Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Kásás Tamás a három olimpiai arany és megannyi másik diadal ellenére is úgy gondolja, hogy nem maxolta ki a képességeit, ahogy válogatott csapatban is „benne maradt egy-két döntő”. Bár rengeteget köszönhet a sportnak, úgy látja, „a vízlabda csak egy buborék volt abban a világban, ami igazán számít”. Ha nem pólós, akkor talán gyógyító lett volna, egy ideje pedig az írással kacérkodik, több kiadó is örömmel fogadná, de ő egyelőre még keresi az útját, „lehet, hogy csak elhitettem magammal, hogy tudok írni”, mondja. Amikor visszaemlékszik a sikereire, soha nem a medencében átélt dicsőség jut az eszébe, hanem az, hogy mi történt utána az öltözőben, leginkább ez a közösséghez tartozás hiányzik neki.
Kása a Penge pocastban a szintén háromszoros olimpia bajnok Szilágyi Áronnal és Kenyeres András mentáltrénerrel beszélgetett arról, hogyan élte meg páratlan pályafutását, és hogy milyen az élete jelenleg.
Tartalom:
- 00:00 Intro
- 4:20 Hogyan él ma Kásás Tamás
- 8:39 Mentális gyakorlat: a tökéletes nap
- 11:17 Test és lélek kapcsolata, megérzések, eligazodás a világban, szépirodalom
- 14:54 Írás
- 16:30 „Sajnos csak mint vízilabdázó tekintettem magamra”
- 21:46 A kozmopolita élet hatásai
- 24:09 Mi a jó a vízilabdában?
- 28:20 Mire elég a tehetség? Bármiben olimpiai bajnok lett volna?
- 33:06 „A mostani élsportolókhoz képest nagyon amatőrök voltunk”, a nyomás kezelése
- 37:35 Legendás beszólás Kemény Dénesnek, hajlam a nyavalygásra
- 41:13 Intézmény a csapaton belül, kényelmetlen rocksztárszerep
- 44:07 „Most már biztos, hogy nem íratnám meg azt a könyvet”
- 46:45 Önazonosság, rossz tulajdonságok
- 49:50 Cseh László kérdése
- 53:12 Mélypontok, kudarcok, elszalasztott lehetőségek
- 57:20 Olaszország, anyagiak
- 1:01:15 Milyen lett volna egy egyéni sportban?
