A Bengáli-öbölben lévő, és Újdelhi fennhatósága alá tartozó Északi-Szentinel-sziget és őslakossága azt követően került ismét a figyelem középpontjába, hogy a sziget közelébe merészkedett John Allen Chau hittérítőt halálra nyilazták a szentineléz törzs tagjai. Pedig a sziget az oda érkező idegen számára mindig is veszélyes terepnek számított: 2006-ban két hajótörött halásszal végeztek az itt élők, 2004-ben egy helikoptert fogadtak nyílzáporral, és már Marco Polo is azt jegyezte fel az Északi-Szentinel-szigetet is magában foglaló szigetcsoportról, hogy az ott élő népek "kegyetlenek".

A szentinelézekhez hasonlóan a vezsélyben lévő törzsekkel foglalkozó szervezet, a Survival International szerint még legalább száz olyan törzs él a világban, amelyek több száz vagy akár ezer évvel is le vannak maradva a civilizációtól. Ebből több dolog is következik. Például az elszigetelt törzsek végét éppen a civilizáció jelentheti, hiszen ha az megveti a lábát a törzsek tagjai körében, akkor pont a saját kultúrájuk tűnik el. Sok olyan törzs van, akik az első emberekhez hasonlóan gyyűjtögetésből és vadászatból élnek mind a mai napig, tanulmányozásuk által az antorpológusok az emberiség múltjáról tudhatnának meg többet. De tanulmányozni őket nemcsak az antorpológusokra, hanem a törzsekre nézve is veszélyes lehet.

Az idegen kultúrából érkező ember betegségeket hurcolhat be magával a törzs tagjai közé, és a bennszülöttek számára egy egyszerű influenza is halálos kimenetelű lehet. Az ilyen, addig ismeretlen betegségek az elzártan élők 90 százalékával végezhetnek.

Nem következik azonban szükségszerűen az elszigetetlségből az – hangsúlyozza a Survival International kommunikációs igazgatója –, hogy ezek a törzsek ne tudnának semmit a külvilágról és, hogy ne használnának a cilivizációból származó eszközöket. Az viszont biztos, hogy nem véletlenül élnek elzártan: azt akarják, hogy mások ne háborgassák őket.

Részletek az e heti HVG Világ rovatában.

HVG