A gőzhajó eredetileg dunai átkelőhajó volt, de a második világháborúban a Markó utcánál aknára futott, és elsüllyedt. 1946-ban kiemelték a folyóból és felújították. A hajót 1951-ben szállították át a Wikipedia szerint a Balatonra, hogy az ott meginduló hajózás egyik első hajója legyen. Ekkor kapta a „Pajtás” nevet.

Ehhez a siófoki hajójavító műhelyben másik (nagyobb) hajócsavart kapott és a hajótestet megmagasították, hogy több utast szállíthasson, de állékonysági vizsgálatot nem végeztek rajta. Amikor a személyzete észlelte a veszélyes labilitást, jelentették, de az illetékesek nem reagáltak rá.Pedig ez okozta a katasztrófát.

1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével, menetrend szerint, jó látási viszonyok közt. A fedélzeten hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított.

Amikor Füredet készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, akik a hajó bal oldalára mentek át, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére.

A versenyen részt vevő vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést, ennek ellenére a tragédiának 22 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.

A kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.

A baleset után a hajót ismét kiemelték, motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig. 2002-ben magántulajdonba, majd nem sokkal később a pilismaróti roncstemetőbe került.

A tragédia emlékére 1999. május 30-án egy emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.