Azt gondolta, a magyarok mellett az osztrákok a leggyakoribb vendégek? Tévedett. És nem, nem is az oroszok.
A német és különösen az orosz vendégek kimondottan a gyógykúra kedvéért járnak a nyugat-dunántúli gyógyfürdőkbe. A magukat öntudatosan a hazai „Kurbadokban” kúrálgató osztrákok viszont többnyire csak egy wellnessezésre ugranak át a szomszédból – tapasztalja Horváth Orsolya, a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft. igazgatója. A gyógytaváról híres városka önkormányzata és a helyi turisztikai vállalkozások által fenntartott városmarketing-szervezet tavaly 1,2 millió vendégéjszakát regisztrált Hévízen, ahol a tófürdő látogatószáma is az egymilliót közelítette. Az utóbbi szám azért marad el az előbbitől, mert a Keszthely melletti kisvárosban, párját ritkító módon, nem csak a tófürdőben van gyógyvíz: kilenc szálloda házi medencéit ugyanaz a forrás táplálja, mint a világ második legnagyobb természetes termáltavát. (A listavezető Új-Zélandon van, de abban a tóban, mivel a vize túlságosan forró, nem lehet fürdeni.)
A vendégek legnépesebb csoportja mind az öt, a HVG által októberben letesztelt nyugat-dunántúli gyógyfürdőben a magyaroké. Az arányok azonban közel sem egyformák. Az egyik véglet éppen Hévíz, ahol tavaly csupán 40 százalékos volt a hazai vendégek aránya, miközben a németek 22, a kezeléseket buzgón halmozó oroszok 20, az osztrákok pedig 9 százalékát tették ki a vendégmixnek. A másik véglet a közeli Kehidakustány, ahol elsősorban a magyar vendégekre hajtanak, 100 jegyvásárlóból 90 közülük kerül ki. Bükfürdőn, Sárváron és Zalakaroson 55–70 százalék között van a hazai fürdőzők aránya. Az ezüstérem pedig, talán kissé meglepő módon, nem a szomszédos Ausztriából, hanem Hévízt kivéve mindenhol a Csehországból érkezőké, noha ott is vannak nevezetes, nagy tradíciójú gyógyfürdők.
A legnagyobb, 4,4 hektáros vízfelülettel a hévíziek dicsekedhetnek. A területrekorder viszont az árnyas, 14 hektáros parkkal büszkélkedő korábbi Büki Gyógyfürdő, amely egyébként, részben a magyar elnevezésével nehezen birkózó külföldiek kedvéért, nevet váltott: most hivatalosan Bükfürdő Thermal & Spa. De szorosan a nyomában van a karosi Gránit Gyógyfürdő is a maga 12 hektárjával. A legtöbb, nyáron 34 medencét ugyancsak Bükfürdőn találják a vendégek, ezek együttes vízfelülete közel egyhetede a Hévízi-tóénak.
Bár az utóbbi években látványos korszerűsítésen estek át, a büki és a zalakarosi fürdőben némi retróélmény is benne van a jegy árában: a fedett gyógymedencék itt is, ott is a szocializmust építő Magyarország betonépítészetének letűnt dicsőségét idézik. Karoson a zsebből fizető gyógyvendégeket a jövő nyárig tartó felújítás után ismét fakupolás külön csarnok várja. Demokratikusabb a térhasználat Bükön, ahol a tb-finanszírozott és a fizető páciensek továbbra is ugyanabban az óriási teremben nézhetik a betonplafont, de már ott is tervezik a felújítást. A közelmúlt építészeti emlékei azonban már ma is mindkét helyen csak kivételekként állnak a megújult, illetve új épületszárnyak árnyékában. A Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő belső terei látványosan elegánsak; ott még arra is ügyeltek, hogy a fürdőépületek elmaradhatatlan kellékeiként a plafonon futó vastag páraelszívó csöveket ügyesen elfedjék. Az ország első beltéri csúszdájával büszkélkedő Kehida Termál termei is, talán kicsit helytakarékosabban, de nagyvonalúságot sugároznak. A hévízi fürdő cölöpökön álló egyedi épületlabirintusa pedig a Monarchia kori fa fürdőházak elegáns, XXI. századi újragondolása.
A fürdőző persze nem elsősorban az épített környezetre kíváncsi. Hanem például a gyógyvíz ásványianyag-tartalmára. Noha a fürdők akkurátusan közzéteszik, hogy vizük literjében hány milligramm oldott ásványi anyag van, nem érdemes e szám alapján választani. Miközben Bükön 15 ezer, Zalakaroson pedig 12 ezer fölött van ez a mutató, a sárváriak azzal próbálnak kedvet csinálni a vasi kisvárosban való fürdőzéshez, hogy az övék „nem agresszív” gyógyvíz a literenként 3,6 ezer milligramm ásványi anyaggal. De akkor mit lehet mondani a hévízi és a kehidai 750 milligrammról? Azt semmiképpen sem, hogy e két fürdő vizének gyógyhatása csupán huszadakkora lenne, mint a bükié. Már csak azért sem, mert az öt közül éppen ennek a kettőnek van számottevő kéntartalma. A kén pedig – ahogy Horváth Tihamér, a Kehida Termál tulajdonosa magyarázza – a vízben lévő hidrogén-karbonát pórustágító hatásának köszönhetően bejut a csigolyaközi porcokba, és beépülve segít megőrizni azok rugalmasságát. Mind az öt fürdő elsősorban mozgásszervi problémák – gyulladásos és kopásos panaszok –, valamint nőgyógyászati gyulladások kezelésére ajánlja a vizét. Bükön még a meszesedést, Zalakaroson a keringési zavarokat is hozzáteszik a listához, Kehidán pedig azt, hogy vizük gyorsítja a törött csontok összeforrását.
Érdekes, hogy mindeme csodák ellenére nem igazán szokás kiírni a medencék mellé, melyikben van gyógy- és melyikben csak termál-, azaz kémiai gyógyhatás nélküli meleg víz. Persze több helyen is külön jegy szolgál a gyógyvizes és külön a wellnessrészlegbe. De ha az épületen belül el is különülnek a régiók, a szabad téren ez nem mindig van így, ráadásul arra is akad példa, hogy az egyes gyógymedencék tartalmát különböző mértékben hígítják. Mégis egyedül Sárváron láttunk minden medence mellett ilyen tájékoztató táblácskát; máshol többnyire megelégszenek annak akkurátus kiírásával, hogy zuhanyozás és lábmosás nélkül a vízbe lépni tilos.
Az az Ausztriában már „feltalált” újítás sem gyűrűzött még be a HVG által letesztelt hazai fürdőkbe, hogy a gyógyvizes ülőmedencékbe nem feltétlenül egyforma magas üléseket kell építeni. A magyar végeken konzekvensen ugyanaz az ülőke várja a 150 és a 190 centis kuncsaftokat; az alacsonyabbaknak szinte nyújtózniuk kell, hogy ne érjen a vízbe szájuk, míg a magasabbak testét csak mellközépig nyaldossa a hullám. Hévízen persze ez nem probléma, hisz a tóban úszkálók jobbára csak amolyan csimpaszkodórudaknál tudnak megpihenni. Ott is van azonban néhány „titkos” leülőhely: az úgynevezett fitneszterasz cölöplábai mentén, valamint az egyik épület teraszán a közelmúltban kialakított ülőmedencében. De hát minél kevesebbet ül valaki, annál jobb: reumatológusok szerint a víz kémiai összetételével vetekedő gyógyhatása a fürdőzésnek az egészséges mozgás. Aki mégis kényelmes lustaságban szeretné ellazítani az ízületeit, az Hévízen az ottani tavon divatos úszógumiba bújtatja a fejét. Kehidán pedig belemehet a súly nélküli súlyfürdőbe, ahol lábra akasztott nehezékek nélkül, de ugyanúgy a mély vízben lógva nyújthatja a tagjait, mint a Moll Károly hévízi főorvos által a múlt század ötvenes éveiben kitalált valódi súlyfürdőkben.
Gyógyfürdőkben sem kötelező persze kizárólag „gyógyfürödni”, mind az öt helyen wellnessattrakciók sorával próbálják elkápráztatni az egyszerűen csak kikapcsolódni vágyókat. Bükön a tengerpartot idéző, hullámöböllel izgalmasított, két éve átadott Acapulco-medencével és az egész évben nyitva tartó Cápabarlanggal büszkélkedik el Schaffer Adrienn értékesítési igazgató. Sárvár egyik különlegessége, a fitneszterem vagy a bowlingpálya mellett, a fürdőhöz tartozó erdei kalandpark. Zalakaroson az Adrenalin fantázianevű extrém csúszdaparkra és az egész évben zajló animációra hívja fel a figyelmet Cziráki László vezérigazgató. Kehida egyik különlegessége az évi többtonnás mézfogyasztás: masszázshoz és szaunázáshoz egyaránt használják a méhek produktumát, mondván, hatékonyan távolítja el a bőrön lévő méreganyagokat. Még az efféle hívságoktól korábban ódzkodó hévízi tófürdőben is, a Festetics fürdőháznak nevezett épületrészben, a fizetős gyógyszolgáltatások mellett ugyanolyan kényeztető masszázsok, kozmetikai kezelések, szaunák várják a vendégeket, mint egy virtigli wellness-szállodában.
Az ötből három és fél helyen már az öltözőszekrényeket is ugyanazok a chipes karórák nyitják, amik a beléptetőrendszerrel is kommunikálnak. A „fél hely” a karosi Gránit fürdő, ahol 200 pluszforintot kell fizetnie annak, aki a ruhatárosok által őrzött vállfa helyett saját, elektronikus zárral nyitható szekrénykét szeretne. Bükfürdőn viszont kizárólag a szaunához jár az „okosóra”, az öltözőszekrények pedig mind hagyományos kulccsal nyílnak, így választhat a vendég, hogy a nyakába akasztva hordja a kulcsát, vagy a fogasra lógatott törülközőjébe bugyolálja, hátha így sikerül túljárnia a tolvajok eszén.
Igaz, az órás megoldás sem teljesen tolvajbiztos. A Kehida Termálban néhány éve bevezették, hogy a fürdőbeli étel- és italfogyasztást is a karórákon regisztrálják, így odabent nem kell erszénnyel bajlódni, távozáskor kényelmesen kiegyenlíthető a számla. A vendégbarát kezdeményezést az hiúsította meg, hogy néhány vendég visszaélt a barátsággal: a környékbeli vagányok rájöttek, hogy – miután a helybélieknek járó kedvezményes belépőt megvásárolva jól teleették és -itták magukat – a kerítésen át, ingyen is lehet távozni.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
