Kásás Tamás ritkán ad interjút, a Penge podcasttal azonban kivételt tett, így hat olimpiai aranyérem tapasztalata sűrűsödött össze a stúdióban. Az évezred egyik legnagyobb pólósa nyíltan beszélt arról, miért próbált eltávolodni a vízilabdától, a rossz tulajdonságairól, a kényelmetlen sztárszerepről, önmarcangolásról és önazonosságról, hogy miért érezte magát sokkal jobban Olaszországban, és hogy miért bánta meg a róla szóló könyvet. Szilágyi Áronnak és Kenyeres Andrásnak elmondta azt is, miért gondolja úgy, hogy a mostani élsportolókhoz képest nagyon amatőrök voltak, és miért volt elég belenézniük egymás szemébe egy-egy csata előtt a válogatottban.
Kásás Tamás a három olimpiai arany és megannyi másik diadal ellenére is úgy gondolja, hogy nem maxolta ki a képességeit, ahogy válogatott csapatban is „benne maradt egy-két döntő”. Bár rengeteget köszönhet a sportnak, úgy látja, „a vízlabda csak egy buborék volt abban a világban, ami igazán számít”. Ha nem pólós, akkor talán gyógyító lett volna, egy ideje pedig az írással kacérkodik, több kiadó is örömmel fogadná, de ő egyelőre még keresi az útját, „lehet, hogy csak elhitettem magammal, hogy tudok írni”, mondja. Amikor visszaemlékszik a sikereire, soha nem a medencében átélt dicsőség jut az eszébe, hanem az, hogy mi történt utána az öltözőben, leginkább ez a közösséghez tartozás hiányzik neki.
Kása a Penge pocastban a szintén háromszoros olimpia bajnok Szilágyi Áronnal és Kenyeres András mentáltrénerrel beszélgetett arról, hogyan élte meg páratlan pályafutását, és hogy milyen az élete jelenleg.
Tartalom:
Beváltható Magyar Péter ígérete, hogy megsemmisítik majd a Pride résztvevőire esetleg kiszabott büntetéseket, megszüntetik az eljárásokat – csak nyerni kell hozzá a választáson. Kipróbált jogi eszköz pedig több is van, nem csak az amnesztia.
A 15 éves Kristijan Dukelicnek kedden veszett nyoma.
