A levegőszennyezés problémájának megoldásához lényegében egyetlen alapszabályt kell betartanunk: fejezzük be a különböző anyagok égetését. Ki kell találnunk, hogyan állíthatunk elő energiát enélkül. Ha pedig ez nem megy, meg kell akadályoznunk, hogy az említett részecskék bekerüljenek a légkörbe.

Mindenkinek biztosítsunk hozzáférést a nem szennyező háztartási tüzelőanyagokhoz!

Nem minden anyag égetése jár ugyanolyan mértékű szennyezéssel. A fa rosszabb, mint a szén, a szén rosszabb, mint a kerozin, a kerozin pedig rosszabb, mint a benzin. Az egyik energiaforrásról a másikra történő átállást az „energialétrán” való felmászásnak is nevezik. A legszegényebb országokban még mindig a faanyag számít az elsődleges (talán egyedüli) energiaforrásnak. Miután kicsit megszedik magukat, talán átállnak a faszén- és még később a szénégetésre. Persze ezek a szilárd energiahordozók még mindig borzasztóan szennyezők és mérgezők azok számára, akik ilyen kibocsátás sújtotta levegőt kénytelenek belélegezni.

Mindenki számára biztosítanunk kellene a hozzáférést a nem szennyező háztartási tüzelőanyagokhoz. Mivel azonban több milliárd ember még mindig nem jut hozzá ezekhez, a problémát előre kellene vennünk környezetvédelmi törekvéseink listáján. Ha mindenhol tiszta levegőt szeretnénk, akkor egy jól bevált módszerhez kell folyamodnunk: számoljuk fel a szegénységet, és gondoskodjunk arról, hogy senki se használjon régi, hagyományos tüzelőanyagokat.

Vessünk véget a téli tarlóégetésnek!

Indiában a télen folytatott tarlóégetés nagyban hozzájárul a levegőszennyezéshez. Az október és november a gazdák számára az átállásról szól, ekkor aratják le a rizst, és készülnek fel a búzavetésre. A vetésre vonatkozó időablak rövid, vagyis gyorsan meg kell szabadulniuk a rizsaratás melléktermékeként keletkező rizsszalmától, amely hátramarad a földön. A legegyszerűbb megoldás elégetni. A környező városokban ilyenkor vészesen megnő a légszennyezettség mértéke.

A problémának több megoldása is van. A növényi maradványok újrahasznosíthatók állati takarmányként vagy más formában. Továbbá a gazdákat lehet ösztönözni arra, hogy másfajta vetésforgót használjanak. Emellett technológiai megoldásokat is kidolgoztak már. A problémát az jelenti, hogy ez jókora előzetes befektetést igényel, és e rendszerek fenntartása pluszköltséggel terheli a gazdákat. Ahhoz tehát, hogy a tarlóégetés gyakorlatát érdemben visszaszorítsák, az indiai államnak nagyobb anyagi támogatást kellene nyújtania.

Távolítsuk el a ként a fosszilis tüzelőanyagokból!

A szén mint tüzelőanyag felett egy nap elkerülhetetlenül eljár az idő, de ma még odébb van, hogy az emberiség teljesen leszokjon a használatáról. Addig is változatlanul sokan meghalnak majd a szénhez kötődő légszennyezéstől, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a károk minimalizálása érdekében.

Már kidolgoztunk megoldást a problémára: meg tudjuk akadályozni, hogy a szénerőművekből a légkörbe kerüljön a kén-dioxid. Az erőművek kéményét el kellett látni egy reagenssel, más szóval „tisztítóval”. Ezek a tisztítók a kén-dioxid legalább 90%-át képesek megkötni, így sok országban sikerült jócskán visszaszorítani a szennyezést.

Az efféle technológiákkal felszerelt erőművek működtetése ugyanakkor magasabb költségekkel jár. Ezért vannak ilyenek minden gazdag országban, és ezért nincsenek a szegényekben. Azonban – ahogy ez történt néhány éve Kínában is – előbb vagy utóbb minden ország eléri a saját fordulópontját.

Melyik autó használata a leginkább környezetbarát?

Ma már nem feltétlenül az jelenti a fő dilemmát, hogy benzines vagy dízeles-e egy adott jármű. Lényegesebb kérdés, hogy mikori gyártmány. A modern benzines és dízeles autók sokkal inkább környezetbarátok, mint a régi elődeik. A kibocsátásra vonatkozó szabályozások az évek során szigorúbbak, a szűrőtechnológiák pedig fejlettebbek lettek.

Ráadásul a fosszilis tüzelőanyagot használó autók lassan en bloc kikerülnek a forgalomból. Leváltják őket az elektromos autók, emellett sokan kezdenek áttérni az autómentes életvitelre. Hamarosan végleg megválunk egyes régi technológiáktól, és a lehető leggyorsabban megvalósítjuk az átállást.

Vezessünk kevesebbet, inkább biciklizzünk, gyalogoljunk és tömegközlekedjünk!

Vitatkozhatunk arról napestig, melyik autó a legkevésbé környezetszennyező, de azzal járunk legjobban, ha egyáltalán nem vezetünk. Aki be tud rendezkedni arra, hogy biciklire cseréli a kocsiját, vagy gyaloglásra vált, az tehet egyéni szinten talán a legtöbbet a levegőszennyezés visszaszorításáért.

Persze nem mindenki válogathat. Sokaknak túl messze van a munkahelyük az otthonuktól. Sok városban nincsenek biciklisávok, néhol járdák sem. A tömegközlekedés infrastruktúrája sok helyen már elöregedett. A buszok és a vonatok gyakran késnek, megbízhatatlanok, ha egyáltalán járnak.

Én olyan világról álmodozom, ahol semmi szükség autók birtoklására, különösen akkor, ha ezek a nap 23 órájában csak parkolnak valahol. Kialakíthatnánk sofőr nélküli, kevés szén-dioxidot kibocsátó Uber-járművek hálózatait, amelyek minden várost kiszolgálnak. Amikor fuvarra van szükségünk, csak rábökünk egy ikonra egy applikációban, és máris elénk suhan egy környezetbarát önvezető autó. Ha a politikusok és a várostervezők elég körültekintően végiggondolnák ezt a lehetőséget, így egyfajta tömegközlekedési rendszert is felépíthetnének.

Álljunk át a fosszilis tüzelőanyagokról a megújulókra és az atomenergiára!

Ha végleg le szeretnénk számolni a levegőszennyezéssel, fel kell hagynunk a fosszilis tüzelőanyagok használatával. Jó hír: ha meg akarjuk oldani a klímaváltozással kapcsolatos problémákat, akkor egyébként is ezt kellene tennünk. Vagyis így két legyet üthetünk egy csapásra.

Hogy a fosszilis tüzelőanyagokról milyen energiaforrásokra érdemes áttérnünk? A környezetvédelmi közösségben hangos vita folyik két nagy tábor, az atomenergia-pártiak és a megújulóenergia-pártiak között. Szerintem ez a civakodás idegesítő és kontraproduktív.

Az atomenergia és a megújuló energiaforrások – mint a nap-, a víz- és a szélenergia – használata egyaránt alacsony szén-dioxid-kibocsátással jár. Azért nem nulla kibocsátással, mert a panelek és turbinák megépítéséhez mindenképp szükségünk van energiára és bizonyos anyagokra. A fosszilis energiahordozókhoz képest azonban valóban alacsony a hozzájuk kötődő kibocsátás. Ha tehát átállnánk ezekre, azzal egyértelműen jót tennénk a klímával, és lényegesen kevesebben halnának bele a levegőszennyezésbe.

Népszerű tévhit, hogy az atomenergia veszélyes. Valójában ez az egyik legbiztonságosabb energiaforrás. Az atom-, nap- és szélenergiához kötődő halálozási ráta – vagyis hogy mekkora az egy egységnyi villamosenergia-termelésre jutó halálesetek száma – mind nagyon alacsony. Az összes említett energiaforráshoz sokkal kevesebb haláleset kapcsolható, mint a fosszilis energiahordozókhoz. Ez utóbbiakhoz köthetően több millióan halnak meg évente. A becslések 3,6 milliótól 8,7 millióig terjednek – 1–2,5 millió áldozat a villamosenergia-termelés, a legtöbb pedig a szén számlájára írható.

A fenti cikk Hannah Ritchie adattudós Ez nem a világvége című könyvének szerkesztett részlete. A kötet elkészülését az I-Tango – Gartner Bulgaria and Hungary támogatta. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.