelességei és céljai tekintetében. A politikai részvétel véletlenül sem tartozik az utóbbiak közé.”

RIBA ISTVÁN

A cikk a HVG 2018/9. számában jelent meg.