Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Lehetne akár vitázni is Wass Albertről. De a magyar iskolában ez nem fog megtörténni.
Kutya nehéz úgy vitacikket írni, ha az ember egyetért a másikkal. Az itt következő fejtegetés ezért nem cáfolja Révész Sándor írásának (Tanítsatok bátran fasiszta írókat!) állításait, inkább egyfajta lábjegyzetként viszonyul hozzájuk. Mint apró betűs kiegészítés, amelyből kiderül, hogy mi valósul meg a teóriából a gyakorlatban.
Azért érdemes ebben a témában megfutni ezt a kört, mert az új NAT tartalma, struktúrája, szemlélete és bevezetésének módja nem csak a beleerőltetett fasiszta írók miatt rettenetes, hanem mindenekelőtt az orbánista (oktatási) rendszer miatt, amelynek ez az alaptanterv ugyanúgy velejárója, mint a totális centralizáció, az uniformizálás, a tanszabadság felszámolása, a Klik, a fideszes komisszárok által vezetett tankerületek, a korai szelekció, a gyerekellenesség, Hoffmann Rózsa, Parragh László.
Ilyen a rezsim, ezért amikor egy olyan elméleti szinten is tárgyalható kérdés kerül elő, hogy mit kezdjünk a fasiszta írók alkotásaival, akkor nem tehetünk úgy, mintha erre a kérdésre nem ebben a rezsimben adnák majd meg a rezsimhez méltóan nyomorult gyakorlati választ a rezsim irányítói és a nekik kiszolgáltatott iskolai alkalmazottak a kárunkra.
Révész Sándor amellett érvel meggyőzően, hogy az egyes szerzők gaztettei és sötét politikai nézetei nem indokolják azt, hogy a műveik kimaradjanak a közoktatásból. Attól még, hogy az illető fasiszta, írhat jó könyveket. Ami igaz. A jó könyveket pedig miért ne szabadna tanítani? Ez is igaz. (Lábjegyzet 1.: Nem mindegy, hogy valakit annak ellenére tanítanak, hogy nyilas volt, vagy éppen emiatt, de erre később visszatérünk.)
Az ügyben Pokorni Zoltán is kifejtette álláspontját, amit Révész egyetértően idéz: „Egy nyilas is tud jó regényt írni. (...) Minden, amit a tananyagban szerepeltetünk, az pozitív ideál? Egy iskola világa az úgy néz ki, hogy minden, ami itt van előttetek az tökéletes és szép? Egy fenét. Értékütközéseket, dilemmákat mutatunk a gyerekeinknek. Egyébként miről szólna az iskola? Egy jó pedagógus értékdilemmákat vázol.”
Itt kezdődik a baj. A magyar iskola ugyanis pontosan annyira szól az értékdilemmák vázolásáról, az érvelési készség és az ítélőerő fejlesztéséről, mint a Normafa átépítése a környezetvédelemről. A magyar iskolák nem a dilemmázgató nyitottságukról nevezetesek, hanem a túlterhelésről, a frontális oktatásról, a rohanásról, a tekintélyelvűségről, a magolásról, a folyamatos számonkérésről. A tanagyag „letanításáról”, ahogy az érintettek mondják igen beszédesen. (Lábjegyzet 2.: Persze vannak kivételek. A kivétel azonban azért kivétel, mert nem jellemző. Ilyenkor szokott érkezni az a komment, hogy ez tévedés, hiszen a hozzászólónak remek magyartanára volt, a legendás Szabó tanár úr, akinek az óráit mindenki imádta, holott az a bizonyos Szabó tanár úr csak pár évig tanította, és aki helyette jött, már elviselhetetlen volt, de ha ő nem is, akkor a történelemtanára biztosan. A közoktatásban eltöltött tizenkét hosszú esztendő alatt mindenki találkozik egy darab Szabó tanár úrral, akire később azért emlékszik vissza szívesen, mert a többieket igyekszik elfelejteni. A csalfa remény különös megnyilvánulása abban bízni, hogy a nyilas írók munkásságával kapcsolatos értékdilemmákat nem az utóbbiak vázolják majd fel.)
Mindazonáltal Révész és Pokorni beszédhelyzete különbözik. Amikor a publicista helyeslően arról ír, hogy „értékütközéseket, a dilemmákat kell a tanulók elé állítani”, akkor a lábjegyzetes változat így hangzik: olyan iskolákra volna szükség, ahol a pedagógusok így tanítanak. Ha így tanítanának mindenütt, bárcsak!, akkor akár fasiszta írók művei is bekerülhetnek a helyi tantervekbe (hangsúly a helyin). Ez tehát egy feltételes szerkezet.
Pokorni nyilatkozata ellenben nem értelmezhető másképpen, minthogy a magyar iskolák már most is megfelelnek ennek az igénynek. Kijelentő módban, jelen időben. Hiszen a kormány döntésére vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva magyarázta el, miért nem tartja gondnak a fasiszta írók beemelését a kötelező alaptantervbe. Azért nem, mert a jó pedagógus értékdilemmákat vázol – szögezte le, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a pártja az elmúlt tíz évben mindent megtett annak érdekében, hogy a pedagógusoknak eszükbe se jusson ilyesmit tenni. Majd éppen az állampárt kedvenc írói kapcsán kezdenek értékkonfliktusokba belebonyolódni, miközben elég egyetlen turbónemzeti szülő, aki félreért valamit, és már megy a feljelentés a tankerületnek és az Origónak az ideológiai elhajlás miatt.
Miután a Fidesz restaurálta a szocializmust az oktatásban, megfosztva a helyi közösségeket az iskolájuktól, a tantestületeket pedig a szakmai autonómiától; miután igazgatóktól váltak meg pusztán azért, mert nem azonosultak maradéktalanul a hivatalos irányvonallal; miután a pedagógusokat egyentankönyvet használó segédszemélyzetté fokozták le; miután beleverték a dolgozó nép fejébe, hogy ők egy 17 éves diáklánytól az Akadémia elnökéig bárkit készek szemrebbenés nélkül sárba taposni; kiáll a Fidesz színeiben megválasztott polgármester, és úgy csinál, mintha a tanórák Veiszer Alinda beszélgetős műsoraihoz hasonlítanának, amelyeken értékdilemmákat dolgoznak fel a résztvevők szabadon.
Azért ez émelyítő köztünk szólva. A Bayer-féle büszkén felvállalt harcigörénységnél csupán az emberarcú fideszes eltaknyolós magánszáma nyomasztóbb, bár ez ízlés dolga persze, nem fogunk összeveszni, ha valaki fordítva gondolja.
Néhány alapítványi iskolát és egy-két nagyvárosi gimnáziumot leszámítva az ország jelentős részében nem dilemmákat mutatnak majd be a gyerekeknek a fasiszta írókat tárgyalva, hanem „letanítják” nekik gyorsan ezt a tananyagot is a minisztériumi útmutatók alapján. Mindegy, hogy azért, mert nem jó pedagógusok, vagy azért, mert egy kistelepülésen sokkal szűkebb a mozgástér.
Valójában a védettebb intézményeknek és az elhivatottabb tanároknak sem lesz könnyű külön utakon járni. Az órák tartalmát a kimeneti vizsga határozza meg, márpedig, ha az érettségin nyilas írók is előkerülhetnek (Tájleírás és etnikai homogenitás a 20. század hazafias prózájában), akkor muszáj a diákokat erre felkészíteni.
Konklúzió: fognak fasiszta írókat tanítani, de nem olyan módon, ahogyan Révész Sándor szeretné, avagy Pokorni Zoltán állítja.
Addig nyújtózkodj, amíg a Takaró ér
Ezen a ponton térünk vissza arra a különbségre, hogy valakit annak ellenére tanítanak, hogy fasiszta volt, vagy éppen emiatt. Nem kellene ugyanis egy pillanatig sem úgy tenni, mintha a NAT irodalmi fejezetének átrendezése egy kultúrtörténeti dilemmára adott válasz lenne, és nem a hagyományos jobboldal azon régi sérelmét kezelné, amely röviden így foglalható össze: Esterházy jobb, mint nálunk bárki. Bonyolíthatnánk, de ez a lényeg. És Krúdy is jobb. Meg Nádas is. József Attila és Parti Nagy. Itt egy nagyjából 150 elemű lista következne mire eljutunk az első olyan szerzőhöz, akit a jobboldali kultúrharcosok a sajátjuknak tartanak, mert nem bírta a zsidókat ideológiai okok miatt. De ő meg kiszúrt velük azzal, hogy leszbikus volt. Ami a keresztény, fehér, heteró pride-ba nehezen illeszkedik bele hézagmentesen.
Eleinte próbálkoztak egyes népi írókkal is, akik ígéretes módon nem bírták a zsidókat utasították el a liberalizmust, de ez a vonzalom addig tartott, amíg véletlenül bele nem olvastak valamelyik írásukba, amelyből kiderült, hogy ők a Horthy-rendszert is utálták. Mára teljesen elfelejtették őket. Ezután megkísérelték átráncigálni Kertészt a táborukba, aki viszont annyira nem volt keresztény, hogy egyenesen zsidó volt. Ami momentán bocsánatos bűn, de a Jobbik régi szavazóinak átcsábításához nem kifejezetten optimális pedigré, ki is ejtették az alaptantervből.
Frusztráló helyzet. Meggyőződésük, hogy ők testesítik meg természetes joguknál fogva a nemzetet, a parlamentben kétharmaddal rendelkeznek, övék minden a földektől a budai Várig, ugyanakkor az irodalmi kánon saját képükre formálásában annyi eredményt sem tudtak felmutatni mint Mészáros Lőrinc a nemzetközi piacon.
A művészi tehetség nem szükségszerűen társul baloldali, liberális vagy konzervatív elköteleződéssel, senki sem állította az ellenkezőjét. Megkerülhetetlen, esetenként lenyűgöző életművet hoztak létre olyan személyek is, akik politikai értelemben a szélsőjobboldalhoz tartoztak. Magyarországon valami miatt nem, aminek nem tudni az okát. Így alakult. Mivel a Fideszben uralkodó világnézeti vákuumba a szélsőjobboldali ideológia nyomult be már réges-régen, a kultúra területén is ehhez igazodva keresi identitásának megalapozását. Megkérdőjelezhetetlen nagyságú hazai alkotók híján ez nem egyszerű feladat.
Mostanra végre sikerült előásniuk három olyan írót, aki egyrészt nem bírta a zsidókat dicsérte Mussolinit, másrészt a felsorolt kritériumoknak is megfelel, miközben nem állított elő olvashatatlan szövegeket. Kisebb nehézséget jelent egyelőre, hogy a háromból kettőről a törzsszavazók még nem hallottak soha, de pont arra jó az alaptanterv és a propagandaminisztérium, hogy a jövőben ez megváltozzon.
Lábjegyzet 3: a kultúrharc pedig arra, hogy ami a hatalmat illeti, minden ugyanígy maradjon.
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Bár Donald Trump amerikai elnök hétfő este bejelentette, hogy megszületett Izrael és Irán között a tűzszüneti megállapodás, az érdekelt felek egyike sem erősítette meg hivatalosan is a fegyvernyugvási alku tényét.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Érdekes részletek derültek ki az uniós külügyminiszterek hétfői tanácsülését követően, ahol Szijjártó Péter az Oroszországgal szembeni következő szankciós csomag vétóját jelentette be, Szlovákiával együtt.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.