Úgy aludtunk és hallgattunk zenét, ahogy eddig soha: kipróbáltunk egy 8 órás alváskoncertet
Pizsama, kispárna, fogkefe – ezeket mindenki tartsa magánál, aki befekszik egy alvós koncertre. Itthon jelenleg Halász Péter producer csinál olyan zenei eseményeket, ahol az általános alvási ciklikussághoz igazított, egész éjjel szóló elektronikus zenedarabra lehet aludni vagy szenderegni. Hogy az agyunk mennyire tud pihenni zenére, és mi történik a testünkben zene hallatán, az is kiderül a cikkünkből.
Újraértelmezi nemcsak a koncertélmény fogalmát, de egy kicsit az alvás gyakorlatát is az, amit Halász Péter hangművész, producer Sepia Sound névre keresztelt stúdiójában megtapasztalunk. Az Art Quarter Budapest főépületében található stúdió teljes mértékben Halász koncepciója mentén jött lére, vagyis – mondja a producer – “úgy lett felépítve, hogy a legmagasabb minőségben lehessen benne hanggal, zenével dolgozni”, de a zeneszerzői, hangmérnöki munkán túl tökéletesen alkalmas legyen egyéb programok megtartására is. Így a zenehallgatásra, oktatásra, filmnézésre, hangfürdőkre, vagy éppen “szinesztéziás, immerzív élmények létrehozására és élvezésére”. És alváskoncertek – vagy ahogy Halász nevezi: sleep sonic élmények – megtartására is. Hogy ez miként is néz ki a gyakorlatban, azt az első vendégek között tapasztalhattuk meg.
Zenébe aludni magunkat
A stúdióba este 10 órakor érkezünk, körülbelül egy óránk van ráhangolódni az előttünk álló, egész éjjel tartó zenei szeánszra. Megérkezésünkkor négy, földre fektetett matrac vár minket (magammal hívtam kísérleti alanyoknak a páromat, illetve kollégámat és az ő párját is), itt helyezzük magunkat kényelembe, miután átvettük a pizsamát, és Halász Péter welcome drinkként egy bögre citromfűteával kínált meg minket – igen, jól sejti az olvasó, ezen a meglehetősen rendhagyó koncerten nincsen se sör, se repohár, sőt, igazából az alkohol fogyasztása kifejezetten ellenjavallt az alváskoncert előtt.
Miután bebújunk a takaró alá, házigazdánk elindítja a zenét, megmutatja, hol lehet a hangerőt szabályozni, ha a produkciót túl halknak vagy hangosnak találnánk, majd kimegy a szobából. „Találkozunk reggel hétkor” – köszön el, mi pedig megkezdjük különös zenei utazásunkat.
A sleep sonic műsora egy nyolc órán át szóló hanganyagra van felépítve – a nekünk lejátszott programban Halász Péter saját felvételei és más előadók anyagai is szerepelnek.
Körülöttünk hömpölygő, búgó, doromboló, időnként kedvesen ciripelő zenedarab szólal meg, atmoszférazene, amely négy pontról szól, és teljesen betölti a teret, olyan, mintha egy hangból készült búra vagy takaró alatt feküdnénk. Kétségkívül, nagyon izgalmas élmény, ahogy a teljes sötétségben, egy ilyen lassú sodrású zenemű vezet az éjszakán át a reggelbe, és mivel semmilyen más inger nem ér minket a zenén kívül, szinte tapintani lehet, hogy a zenének teste, kiterjedése van. A hangok fokozatosan bomlanak ki, lesznek egyre vastagabbak, majd mintha összezsugorodnának, szétfoszlanak a csöndben. Valamikor éjfél, hajnali egy óra környékén aztán különös gravitációja lesz a zenének, megszűnik az a minimális dallam vagy ritmusra emlékeztető motívum is, ami addig jelen volt, már csak a mélysége marad, leegyszerűsödik, már nem is atmoszférazenéről beszélünk, inkább homogén, hosszú perceken át alakuló zúgásról, drone zenéről. Túlzás nélkül mondható, hogy aki ezen a ponton még ébren van, arra ez az idegsejtmasszírozó, sötét morajlás már-már transzcendentális élményként hat.
Bár a sleep sonic hangsúlyozottan nem az alvásciklus javítására szolgáló, homeopátiás program, hanem „egy zenei aláfestéssel megspékelt közösségi élmény”, Halász Péter azt mondja, a hangdarab úgy lett összerakva, hogy az nagyjából lekövesse az alvásunkat, vagyis a zene „a picit hangosabból, a konkrétabb dallamiságból süllyed lefelé körülbelül 45 perc alatt, majd a reggeli órákban elkezd kifényesedni. Lassan pulzál, a modulációk nagyon hasonlítanak a természetes hangok változásaira” – fogalmaz.
Négyen négyféleképpen aludjuk át az éjszakát, mindenkire másként hat az élmény. A társaságból valószínűleg én alszom a legrosszabbul. Hagyni, hogy a zene félálomban kerítsen a hatalma alá, izgalmas megtapasztalás, de aludni nem tudok rá rendesen, az alig észrevehető váltásokra is felébredek, sőt egyes fázisokban kifejezetten szorongó gondolataim támadnak – ha azt mondom, hogy a zene olykor Lars von Trier Melankóliájának a Föld felé vészesen közelítő kék bolygóját juttatja az eszembe, akkor ezzel mindent elmondtam.
Ehhez képest kollégám, Kovács Bálint, aki állítása szerint nagyon jó alvó, épp úgy átdurmolja az éjszakát, mintha csak otthon lenne. Igaz, neki könnyű dolga van, mert ő eleve black metálon szunyókálva edződött, „márpedig a Mardukra alvás után az andalító zenére alvás már olyan, mint malária után a nátha: meg se érzi az ember” – mondja utólag.
Rá a zenénél elementárisabb erővel hat a másnap feltálalt, tényleg pazar reggeli, amely a sleep sonic levezető része: házigazdánk egészséges és könnyű falatokkal, így mártogatósokkal, kesudióval, teával, gyümölcslével, kecskesajttal, aszaltparadicsommal, helyben termesztett zöldségekkel és kávéval terít meg nekünk.
Bálint kora reggel sem kipihentebbnek, sem fáradtabbnak nem érzi magát a szokásosnál, a férjem és én viszont elég meggyötörtek vagyunk az álmosságtól egész nap. Kollégám párja, Judit ugyancsak jól viseli az alváskoncert utáni másnapot, de ő már az éjjel gyorsan adaptálódik az új helyzethez: ha fel is ébred hajnalban, „kutatnia kell a fülével”, hogy egyáltalán szól-e még a zene, mert az – ahogy mondja – teljesen „belesimult a tudatába”. Ő évtizedek óta küzd visszatérő alvászavarokkal, rosszabb periódusaiban nem tudja átaludni az éjszakát, ezért abban bízik, hogy a zene relaxációs hatása miatt a sleep sonic talán segíteni fog a problémáján. A számításai végül nem jönnek be: öt óra alvás után menetrendszerűen felébred, és nem tud már visszaaludni. Az okosórája méri az alvása minőségét, és az órához rendelt alkalmazás azt jelzi, hogy más napokkal összehasonlítva ezúttal több lett az „éber alvása” a „mély alvás” rovására – akármit is jelentsen ez az adott applikáció értelmezésében.
Bár elsőre talán egzotikusan hangzik az alváskoncert koncepciója, a dolog nem újkeletű. Magyarországon korábban a 4D Sound Stúdióban volt ilyen jellegű rendezvény, és a megelőző évtizedekben is foglalkoztatott egyes zenészeket az, miként hat a közönségükre, ha az álom és az ébrenlét határán hallgatnak zenét. Terry Riley, a minimalista zenei irányzat egyik atyja már a hetvenes években kísérletezett egész éjjel szóló koncertekkel, amelyek este tízkor kezdődtek és napkeltéig tartottak, Robert Rich a pszichológia iránt is aktívan érdeklődő, amerikai elektronikuszene-szerző pedig a nyolcvanas években kimondottan alváskoncerteknek nevezett eseményeket tartott, amelyek során azt kívánta elérni, hogy a hallgatók figyelme félálomban a külső helyett a belső világuk észlelésére irányuljon.
Halász Pétert a többi között Rich munkássága (és korábban a 4D Sounddal folytatott saját munkája) inspirálta, de ő inkább egy régi, természetes állapot felidézésére való törekvésből indult ki az alváskoncert létrehozásához. Mint mondja, az emberiség több ezer éven át aludt úgy, hogy „az éjszakában is intenzíven jelen volt a hang”: a természet, az állatok hangjai, a növények susogása, a finom neszek álmában is körülvették az embert. „Ezáltal mindig ott volt a valamilyen nagyobb dologba tartozás érzése” – mondja, majd hozzáteszi, hogy éppen ez az, amely mára, a modern életünkben, a városokban szinte teljesen eltűnt. A természetes hangokat felváltották a zajok, zörejek, és ezek az agyunk számára inkább a veszélyes hangokhoz hasonlítanak. „Noha megtanuljuk, hogy a villamos hangja nem jelent valódi veszélyt, de ennek megállapításához kell a tudat, és fárasztó, ha az állandóan figyel, be van kapcsolva. Én olyan, a belső utazást elősegítő hangkörnyezetet kívánok nyújtani, amely az alvás és meditatív állapotok különböző mélységeit képes kísérni, és a természetes közeg megnyugtató érzetét sugallja”. Az alkotó igyekszik az elgondolását egyre több emberrel is megismertetni, így idén tavasztól már rendszeresen szervez sleep sonic alkalmakat a maximum 14 fő befogadására és alvására kialakított stúdiójában.
A zene szó szerint átjárja a testet
Halász szerint a zenemű akkor is élményt jelenthet, ha nem tudunk rá rendesen aludni, és csak egy meditatív, alfa állapotba kerülünk általa. Hogy megtudjuk, felér-e egy teljes pihenéssel a félig ébren, ám relaxált állapotban töltött éjszaka, illetve, hogy kiderítsük, mi történik az agyunkban, ha alvás közben zenét hallgatunk, felkerestük a Somno-Center Alvászavar Központ neurológus szakorvosát, Dombovári Magdolnát, illetve Harmat László pszichológust, a svédországi Linnaeus Egyetem docensét, aki korábban kifejezetten a lefekvés előtt hallgatott zene alvásminőségre gyakorolt hatását kutatta, most pedig a kóruséneklés terápiás hatásait vizsgálja.
Mint kiderült, a szakemberek tudomása szerint nem igazán készült még olyan megbízható és átfogó kutatás, amely kifejezetten a zenére alvást vizsgálta volna, de adtak néhány támpontot, amelyek közelebb visznek minket a kérdéseink megválaszolásához.
Talán érdemes azzal kezdeni, mi is történik alváskor az agyunkban. Az idegsejtek működése, a közöttük lévő kapcsolódások pici elektromos feszültség generálásával járnak. A feszültségek ingadozásai, vagyis az agyhullámok eltérő frekvenciájúak az alvás és az ébrenlét különböző fázisaiban. Amikor ébren vagyunk és nyitva van a szemünk, akkor másodpercenként 15-40 Hz-esek az elektromos agyhullámaink, de amint becsukjuk a szemünket, lelassulnak, 8-12 Hz-esekké válnak, vagyis alfába kerülünk. Elalváskor már a 4-8 Hz-es théta hullámok a jellemzőek, mélyalvásban pedig az 1-2 Hz-es delta hullámok dominálnak. A különböző alvásfázisok jellegzetes ciklusokká szerveződnek. Normális esetben legalább 4-6 darab, körülbelül 90 percig tartó alvási cikluson kell átesnünk egy éjszaka, hogy igazán regenerálódni tudjunk. Általában a legelső egy-két ciklusban van jelen csak a mélyalvás, hajnalban már felszínesebben alszunk, illetve az álomtevékenység jellemző. A delta hullámokkal jelentkező mélyalvásnak az elérése ugyanakkor rendkívül fontos a memóriánk helyes működése szempontjából. Dombovári Magdolna szerint az aznap megtanultak rögzülése történik ilyenkor, vagyis a hippokampusz új idegsejthálózatok kialakításával előbb eltárolja az emlékeket, majd azokat átmásolja (konszolidálja) az agykéregbe.
Amikor elalszunk, a szendergés fázisait követően körülbelül tíz perc alatt el is jutunk az álmodással nem járó, úgynevezett nonREM alvás legmélyebb szakaszába, majd az álmodó, vagyis a REM-szakasszal érnek véget a 90 perces ciklusok. Ilyenkor már a théta agyhullámok a jellemzőek, és ez a szakasz is elengedhetetlen az agy másnapi működéséhez. „Nem teljesen ismert, hogy pontosan mi történik ilyenkor, de azt látni, hogy az agyi idegsejtek közötti szinapszisok átalakulnak; a neuronokon kívüli támasztósejtek, vagyis a gliasejtek is nagyon aktívak lesznek; illetve az agyvíz ilyenkor „átmossa” az agyi szöveteket, tehát az agy tisztulása is zajlik”.
Hogy a zene ebbe az összetett rendszerbe beleavatkozik-e, és ha igen, hogyan, az további kutatásokat igényel. Vannak ugyan vizsgálatok, amelyek az elalvás előtti zenehallgatás hatásával foglalkoznak, és általában a kérdőíves felmérésekből az jön ki, hogy a tesztalanyok jobbnak ítélik meg az alvásukat, ha azt nyugtató zenehallgatás előzi meg. Ugyanakkor a neurológus szerint ezt az elektródás EEG-vizsgálatok már nem támasztják ennyire egyértelműen alá.
Az alvás teljes ideje alatt szóló zenével kapcsolatban Dombovári még óvatosabban fogalmaz: alváskor az agytörzsben és a talamuszban található alvásszabályozó mechanizmusok a mélyebb fázisokban nem engedik tudatosulni a külső ingereket, de egy szokatlan vagy nagyobb zaj esetén, így akár ritmus- vagy dallamváltáskor rövid megébredések történhetnek. „Ez egy olyan, pár másodpercig tartó jelenség, ami után rendszerint szinte azonnal visszaalvás következik be. Ilyenkor azonban az agy eldönti, hogy szükséges-e felébredni vagy sem. Amikor például bekapcsol otthon a hűtő, tudja az agy, hogy az nem veszélyes, alszunk hát tovább. De ha állandóan történik valami ilyen, mérlegelést igénylő zaj, akkor az elemzés folyamatosan megy, ami az alvást feldarabolja, felszínesebben tartja, fáradtabbak lehetünk másnap, nehezebb koncentrációt is tapasztalhatunk” – szögezi le.
A zenepszichológiát kutató Harmat László véleménye szerint a zene nagyon komplex módon és szinte azonnal hat az idegrendszerünkre, bár a percepciójának nincs központi agyterülete, vagyis miközben zenét hallgatunk, nem egyetlen, hanem több terület is aktiválódik. Elsőként a temporális lebenyben a hallókéreg lép működésbe, majd ahogy az ingerület halad tovább, érinti a motoros területeket, amelyek a mozgásunkhoz kapcsolódnak. Ezért van az, hogy a zenére ösztönösen elkezdünk mozogni. Mivel a zene általában érzelmeket, emlékeket is kiválthat, az amigdala, illetve a memóriánk működésében nélkülözhetetlen szerepet játszó hippokampusz is aktiválódik. Általában valamilyen belső jutalmazó rendszer is működésbe lendül, kiváltódik a középagyban a dopamin, de bekapcsol a homloklebeny is, amely az absztrakt gondolkodásért és a magasabb rendű kognitív folyamatokért felelős.
A zene ráadásul a szó szoros értelemben átjárja a testünket, mert befolyásolhatja a szimpatikus idegrendszert, a szívritmust, vérnyomást, a légzést. „Elvileg a szívritmusnak egy idő után teljes mértékben szinkronizálódnia kellene a zene metrumához, de ezt még nem tudjuk biztosan. Az viszont már elég világosan látszik, hogy a lassú tempójú zene lenyugtat, a szervezetünk adaptálódik. Fordítva is igaz ez. Akár vérnyomásnövelő, szívfrekvencianövelő hatása is lehet a gyors tempóval rendelkező zenének” – fogalmaz Harmat.
A saját és mások kutatásai alapján a pszichológus arra jutott, hogy az elalvás előtt rendszeresen 30-60 percen át hallgatott, lassú tempójú zene segíthet az enyhe alvászavarban szenvedőkön. Különösen a 65 percenkénti ütésszámú, halkabb, monoton és a pozitív érzelmeket kiváltó zenék juttathatnak relaxált állapotba. „Egyéni persze, hogy kit milyen zene nyugtat meg, de az én tízéves, klasszikus zenén alapuló kutatásaim azt mutatták ki, hogy leginkább a vonósok nyugtatják az embert, az énekhang pedig nem igazán relaxáló”.
Hozzáteszi ugyanakkor, hogy ez szigorúan az elalvás előtt hallgatott zenére vonatkozik, amennyiben azt elfelejtjük kikapcsolni, és egész éjjel szól, akár zavarólag is hathat az alvásra.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
