Deutsche Welle: Püspök úr, Európában hónapok óta háború dúl. Az emberek aggódnak a jövőjükért. Ön hogyan éli meg ezt?

Helmut Dieser: Komolyan aggódom. Ráadásul azt érzem, még korántsem értük el a válság csúcspontját. Európa társadalmai hatalmas kihívások előtt állnak. Remélem, lassan mindenki számára világossá válik: az élethez mindannyiunknak szüksége van a másikra. És hogy az egyház segítheti ennek a  közösségi tudatnak a kialakulását.

Pusztítás a kelet-ukrajnai Pokrovszkban

AP Photo/Andriy Andriyenk

DW: Mostanában sok szó esik Ukrajna fegyverekkel történő támogatásáról. Nem hiányolja a diplomáciai erőfeszítéseket?

H. D.: Amikor egy ilyen világhatalom, mint Oroszország háborút indít egy gyengébb szomszédja ellen, a diplomácia ellehetetlenül. Ezt el kell fogadni, bármilyen fájdalmas is. Ukrajnának ezek után joga van ahhoz, hogy  fegyverrel védje meg magát, amihez viszont szüksége van a támogatásunkra. Ukrajna nemcsak a saját országát védi, hanem minket is itt, Nyugat-Európában, az értékrendünkkel együtt.

DW: A politikai viták egyre élesebbek Németországban, ami összefügghet a háborúval és megszorításokkal is. Ön nem aggódik időnként a német parlamentáris demokráciáért?

H. D.: De igen. A demokrácia bizonyos közös meggyőződésekből és alapvető értékekből él. Ha ezeket az elemi normákat egyre gyakrabban kérdőjelezik meg egyes társadalmi csoportok, akkor valóban  meginog a demokrácia. Ezért mindenkinek nagyon ébernek kell lennie, és a lehető leghamarabb a nevükön kell nevezni a dolgokat. Az egyháznak is őrködnie kell a demokrácia alapértékei felett.

DW: Ugyanakkor maga a katolikus egyház is nagy átalakulások előtt áll, elég csak az úgynevezett szinódusi folyamatot és az ahhoz kapcsolódó reformokat említeni. Külföldről sokan szkeptikusan tekintenek a németországi egyház erőfeszítéseire. Mit szeretnének elérni?

H. D.: A „szinódusi út” nevű kezdeményezés az egyházzal összefüggésbe hozott szexuális visszaélési ügyek feltárásának következménye. Megalapozott tudományos kutatások arra utalnak, hogy ezek a botrányok az egyház strukturális hibáiból erednek. Ezekhez az ügyekhez olyan kérdések is kapcsolódnak, amelyek már nagyon régóta válaszra várnak. Ilyen például az emberi szexualitás megítélése. Elkerülhetetlen, hogy ezekre a régóta esedékes kérdésekre korszerű válaszokat adjunk.

DW: Milyen egy „korszerű” egyházi válasz?

H. D.: Az egyházi tanítás jelenlegi állapota nem felel meg az emberi szexualitással kapcsolatos bizonyos alapvetéseknek. Túlságosan leegyszerűsített, többek között a homoszexualitással kapcsolatban. Egyszerűen nem mondhatjuk homoszexuális embereknek azt, hogy az érzéseik természetellenesek, ezért éljenek cölibátusban. Feladatunk, hogy egyházként újragondoljuk ezt a témát.

Dieser püspök a DW interjúban

Srecko Matic/DW

DW: Nemrég azt mondta, hogy a homoszexualitás is Isten szerint való. Mit ért ez alatt?

H. D.: A homoszexualitás – ahogyan azt a tudomány is alátámasztja – nem rendellenesség, nem betegség, nem valamiféle hiányosság megnyilvánulása, és pláne nem az eredendő bűn következménye. Azt kell mondanom: a világ színes, a teremtés pedig sokszínű. Ha pedig ez így van, akkor miért lenne másként  pont a szexualitásban? Akkor abban is elfogadhatjuk a sokféleséget, mint olyasvalamit, ami Isten szerint való, és amely ilyen módon nem sértheti a Teremtő akaratát.

„Nem eltévelyedés az azonos nemű emberek vonzalma”

DW: Ezek szerint Istennek valójában semmi kifogása nincs az ellen, hogy egy férfi férfit, egy nő pedig nőt szeressen?

H. D.: Azonos nemű emberek egymás iránti vonzalma nem rendellenes, hanem az emberi szexualitás egyik lehetséges változata.

DW: Amennyiben a nem heteroszexuális emberek ugyancsak Isten szerint valók, akkor egymás iránti vonzalmukat az egyház megáldhatja? Lelkipásztori gondoskodásban is részesítheti őket?

H. D.: Igen. Mindkettő nagyon fontos. A minden embernek kijáró lelkipásztori gondoskodásnak pedig része az elfogadás: Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, amilyen most vagy, úgy fogad el. Mindannyiunk számára ez az élet igazi esélye: önmagunk lenni és fejlődni. Teljesen midegy, hogy melegek vagyunk vagy heteroszexuálisok.

DW: Változott-e az ön személyes véleménye a témával kapcsolatban az idők során?

H. D.: Igen, természetesen. Sokáig abban a hitben voltam, hogy a homoszexualitás korlát a férfi vagy női identitásban. Sokszor érveltem így. De különösen a fiatalok esetében éreztem egyre gyakrabban, mennyire elfogadhatatlan ez az álláspont. Komolyan gondolkodóba estem emiatt. Aztán megtanultam, hogy az efféle nézetek teológiailag sem meggyőzőek.

DW: Hogyan illeszkedik ez kérdés az ön teológiai nézeteibe jelenleg?

H. D.: A valóság nem mehet szembe Istennel, és Isten sem mehet szembe a valósággal. Ennek a hittételnek az igazságáról mélyen meg vagyok győződve. Olyan Istenben hiszünk, aki testet öltött ebben a világban, elfogadta a mi emberi mivoltunkat. Ez olyan bizonyosságot kell, hogy adjon nekünk, hogy bátran szembe tudjunk nézni az emberi létünk realitásaival. És ami soha nem veszíti érvényét: Krisztus lénye hatalmasabb minden róla szóló tanításnál.

DW: Fogalmazzunk konkrétabban. Ön mit mondana két leszbikus nőnek, akik a püspöktől gyermekük megkeresztelését kérnék?

H. D.: Először is, örülnék a gyermek születésének. Másodszor annak, hogy meg akarják őt kereszteltetni. Harmadszor elbeszélgetnék velük: hogyan tudnának gondoskodni arról, hogy gyermekük megismerje a hitet és belenőjön abba? Végül pedig megkeresztelném a kicsit. Hol itt a probléma?

DW: Nos, az egyháznak akadnak olyan képviselői, akik következetesen agitálnak a homoszexuálisok ellen. Igaz, inkább a pravoszláv egyházban, de esetenként a katolikus egyházban is.

„Emberek üldözése ellentmond az evangéliumnak”

H. D.: Félelmet és fenyegetettségérzetet sejtek emögött. Az üdvös az volna, ha ezek a személyek újragondolnának dolgokat, az életet annak realitásaival együtt ismernék el és nem ítélkeznének. Emberek bármilyennemű üldözése alapvetően szembenáll az evangélium szellemiségével.

Kirill pátriárka támogatja Vlagyimir Putyin orosz elnök irányvonalát

MIKHAEL KLIMENTYEV/AFP via Getty Images

DW: Az utóbbi időben Kirill orosz ortodox pátriárka gyakran hangoztatja, hogy Nyugat-Európa problémája a homoszexualitás, mintha ez valamiféle értékvesztést jelentene.

H.D.: Az evangélium legfőbb értéke a másik ember szeretete és elfogadása – olyannak, amilyen. Az egyház üzenete a homoszexuális embereknek is ugyanaz: Isten elfogad téged, mi mindannyian elfogadunk téged! Ez lenne az értékvesztés? Nem inkább a valódi keresztény értékek megéléséről van szó? Én nem látok ebben semmiféle értékvesztést, épp ellenkezőleg. Korunk kihívása, hogy az egyházunk megmutassa, mennyire befogadó. A hitvallásban van erre egy régi görög kifejezés: katolikus. Ez a szó valójában azt jelenti, „befogadó”. Az egyház Krisztus minden követője előtt nyitva áll.

A német püspökök 2022. évi tavaszi plenáris közgyűlésükön

Nicolas Armer/dpa

DW: Aachen püspökeként ön a többi németországi püspökkel együtt néhány nap múlva Ferenc pápához látogat. Ferenc szerint az egyháznak időre van szüksége a változásokhoz. A világméretű zsinat is csak 2024-ben ér majd véget. Önre ugyanakkor németországi püspökként folyamatos elvárások nehezednek. Gondolja, megkérheti a pápát, hogy addig is tegyen legalább egy gesztust, amíg a lassú változás végbemegy?

H. D.: Az elhamarkodott intézkedések mindig gyanúsak. Nem is vagyok híve az ilyesminek. Azt pedig nem tartanám tisztességesnek, ha bármibe is megpróbálnánk belekényszeríteni a pápát.

DW: Ön egy olyan alapdokumentum püspöki képviselője a német egyházon belül, amely a nyitottságot és az életformák sokféleségét hirdeti, beleértve a homoszexuális vagy queer életformák létjogosultságát is. A szinódusi út legutóbbi, szeptemberi plenáris ülésén azonban a német püspökök több mint egyharmada elutasította az alapdokumentumot, így azt végül nem fogadták el. Mint az alapdokumentum egyik szerzője, mit mond most a pápának? Ismerteti vele ezeket az ellentmondásos álláspontokat?

H. D.: Természetesen. Erről is beszélnünk kell. Az alapszöveg valóban megbukott. Ugyanakkor vannak olyan szövegeink, amelyek átmentek a rostán, és amelyek pont az alapszövegben foglalt elveket megvalósító cselekvési lehetőségekről szólnak. Néhány ilyen szövegnek ráadásul kimondottan a pápa a címzettje. Arra szeretnénk kérni őt, hogy például a katekizmus megírását is ezen a módon folytassa.

Ferenc pápa bíborosokkal a Szent Péter-bazilikában 2022. augusztus végén

Vatican Media/Handout via REUTERS

"Az egyházi tanítás fejlődése"

DW: Erre mondják a kritikusok: szakítás a hagyományokkal.

H. D.: Gyakran mondják: szakítás a tanítással, a hagyományokkal. Erről is szeretnék Ferenc pápával együtt elmélkedni. De tényleg szakításról van szó? Nem lehet, hogy a tanítás fejlődik, vannak mérföldkövei, amelyeknél másfajta gondolkodásmód jelenik meg, ami előtérbe helyezi Krisztus igazságát? Félelmek természetesen vannak. De gondoljunk csak a kopernikuszi fordulat példájára. Mennyi ideig tartott az egyháznak Kopernikusz felfedezése után, hogy belássa, nem a Föld, hanem a Nap van a naprendszer középpontjában? Mennyire félt attól, hogy ez megingathatja a bibliai teremtéstörténetet? De csak elfogadta, hogy az emberi elme által feltárt valóság nem mondhat ellent a hitnek. Amikor készen állt erre a fordulatra, a félelem is elmúlt. És lám, a teremtéstörténet nem szakadt meg, ma is lelki táplálékként szolgál mindannyiunknak. A természettudomány nem tud olyan felfedezésekkel előállni, amelyek megingathatnák Krisztus üzenetét. Akkor meg miért is félnénk?

Szerzők: Srecko Matic, Christoph Strack A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. Szerkesztő: Bogár Zsolt

A nyitóképen Helmut Dieser aacheni püspök látható a DW-nek adott interjú közben.