A most 10 éves Tinder tényleg húspiac, vagy elhozta a randidemokráciát?
Egy évtizede vették használatba a Tindert a társkeresők, és ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy lúzerek sportjából az egész világon elfogadottá tegye a randiapplikációkat. Az már más kérdés, hogy az alkalmazás ehhez milyen eszközöket használt. Társkereső párok, szociológusok és a viselkedéspszichológia segítségével jártunk utána a 10 éves Tinder-jelenségnek.
„A Tinder olyan, mint egy instant leves: ha nagyon éhes az ember, akkor egyszerűen és gyorsan jól tud lakni, de az étel nem minden esetben lesz igazán tápláló és egészséges” – ezt a már-már költői képet a 8-9 évnyi Tinder-múltat maga mögött tudó Enikő rajzolta fel a társkereső applikációról, amely tíz éve mutatkozott be a világon, és fennállása alatt sok mindent átírt arról, amit a randizásról, párkeresésről gondoltunk.
Az azóta eltelt egy évtizedben ugyan sok minden megváltozott, de a felhasználók tapasztalatai azóta is ugyanolyan vegyesek.
„Az elején nagyon lelkes voltam, hogy milyen egyszerű itt ismerkedni, viszont egy ponton nagyon kiégtem benne” – tekintett vissza az alkalmazással töltött évekre, amelyek során egyéjszakás kalandja, 3 hónapos és fél éves kapcsolata is volt a Tindernek köszönhetően. „Ha magányosnak érzi magát valaki, akkor könnyen talál onnan társaságot rövidebb és hosszabb távokra is. Az érzelmi kontroll azonban nagyon fontos legalább az első személyes találkozásig, és utána sem árt, mert bárki bármikor eltűnhet az éterben” – magyarázza, hozzátéve olyan praktikus tapasztalatokat, mint hogy nagyon sok energiába kerül egyszerre több emberrel beszélgetni, megjegyezni, hogy kivel miről volt már szó, és egy idő után belefárad az ember, hogy ugyanazokat a köröket kell lefutni mindenkivel.
Enikő szerint a személyes és az online ismerkedés között a legnagyobb különbség, hogy utóbbinál nem jön át a másik testbeszéde, stílusa, beszédhangja, egy kép alapján pedig azt sem lehet megítélni, mennyire vonz minket a másik. Ettől függetlenül az alkalmazást sem húspiacnak, sem pedig elítélendőnek nem tartja.
Volt, akinek nem hogy 8-9 év, de három hét is elég volt az oldalon, hogy rátaláljon a párjára. „A legviccesebb, hogy kiderült, körülbelül tíz perc távolságra laktunk egymástól, de valahogy soha nem találkoztunk se a vonaton, se a buszon. Gyanítom, ha láttuk volna már egymást valahol, egy idő után elkezdtünk volna beszélgetni, de végül a Tinder segített abban, hogy megismerjem” – mondta Dia, aki három hét tinderezés után már két éve együtt van a párjával.
Lehet egy húzással több? A Tinder társkereső alkalmazás népszerűsége éppen abból adódik, amit miatt sokan kritizálják is: rendkívül egyszerű a használata. Pár fotóval és rövid bemutatkozó szöveggel és jellemzéssel már beléphetünk a Tinderre (amely egyébként számítógépen is elérhető), és miután megadtuk, hogy férfit vagy nőt keresünk, és milyen távolságon belül, az alkalmazás már dobja is fel azokat, akik talán pont ránk várnak. Ha tetszik, a fotóját jobbra húzzuk (swipe-oljuk) a telefonon, ha nem, balra, és ezzel lényegében eldobjuk a lehetőségét, hogy összejöjjünk. Az app ugyanis csak akkor köt össze a két embert, és ad lehetőséget a csetelésre, ha mindketten jobbra húzták a másikat, és ezzel a profilok „párba állnak” (match). A Tinder alapvetően ingyenes, de elő is lehet fizetni, ha valaki azt akarja, hogy az algoritmus előre sorolja az ő profilját a keresések között, vagy megmutatja, kitől kaptunk lájkot. 28 éves kor alatt az előfizetés olcsóbb (32 euró), afölött 80 euró évente. Az appot 2012-es indulása óta több mint 530 millióan töltötték le a világ 190 országában, és mivel a felhasználók közül ma 6,6 millióan a fizetős verziót használják, az egyik legjövedelmezőbb randialkalmazás is lett. Az Egyesült Államokban a harmincas korosztály hetente átlagosan 10 órát tölt randialkalmazásokon, az amerikai házasságok harmada pedig online kezdődik. |
Elsőre talán nem így tűnik, de hivatalos statisztikák szerint a Tinderen nem egyenlő a nemek eloszlása, egy 2021-es amerikai felmérés szerint az Egyesült Államokban a Tinder felhasználóinak 75,8 százaléka férfi, és mindössze 24,2 százaléka nő. Bár erre vonatkozó magyar adatok nincsenek, a beszámolók szerint a magyar felhasználók között is a férfiak lehetnek túlsúlyban, és közülük többen számoltak be kudarcokról.
Ubul például – forrásunk ezen a választott álnéven szerepel – tartós párkapcsolat reményében regisztrált, és még fizetni is hajlandó volt, mégsem emlékszik vissza jó szívvel a Tinderen töltött egy évére. „A 12 hónap alatt volt nagyjából 40-50 matchem. Ebből talán ha 10-12 ember válaszolt, amikor írtam. Mindig kezdeményeztem, és kivétel nélkül udvarias, kedves, nagyjából semleges szöveget írtam, ami adott (volna) egy alapot a beszélgetésre, mégis a 10-12 elindult beszélgetésből körülbelül 6-7 volt olyan, ahol választ is kaptam, sokszor ugyan csak egyet, utána megrekedt a beszélgetés. Mindössze 2 fizikai randim volt, ahol az egyikük – mint utóbb kiderült – nem a saját képével regisztrált, a másik randin is előfordult némi csúsztatás, így nem volt folytatás” – adott hangot a csalódottságának. Ezek után nem csoda, hogy úgy gondolja, a Tinder főleg arra tökéletes, hogy a tulajdonosok sok pénzt keressenek vele, mert olyan elemi ösztönre építenek, amely mindenkiben megvan valamilyen szinten, és 1-2 sikeres példa mindig akad, amitől a felhasználók újra és újra megpróbálják.
„Rendőrautó mellé parkolt”
Az, hogy a két nemnek néha gyökeresen más tapasztalatai vannak az alkalmazásról, nemcsak az arányaikra vezethető vissza. A londoni Queen Mary Egyetem kutatói 2016-ban azt vizsgálták, mi befolyásolja, hogy valaki jobbra vagy balra húz az alkalmazásban. Kutatásukból kiderült, hogy a férfiak a női profilok túlnyomó többségét jobbra húzzák, ezeknek azonban csak 0,6 százalékából lesz match. A nők ezzel szemben válogatósabbak, de 10 százalékkal magasabb a találati arányuk.
Többen arra is rámutattak, hogy a nők azért is óvatosabbak, mert számukra nagyobb kockázattal jár az online randizás. A Pew Research Center 2020-as közvélemény-kutatása szerint a nők esetében sokkal gyakrabban fordul elő, hogy egy visszautasítás után sem hagyják őket békén, sértegetik vagy fenyegetik őket. Erre reagálva a Tinder az Egyesült Államokban idén vezette be azt a funkciót, mellyel le lehet ellenőrizni, hogy egy potenciális randipartner ellen volt-e már kiadva körözés, vagy rajta van-e a szexuális bántalmazók listáján.
Magyarországon ez a lehetőség valószínűleg még sokáig nem lesz elérhető, a felhasználók így más módszerekhez folyamodnak. Júlia például egy többórás éjszakai beszélgetés után ment el találkozni a számára szimpatikus fiúval, de előtte húgának és barátnőjének is szólt, elküldte nekik a kiszemelt profilját, és telefonja helyzetét is megosztotta velük.
„Nyilván félig viccesen már a találkozó előtt elmondtam neki, milyen veszélyes húzás a részemről, hogy ebbe belemegyek. Úgyhogy amikor beültünk a kocsiba, ő egy rendőrautó mellett állt meg egy parkolóban, hogy biztonságban érezzem magam” – mesélte. Júlia története végül jól végződött, azóta összeházasodtak, és gyermekük is született, a családban pedig azóta szállóige lett a történet.
Randidemokrácia
Bár a nők és a férfiak különböző tapasztalatokról számolnak be, a Tinder nemcsak erősítheti, hanem ki is egyenlítheti a berögződött nemi szerepeket. Berger Viktor, a Pécsi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének tanszékvezető-helyettese, aki régóta tanulmányozza a társkereső applikációkat, úgy véli: egyfelől igaz, hogy ezek újratermelik és felerősítik a nemi szerepeket, másfelől a nemek közti hatalmi viszonyok átalakulásához is hozzájárul.
Berger úgy látja, ez már az applikáció demokratikus felépítése miatt is így van: bárki, nemtől, életkortól, bőrszíntől függetlenül húzhat jobbra vagy balra másokat, és bárkit blokkolni lehet, ha kéretlen ajánlatokkal, fotókkal zaklattak valakit.
„Míg a szemtől szembeni ismerkedésben jóval erősebben érvényesülnek a fizikai fellépéssel összefüggő hatalmi egyenlőtlenségek férfiak és nők között, addig az online társkeresés platformjain a kéretlen közeledések könnyen és véglegesen visszautasíthatók. Ez egyfajta kiegyenlítődés irányába tolja el a társkeresést” – mondta a hvg.hu-nak.
Berger szerint erre utalnak azok a közösségi oldalak is, amelyek a toxikus maszkulin megnyilvánulásokat állítják pellengérre. Ennek egyik legjobb példája a vállalhatatlan üzeneteket nyilvánosságra hozó „Tinder Nightmares” az Instagramon. Valamint az is, hogy egyes kutatások szerint immár a férfiak is hajlanak rá, hogy önmagukat tárgyiasítva jelenítsék meg a Tinderen és hasonló platformokon, míg korábban ez a tendencia a nőkre volt jellemző.
De milyenek a magyarok?
Magyarországon utoljára 2019-ben – tehát még az online randiappok aranykorát elhozó koronavírus-járvány előtt – készült kutatás, melyhez az ELTE adta a hátteret, a kérdések azonban nemcsak a Tindert érintették. Az eredmények szerint a megkérdezettek 46 százaléka regisztrált már valamelyik online társkeresőre, de a felmérés ideje alatt csak 10 százalékuk használta azt aktívan. A felhasználók fele naponta háromszor, négyszer is megnézte a profilját.
Nem tűnik helyénvalónak az az állítás sem, hogy online az emberek főleg szexkapcsolatokat keresnek, a válaszadók 65 százaléka ugyanis hosszú távú kapcsolatban reményében regisztrált. Ennek mondjuk némileg ellentmond, hogy a válaszadók fele azt vallotta, szórakozásból és unaloműzésből használ randiappokat.
A Tinder kritikusai régóta azt vetik az alkalmazás szemére, hogy a pénzért kínált extrák nagyban befolyásolják, ki milyen eséllyel talál párt. Vagyis az alkalmazásnak nemcsak a párkeresés a célja, hanem az üzleti szempontokat is figyelembe veszi, és gyakorlatilag arra próbálja rávenni a felhasználókat, hogy minél tovább maradjanak aktívak. Ennek eléréséhez pedig az alkalmazás a pszichológiai eszközeit is beveti.
Az online randiappok az élénk fényekkel, hangokkal és grafikákkal ugyanolyan hatással vannak az agyunkra, mint a szerencsejátékok, az alkalmazások tervezői arra törekednek, hogy a felhasználó függővé váljon a „játékélményétől”, és minél többször visszatérjen – írja Loren Soreiro, klinikai szakpszichológus a Psychology Today magazinban megjelent cikkében. Szerinte a Tinderhez hasonló randiappok emellett olyan neurokémiai folyamatokat indítanak el az agyban, amitől szintén függővé válhatunk. Használatuk alatt az agyban endorfin szabadul fel, ami csökkentheti a szorongást, ha pedig emellé még folyamatosan jutalmakat – vagyis matcheket – is kapunk, akkor a boldogságért felelős szerotonin- és dopaminszintet is emeli. Ha valakivel összepárosít minket az app, az emellett folyamatos pozitív visszajelzést is küld, ami növeli az önbecsülést. És ki az, aki a kudarcok ellenére is ne akarná újra és újra vonzónak érezni magát mások szemében?
A hasonló randialkalmazások másik nagy problémája, hogy azt a benyomást keltik, mintha több ezer, vagy akár több millió pár várna ránk – ezt már David Buss, a texasi egyetem pszichológusa írta a Vanity Fair cikkében, a szakember azzal érvel, hogy ez főleg a férfiak viselkedésére van hatással, amikor ugyanis – még ha tévesen is – úgy érzik, hogy „többlet” van nőkből, inkább a rövid távú kapcsolatokat részesítik előnyben. Hasonló következtetésekre jutott az Atlantic magazin egyik cikke is, amely szerint a potenciális partnerek bősége miatt az online ismerkedők kevésbé szeretik elkötelezni magukat, ha pedig mégis megteszik, akkor elégedetlenebbek a választottjukkal.
Mindenki a boldogságot keresi
Miért támasztanak az emberek gyakran irreális elvárásokat a Tinderrel kapcsolatban? A szociológus Berger Viktor szerint erre a mai társadalomban kell keresni a választ. „A jelenkor sajátossága, hogy a munkán keresztül kevesen érik el a boldogságot, így sokan kizárólag a magánéleti viszonyaikban keresik azt, itt szeretnének értelmes életet felépíteni (legyen szó párkapcsolatokról, családi vagy baráti viszonyokról). Ez viszont oda vezet, hogy olyanokat is várnak a párkapcsolattól, amiket az nem tud nyújtani” – mondta.
Ez persze a Tinderben és más hasonló alkalmazásokban is lecsapódik.
„Ha valaki eleve azért használja az alkalmazást, hogy mindenképp megtalálja az élete párját, vagy hogy könnyű szexuális kalandokban részesüljön, és »rástresszel« ezekre a célokra, akkor a csalódás gyakran szül frusztrációkat” – emlékeztetett.
Kutatásai alatt ő is arra jutott, hogy az elmúlt évtized alatt gyökeresen megváltozott a társadalom hozzáállása a Tinderhez. Kezdetben a Tinder miatt „kisebb morális pánik” alakult ki a közvéleményben, mert sokan feltételezték, hogy elősegíti a promiszkuitást, a nemi betegségek terjedését, a laza erkölcsök eluralkodását, és erősíti az emberi kapcsolatok felszínessé válását. „A korai felhasználóknak ráadásul azzal is meg kellett küzdeniük, hogy sokan úgy tartották, csak az kezd online ismerkedésbe, aki máshol kudarcot vallott, tehát »valami nem stimmel vele« – mondta a hvg.hu-nak. Ahogy az idő előrehaladtával a Tinder felhasználói bázisa is szélesedett, és a felhasználók motivációi is egyre változatosabbak lettek, a stigma is lekerült róluk.
A szociológus úgy látja, a Tinder nagy újítása abban áll, hogy kiszélesítette és szó szerint láthatóvá tette a párkapcsolati piacot. Azt a látleletet, hogy a társkeresők felerősítik a fogyasztói mentalitást, mivel a felhasználók tárgyiasítják a potenciális partnereiket (és velük együtt magukat is), és a „tökéletes árucikket” keresve egyre válogatósabbá válnak és egyre kevésbé hajlandóak elköteleződni, Berger Viktor túlzónak tartja, több kutatás is bebizonyította már, hogy ezzel sok felhasználó is tisztában van, és védekezni is próbál ellene. Ő inkább úgy véli, a Tindert egyfajta ambivalencia jellemzi:
egyszerre nagyon racionalizált és mégis zsigeri módja a társkeresésnek.
(A cikkben szereplő felhasználók neveit kérésre megváltoztattuk.)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A Tinder videós randikkal hozná össze a párokat a járvány alatt
Bátor újdonsággal tervezi bővíteni meglévő funkcióit a Tinder: a párok még a randi előtt láthatnák egymást.
A nagyi is tudni akarja, mi az a Tinder
A történelemben először állt elő az a helyzet, hogy van, amiről a fiatalabb generációk többet tudnak, mint az idősebbek. A digitális világ különösen a nyugdíjasoknak idegen. Érdemes hát megfordítani a tanulás-tanítás szereplőit: tanítsák a gyerekek a nagyikat! Ezt célozza egy most indult országos program.
