A Mézga család karaktereit, és első szériájának forgatókönyvét Nepp József írta a Magyar Televízió szórakoztató főszerkesztősége számára a hatvanas évek végén. A sziporkázó párbeszédekhez és a végső sztorihoz a „rímhányó” Romhányi József nyelvi humora is hozzájárult. Ezekre – illetve Deák Tamás zeneszerző kultikus dalaira – építve Nepp és Ternovszky Béla megalkotta a 60-as, 70-es évek legemlékezetesebb animációs sorozatát.

Egy olyan családi szórakoztató sorozatot, amely bemutatta a Kádár-kori szürke, de vágyaiban már a Nyugat felé kacsintgató kisemberek figuráját (a csetlő-botló papucsférj családapa egyébként több tekintetben hasonlított a Horthy-kor, leginkább Kabos Gyula által megjelenített kisemberére is), amely félig sci-fi volt (amennyiben a jövőben élő leszármazottal vették fel a kapcsolatot a szereplők), félig Családi kör (mit kezdhetünk a kamasz gyerekekkel és az elszürkült házassággal), de mindenekelőtt szellemes mese.

Jellemző, hogy az akkori egyetlen (és hétfőn nem is sugárzó) televízió szerkesztői nem is gyerekműsornak gondolták az animációs-sorozat, amit az is mutat, hogy annak epizódjai kezdetben fő műsoridőben mentek le.

Az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai (illetve a második széria, a Mézga Aladár különös kalandjai és a harmadik, Vakáción a Mézga család), ha nem is lett világhírű, de számos országban mutatták be nagy sikerrel a KGST-tömbön kívül is. Magyarországon pedig a kultúrtörténet kitörölhetetlen részévé vált, egy időben mindenki tudott egy-két szállóigét a szériából, a főcímzenét bárki el tudta fütyülni, énekelni.

És az idősebb korosztály még mindig így van ezzel, de talán még a Nickelodeonon szocializálódó nemzedék is élvezni tudja Aladárék kalandjait. Ezért aztán Mézgáék feltűnése bármilyen formában garantáltan nagy érdeklődésre számíthat. Nyilván erre alapoztak a mostani színházi feldolgozás megálmodói (Szűcs Gábor rendező és Deák-Lőrincz Andrea író) is. Ebben nem is tévedtek, a meghirdetett előadásokra elővételben elkelt szinte minden jegy. A budapesti kettős premieren is megtelt – főleg gyerekes családokkal és idősebbekkel – a MOM, és az előadások végén felhangzó legendás főcímdal után zúgott is a vastaps.

Pedig.

MTI/Kovács Tamás

Ez a színpadi adaptáció nem több mint egy, a jól ismert karakterekre épített zenés és gagyi bohózat. A sztori nagyjából annyi, hogy Mézga Géza talál egy levelet, ami alapján úgy véli, a felesége megcsalja (naná, hogy Hufnágel Pistivel). A helyzetet Máris szomszéd „önzetlen” segítségével úgy kezeli, hogy féltékennyé próbálja tenni Paulát, gondolván, ő majd ezért visszatér hozzá. Amolyan hyppolitos módon elmulat egy csomó pénzt, és egy nőcske is képbe kerül. Persze semmi nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezik, és semmi nem úgy van, ahogy azt bárki gondolja. De ezzel még nem is volna semmi baj, a bohózatok már csak ilyenek.

MTI/Kovács Tamás

A fő probléma az, hogy míg egy animációs filmben szükségszerűen karikírozottak a szereplők, ugyanez a hozzáállás a színpadon ripacskodásba megy át.

Ami egy animációs filmnél a történet szellemes fordulatának hat, az színpadon közhely.

Pedig van itt minden, ami beugrik a Mézga családról: a lerobbant rádióból átalakított és Blöki kutya füle által földelt jövőbe irányuló adó-vevő készülék, megjelenik képernyőn ’köbüki’, azaz MZ/X, aki fénypostával küldi a (zárt) ablakon keresztül különböző tárgyakat, kavar a kisembereket lenéző mogorva értelmiségi, Máris szomszéd, Paula állandóan egykori udvarlóját, Hufnágel Pistit emlegeti, a kamaszlány, Kriszta pasizik és szemtelen, a pre-kamasz fiú, Aladár pedig az iskolában bukdácsol, de amúgy egy zseni, aki bármely helyzetet meg tud oldani, ha akar, stb.

A színpadképpel nincs baj, egy igazi 70-es évekbeli lakásbelsőben játszódik a sztori, Kádár-dizájnos kanapéval, fotellel, egyéb bútorokkal és persze televízióval, a háttérben Budapest kontúrjaival. Ötletes az is, hogy a falakon a rajzfilm figuráit ábrázolják a családi képek. És – ha nem is eredeti – rendben van Aladár szobájának a beforgatása is, amikor MZ/X-et hívják, aki a televízión jelenik meg, és veszi fel a gondolatátvivő kézi készüléket, hogy tudjon kommunikálni az elődökkel.

MTI/Kovács Tamás

Viszont a kifejezetten idegesítően túljátszott karakterek (főleg a Mézga szülőket játszó Magyar Attila és Balázs Andrea) már önmagában a Szeszélyes évszakokból ismerős bohózatok szereplőire emlékeztetnek, ám ennél is rosszabb, hogy repkednek a szintén az ilyenekből ismerős poénok. „Kinek van igaza? A házasság előtt mindig a férfinak, a házasság után mindig a nőnek!” (Ha-ha.) „Magyarországon vannak a legjobb hídépítők, mert anyád kétszer is átmegy naponta a Szabadság-hídon, és az nem szakad le.” (Ha-ha) „Vigyétek el anyátokat a goth-rock koncertre, legalább lesz egy igazi vérszívó is.” (Ha-ha). És így tovább.

Tiszta Sas-kabaré.

Sajnos az ilyen típusú poénokat és a kiszámítható történetet Mészáros László betétdalai sem igen tudják oldani. Noha nem annyira a dalokkal van baj, sokkal inkább némely színésszel: hamisan és sokszor érthetetlenül énekelnek. Bár ebben végre a Paulát alakító Balázs Andrea vagy a Krisztát alakító Andrádi Zsanett kellemesen meglepett.

MTI / Kovács Tamás

Amikor pedig Kriszta pasija, a goth-metál bandában játszó Tivadar (Tűzkő Sándor) egy ízben bemutatja a családnak a tudományát, na, az a poén kifejezetten ül. És persze – bár időnként a sztori közben is fel-fel tűnik a zenében egy-egy motívum abból – a végén a legendás főcímdal mindent visz.

(Tudják: „Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot/ De nyakamon a csacsika család / Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás / És nem forgatja mesekacsaláb.”)

El is éneklik többször is. (Én, mondjuk azon gondolkodtam, kár, hogy nem ezzel kezdték – és fejezték is be.)

MTI / Kovács Tamás

A Mézga család színpadi adaptációját annak reklámszövegeiben „szenzációsnak ígérkezőnek” tituálják. Mint írják:„kalandos történetének lenyűgöző kreativitása, sziporkázó ötleteinek végtelen tárháza, fantasztikus humora, felejthetetlen karaktereinek pontos, részletes kidolgozása garanciát jelentenek a színpadi változat sikerére is”.

Na most, a színpadi változatban nincs kalandos, kreatív történet, nincsenek sziporkázó ötletek, kifejezetten rossz a humora, a karakterek pedig a túlripacskodás miatt vesztik érdekességüket.

De a brand miatt a siker garantált. Kár, hogy épp az ilyen előadások ártanak a legjobban e brandnek.

A Mézga család
zenés vígjáték
Rendező: Szűcs Gábor
Zeneszerző: Mészáros Tamás
Író: Deák-Lőrincz Andrea

A szereplők, a részletes színlap és a következő előadások itt.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: