A Titanic minden bizonnyal a történelem legismertebb hajója: az első útján jéghegynek ütköző és elsüllyedő óceánjáró története több mint 110 évvel a katasztrófa után is érdekli az embereket. A tragikus sorsú hajó történetét feldolgozó alkotások közül James Cameron 1997-es filmje a legismertebb, amely egyben minden idők egyik legnagyobb sikerű romantikus mozija is. A kanadai filmrendezőt mindig is érdekelték a hajóroncsok, és eredetileg kincsvadászokról akart filmet készíteni (így került bele Brock Lovett karaktere a filmbe), kutatásai során azonban megismerkedett a hajó történetével, ami annyira rabul ejtette, hogy úgy döntött, filmet készít belőle. A legenda szerint Cameron úgy győzte meg a film producerét, hogy kiterített elé egy festményt, ami a fényárban úszó, süllyedő gőzöst ábrázolja, és csak ennyit mondott:

Ez a hajó, meg Rómeó és Júlia!

A 20th Century Fox áldását adta az ötletre, Cameron pedig nem ismert tréfát, ha alaposságról és hitelességről volt szó: a film előkészítése során megkereste azokat a cégeket, amelyek a valódi Titanic fedélzetére készítettek bútorokat, illetve a hajót majd’ száz évvel korábban építő Harland & Wolff hajógyár archívumát is kinyitották számára. Így bár a film cselekményének jelentős része fikció, sok olyan részlete is van, amely a történelmi hűség szempontjából is kiállja a próbát.

A film kiadásának 25. évfordulójára készült felújított verzió plakátja

20th Century Fox – Paramount Pic / Collection ChristopheL via AFP

Jéghideg víz, angyalpor és kétszázmillió dollár

Már a film első jelenetinek forgatása sem ment zökkenőmentesen: a napjainkban játszódó jeleneteknek helyszínt adó Akagyemik Msztyiszlav Keldis nevű, orosz kutatóhajó fedélzetén ugyanis valaki hallucinogén kábítószer, úgynevezett angyalport kevert a stáb ételébe, ami miatt többen – köztük a rendező is – kórházba kerültek.

A Titanicon játszódó jelenetek forgatása csak ezt követően, 1996 szeptemberében kezdődött el. Mivel a díszlet nagy része még nem volt kész, elsőként a film egyik leghíresebbé váló jelenetét vették fel, amelyben Jack lerajzolja Rose-t. Cameron eredeti elképzelése szerint maga Leonardo DiCaprio skiccelte volna fel az aktot, azonban a színész annyira nem tudott rajzolni, hogy végül maga rendező rajzolta le Kate Wisnletet, aki fürdőruhában állt modellt, utólag pedig senkinek nem tűnt fel, hogy a forgatás idején 22 éves DiCaprio helyett a 42 éves Cameron keze van a papír felett.

Valójában James Cameron rajzolta le Rose-t

Marc Charuel / Photo12 via AFP

A jelenet többi részét másnap vették fel, így ez volt az első alkalom, amikor a két színésznek együtt kellett szerepelnie, ráadásul rögtön egy ilyen intim szituációban. Dicaprio egyszer bele is hibázott a szövegébe, Cameron szerint ez azonban csak hitelesebbé tette az alakítását, így bekerült a filmbe.

Ennél is emlékezetesebb jelenet, amikor Jack és Rose egymásba kapaszkodva „repülnek” a hajó orrában, aminek a leforgatása szintén nem volt sétagalopp. A háttérben látható naplemente valódi, emiatt viszont csak pár perce állt a stáb rendelkezésére, hogy elkészítsék a felvételt. Mindössze két snittet tudtak rögzíteni, melyek közül az első teljesen életlen lett, a másodiknak viszont csak az eleje lett homályos, így végül ez került be a filmbe. Bár szándékosság nem volt benne, talán ez is hozzájárul a jelenet különlegességéhez.

Az viszont már erősen kérdéses, hogy a valóságban is megtörténhetett volna-e meg a romantikus jelenet, ennek pedig két oka is van. Az egyik, hogy a hajó orra el volt zárva az utasok elől, bár ezt egy kordon átugrásával meg lehetett kerülni, legalábbis egészen addig, amíg fel nem tűnik a személyzetnek. A másik problémás aspektus az időjárás: a túlélők visszaemlékezései szerint aznap este nagyon hideg volt, a valóságban talán még a szereplők lehelete is látszott volna.

Látogató “titanicozik” a budapestre érkezett Titanic kiállítás díszletében 2017 július 19-én

Fazekas István

A forgatás további része sem alakult idillien a stáb tagjai közül ugyanis sokan panaszkodtak Cameron narcisztikus stílusára és kemény elvárásaira.

A süllyedés jeleneteit egy 1 300 000 liternyi víz befogadására képes tartályban vették fel, csak a főlépcsőház elöntéséhez 340 000 liternyi használtak fel. A korábbi Titanic-filmekkel ellentétben Cameron szerette volna méltóságteljesen bemutatni a grandiózus hajó elsüllyedését, a katasztrófa utolsó perceit bemutató jelenet forgatása alatt azonban több kaszkadőr is megsérült, így Cameron leállította a veszélyesnek ítélt mutatványokat. Ezek egy részét végül számítógépes effektekkel pótolták. Azok a statiszták sem voltak szerencsések, akik megúszták törések nélkül: nekik ugyanis a jéghideg vízben kellett eljátszani a menekülő utasokat, nem meglepő módon közülük is rengetegen megfáztak.

Az embert próbáló körülmények mellett a forgatás költségei is gyorsan elszálltak: többször felmerült a film megrövidítése, Cameron azonban nem volt hajlandó a kompromisszumra. A film költségvetése így végül átlépte a 200 millió dollárt, vagyis a 195 perces alkotás percenként több mint egymillió dollárba került. Ez azonban bőségesen megtérült: A Titanic világszinten több mint másfél milliárd dollárnyi jegybevételt hozott, ezzel korának nemcsak legdrágább, de egyben legnyereségesebb filmjévé is vált. Ezt a rekordot később csak Cameron következő filmje, a 2009-es Avatar tudta megdönteni.

Hősök és nem is annyira gonosztevők

A Titanic tragédiájának több hőse is volt, az egyikük pedig bizonyára a hajó első tisztje, William Murdoch, aki az utolsó pillanatig irányította a mentőcsónakok feltöltését. Ő – más tisztekkel ellentétben – férfiaknak is engedte, hogy beszálljanak, ha a nők és a gyerekek mellett még maradt hely, ezzel megmentve az életüket.

A filmben ezzel szemben elég negatívan ábrázolták Murdochot, aki a hajó süllyedése közben lelő egy utast, majd öngyilkosságot követ el. Ez – érthető okokból – gyorsan kiverte a biztosítékot Murdoch családjában és az első tiszt skóciai szülőfalujában, Dabeattie-ben. A stúdió végül elnézést kért azért, ahogy a tisztet ábrázolták, és támogatják a Murdoch-emlékdíjat, amelyet a Dabeattie középiskola adományoz 1912, vagyis a Titanic elsüllyedése óta.

Murdochhoz hasonlóan a hajót üzemeltető cég, a White Star Line tulajdonosával is elbánt Hollywood. Bruce Ismay a hajó elsüllyedése óta az összes Titanic-kal kapcsolatos film és könyv kötelező gyáva karaktere, a valóságban azonban az ő szerepe is sokkal árnyaltabb: sokáig a süllyedő hajón maradt, és győzködte a vonakodó utasokat, hogy szálljanak be a mentőcsónakokba. Ő maga pedig csak akkor fogta menekülőre, amikor már elkezdték leereszteni az egy csónakot, amiben még több üres hely is volt, beszállni kívánó utasok pedig nem voltak a közelben. Bár túlélte a katasztrófát, reputációja teljesen tönkrement, ami részben annak is betudható volt, hogy már a hajó elsüllyedése előtt elmérgesedett a viszonya William Randolph Hearst sajtómágnással, így élete hátralevő részét megtörten és visszavonultan tengette.  

Szabálytalan égbolt és egy megválaszolatlan kérdés

Bár a film bizonyos pontokon nagy precizitással ábrázolja a részleteket, a hajó elsüllyedését követő jelentben azonban van egy apró hiba. A készítők ugyan figyeltek arra, hogy a végzetes éjszakán újhold volt, az égbolt látványával azonban már nem voltak ilyen gondosak: csak az ég felét dolgozták ki digitálisan, majd azt tükrözték át a képkocka másik oldalára. Erre az ismeretterjesztő tevékenységéről ismert csillagász, Neil DeGrasse Tyson hívta fel a figyelmet, aki a rendezőnek is elmondta, hogy a filmben ábrázolt égbolt nem olyan, amit Rose a valóságban láthatott volna. Tyson visszaemlékezése szerint Cameron a következőképpen reagált:

A Titanic egymilliárd dollárnyi bevételt termelt. Képzelem, mennyivel többet hozott volna, ha az eget is eltaláljuk!

A perfekcionista rendezőt azonban a cinikus válasz dacára mégis csak zavarhatta az apró pontatlanság, mert a digitálisan felújított verzióban kijavították az égboltot.

A végére pedig egy nagy talány: a film zárójelenetében az idős Rose-t látjuk a kabinjában, ahol az eseménydús életét ábrázoló képei mellett álomra hajtja a fejét, az azonban nem derül ki, hogy ez a halálát jelenti, vagy sem. A fiatal Rose-t alakító Kate Winslet szerint a főszereplő meghal a jelenetben, a rendező James Cameron viszont elmondta: neki éppen az volt a célja, hogy ez ne legyen egyértelmű, és a nézőkre bízza a jelenet megfejtését.