Zavarba hozta a világot az 50 éves férfi, akinek nem jönnek be az 50 éves nők
Mindenki az ízlésének a rabja – Yann Moix francia író ezzel indokolja, hogy miért tartja láthatatlannak az ötven feletti nőket. Hogy lesz közügy abból a magánügyből, hogy valaki mire és kire gerjed? És miért nincs olyan, hogy valaki „túl öreg” a szerelemhez? Tisza Kata öregedéskutatóval beszéltük át Yann Moix mondatait.
Yann Moix 50 éves, és képtelen szeretni egy 50 éves nőt. Ezt a személyes problémáját egy interjúban osztotta meg a nyilvánossággal, és ezzel rögtön megsokszorozta az ismertségét, miután hatalmas felháborodást váltottak ki a szavai. A Marie Claire francia kiadásának arról beszélt, hogy az ötvenen túli nők láthatatlanok.
Jobban szeretem a fiatal nők testét, ennyi az egész. Pont. Egy 25 éves nő teste rendkívüli. Egy 50 éves nő teste egyáltalán nem rendkívüli
– indokolta a magánéleti döntéseit, hozzátéve, hogy leginkább ázsiai nőkkel szeret randizni, különösen koreaiakkal, kínaiakkal és japánokkal.
A több irodalmi díjjal kitüntetett francia író szavait ütköztettük egy öregedéskutató tudományos érveivel, de mielőtt rátérnénk erre, érdemes foglalkozni kicsit az interjújára adott zsigeri és intenzív reakciókkal is. A Moix romantikus érdeklődésén kívül eső életkorban lévő nők fürdőruhás fotókat kezdtek el posztolni az Instagramon, hogy bebizonyítsák, nekik is van olyan jó a fenekük, mint egy 25 évesé. Az 52 éves író, Colombe Schneck azt írta a saját fotója alá: „Íme, egy 52 éves nő feneke… milyen idióta vagy, nem tudod, mit hagysz ki”. Marina Foïs komikus a vicc oldaláról közelítette meg a problémát, és arról írt a Twitteren, hogy hamarosan 49 éves lesz, így alig egy éve és 14 napja maradt, hogy lefeküdjön a szerzővel.
Mások a dekoltázsukkal szálltak szembe Moix érveivel, miszerint láthatatlanok lennének. Akik pedig nem a saját testüket dobták be, azok olyan hollywoodi hírességek fotóit posztolták, akikről végképp nehéz lenne megmondani, hogy az ötvenes éveikben járnak, mint amilyen Jennifer Aniston, Halle Berry, Sophie Marceau vagy Julia Roberts.
Dire que cette femme de 52 ans n’a aucune chance avec Yann Moix...
— Amelle Chahbi (@AmelleChahbi) 2019. január 7.
Pauvre Halle Berry ������ pic.twitter.com/leQcG3u3tY
Más kérdés, hogy ezek a reakciók valahol ott vergődtek Yann Moix csapdájában, de legalábbis azt sugallták, hogy az írónak igaza van: a szerelemhez feszes fenék, fiatalos külső kell, egy jó test – és ennyi. Elég az időt megtagadni, és működik a korához képest jól néz ki terrorja.
Anne Roumanoff, egy másik francia humorista már inkább a lényeg felé terelte a vitát, amikor egy rádióműsorban azt mondta, a szerelem nemcsak a fenék feszességéről szól, hanem két ember közötti kötődésről. „Remélem, egy nap megtudja, mi a boldogság” – tette hozzá.
Nem kér elnézést
A dühös reakciók komoly ismertséget hoztak Moix-nak, de egyben védekezésre is kényszerítették, amit ő meg is tett. Más kérdés, hogy az újabb megnyilatkozásaival nem feltétlenül sikerült csillapítania a kedélyeket. Az író egy rádiós interjúban azzal egészítette ki a korábbi mondanivalóját, hogy a személyes preferenciáit a nők terén magánügynek tekinti, és csak őszinte próbált lenni.
Nem vagyok büszke rá, már-már átoknak tekintem. Nem az én hibám, nem vagyunk felelősek az ízlésünkért, a hajlamainkért, a vonzódásunkért
– próbálta megindokolni, hogy miért nem hajlandó bocsánatot kérni a szavaiért.
Ugyanakkor azok után, hogy a nőket öreg és fiatal kategóriákba sorolta, kicsit visszásan hangzott, amikor arról beszélt, hogy „olyan társadalomban élünk, ahol nehéz egyedinek lenni. Mindig az univerzális polgárt kell képviselnünk… valakit, aki senkit sem bánt meg.”
Mindez egyébként egy olyan országban hangzott el, ahol sikerkönyvek születnek azt a témát feldolgozva, hogy a francia nők nem ráncosodnak, hogy miért érzik magukat 50 évesen is fiatalnak, és ahol a 41 éves elnök felesége egy 65 éves nő.
Kategóriák fogságában
Yann Moix szavai tulajdonképpen illeszkednek ahhoz a társadalmi és kulturális sztereotípiához, amely egy nő testalkatához vagy életkorához képest határozza meg a szexisége fokát. Hogy Patricia Arquette költői kérdését idézzük: „Miért nem hagyják, hogy 50 éves nőként megéld a szexualitásodat egy 50 éves nő testében?”
Yann Moix annak a privilégiumnak a magabiztosságával beszélt, hogy neki joga van megöregedni – a saját testéről például nem igazán ejt szót, a kölcsönösségnek így nem sok nyoma van a mondataiban. De mégis mi a különbség egy 50 éves férfi és egy 50 éves nő között a társadalmi-kulturális előítéletek szempontjából? És milyen veszélyei vannak annak, ha különbséget teszünk köztük? Az öregedéskutatással foglalkozó Tisza Kata társadalomkutató, író, coach szerint a különbséget főként a fennálló társadalom teszi azzal a klasszikus szexista szerepleosztással, hogy a nő értékét a külső megjelenéséhez és reprodukciós képességéhez köti, a férfiét azonban a státuszhoz, pénzhez és hatalomhoz.
Így aztán adja magát, hogy a nő, éveinek előrehaladtával leírhatóvá válik. A férfi viszont, ha nő a hatalma, az életkorának növekedésével egyre »kívánatosabbá« is válhat. Ez a nézet fenntartja a nemek közti egyenlőtlenséget, a hierarchizált viszonyrendszert, ami akadályozza azt, hogy valós, partneri és szimmetrián alapuló társkapcsolataink lehessenek.
A szimmetrián alapulő társkapcsolatot Yann Moix azzal is leírta, hogy elsősorban a női testről beszélt, amikor beazonosította a saját preferenciáit. Különösen nagyot szólt az a megállapítása, hogy miközben egy 25 éves nő teste különleges, addig egy 50 éves nő testében nincs semmi rendkívüli. Már, ha a rendkívüliség alatt kizárólag a feszességet értjük – tesszük hozzá már mi. Tisza Kata pedig azt, hogy ebben a kijelentésben nemcsak ageizmus – vagyis életkor-alapú előítélet – volt, hanem szexizmus is, igaz, a kettő sokszor együtt jár. „Mi történik? A nőket nem egységükben nézi, hanem mindössze a testükre redukálja őket. Ha fiatalok: érdekesek. Ha azonban elmúltak ötvenévesek: láthatatlanok. Ezáltal súlyos terhet ró a nők teljes csoportjára, hiszen az öregedést, aki csak életben marad, nem ússza meg” – magyarázza Tisza
Yann Moix két sztereotípiába is belefut a szakértő szerint: egyrészt életkor alapon általánosít, másrészt testként kategorizál, mint a húspiacon, tehát erősen tárgyiasít. „Ez a kijelentés, az ember személyiségének, munkásságának, élettörténetének teret sem adva, egyetlen külső látható dimenzió mentén dichotomizál, ami egyébiránt nemcsak etikailag kifogásolható, hanem pontatlan és jogfosztó is” – mondja Tisza Kata. Az öregedéskutató a jogfosztás alatt azt érti, hogy Moix explicit kijelenti, hogy ezek a testek „túl öregek a szerelemhez”, a kijelentése ugyanakkor alaptalan, mivel a női szexualitásról szóló kutatások cáfolják a sztereotípiát.
Az öregséghez három fő előítélet kapcsolódik: az aszexualitás, inkompetencia és szenilitás – mondja Tisza Kata –, az öregedéskutatás eredményei pedig azt mutatják, hogy az időskori szerelem legfőbb akadálya a közmegítélés és a szégyen, mint visszatartó erő. „A szex igenis fontos, egészségmegőrző és életminőség-javító tényező, ma már vannak szerek, amelyek segítenek ezt időskorban is a kívánt minőségben megélni, miért ne lenne szabad, csak azért, mert valaki megöregedett? Ez mélyen felháborító és igazságtalan. Sok esetben arról számoltak be vizsgálati alanyaim, hogy az időskori szexualitás mélyebb értelmet nyer, sokkal komplexebb és kevésbé frusztrációktól és megfeleléstől terhelt élmény, mint korábban” – magyarázza Tisza Kata.
A szakértő szerint emberek tömegeinek az önbecsülésébe gázolunk, amikor egy nőre azt mondjuk, túl öreg valamihez. Nem elég, hogy ilyenkor ítéletalkotásra formálunk jogot valaki más felett, és megfelelési kényszerben hajszoljuk bele, de felületes és sematikus emberi kapcsolataink is lesznek: Kettéosztjuk a világot fiatalokra és öregekre, gazdagokra és szegényekre, egészségesekre és betegekre, férfiakra és nőkre, és eme adottság mentén csoportosan diszkriminálunk. Bizonyos, kegyvesztettebb csoportok tagjait megfosztjuk emberi méltóságuktól. Aki szép, gazdag, fiatal, egészséges és/vagy magas státuszú férfi, annak engedélyezzük a jogot a szerelemre, aki viszont marginalizálódik eme mutatók mentén, az sajnos kiesik. Megvetésre számíthat. Ez az attitűd gyakorlatilag rasszizmus. A fenntartása sokkal hidegebb, szánalmasabb hellyé teszi a világot, ahol igaz, belső emberi értékekről nem esik szó: próbababákká válunk. A szerelmet nem a lélek végzi, hanem pusztán a test.
Nincs kötődés így, hiszen ahogy az a test öregszik, vagy betegszik, mehet a kukába. Üres, lelketlen, felelősségmentes menekülés lesz valójában mindez, a legbensőbb részünkig hatoló csoda helyett.
Tisza Kata több aspektusból is elég szerencsétlen kifogásnak tartja, hogy Yann Moix azzal magyarázkodott a botrány után, hogy senki sem felelős a saját ízléséért. Mivel Moix többszörösen díjazott szerző, akinek a hangjára az értelmiségi felelősségéből adódóan sokan odafigyelnek, és így véleményformálónak számít, ezért szerinte annál többről van szó, hogy ő maga szexuálisan mit preferál.
Azt Tisza sem vitatja, hogy az írónak szíve joga megosztani ezt az információt, mint ahogy azzal sincs baj, hogy ő mit preferál, azzal azonban igen, hogy „mindeközben egyetlen húzással másokat megsemmisít és sommás, univerzális és minősítő evidenciaként közli egyéni nézeteit. Egy olyan világban, amelyben az idősek és a nők marginalizáltak, az idős nők pedig duplán is, ahol egyre több csapást mérnek erre a csoportra, ahol a média is reduktívan és sztereotipikusan reprezentálja a kérdést, ott egy ilyen kijelentés számomra a felelősséggel való visszaélés és indokolatlanul agresszív. Nem az a baj, hogy XY mire gerjed, hanem az a mód, ahogyan ezt a világba kiáltva, azt nem jobb, hanem rosszabb hellyé teszi. Nyilvánvaló, hogy nem akar felelősséget vállalni, de itt és most szerencsétlenül inkább a jóérzés hiányáról tett tanúbizonyságot” – magyarázza a szakértő.
Moix-t egyébként kérdezték arról is, mit gondol, vajon a botrányos kijelentései befolyásolják-e majd az új könyve iránti keresletet, és szerinte
a rendszer annyira perverz, hogy az eladások hamarosan nyílsebesen emelkedni fognak.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
