Szakértőket kérdeztek az európai parlamenti képviselők az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) ülésén, hogy tisztább képet kapjanak arról, milyen gyakori az EU-ban a diszkriminatív vagy aránytalanul agresszív rendőrségi gyakorlat, és mit lehetne tenni a helyzet javításának érdekében. Az Európai Parlament Alapjogi Ügynökségének képviseletében Gerard Rosskogler elmondta,

a legfrissebb felméréseik komoly problémákra mutatnak rá.

A megkérdezett, kisebbségekhez tartozó válaszadók 4 százaléka mondta azt az ügynökség kérdésére, hogy az utóbbi öt évben érte őt rendőri erőszak. Ráadásul az ügynökség kutatása szerint a fekete európaiak ellen elkövetett rasszista bűncselekmények elkövetői 11 százalékában rendőrök, ez a melegeket célzó homofób bűncselekmények esetében 2 százalék. A rendőrség gyakrabban állítja meg az etnikai kisebbséghez tartozók, a melegek, és a fiatalok által vezetett autókat is ellenőrzés céljából.

Ami azonban még talán ennél is nagyobb probléma, hogy egy reprezentatív kutatás szerint mivel a kisebbségek tagjai nem bíznak a rendőrökben, nem is jelentik, ha bűncselekmény áldozatává váltak. Főleg, ha gyűlölet-bűncselekményről van szó.  Ahogyan Rosskogler fogalmazott, a rasszista, homofób, antiszemita és xenofób bűncselekményeket

nem jelentik, mert úgy gondolják a rendőrség nem tesz majd semmit, vagy csak még tovább bántalmazzák őket.

Hasonló a helyzet a felmérésben szereplő kapcsolati- vagy szexuális erőszak áldozatává vált nők esetében is, sokan közülük sem fordulnak a rendőrséghez, mert nem hiszik, hogy kaphatnak tőlük valódi segítséget.

A Fair Trials, igazságos rendőrségi elbánásért kampányoló civil szervezet jogi igazgatója, Laure Baudrihaye-Gérard szerint a probléma rendszerszintű, és a rendőrség munkájának külső felügyelete jelenlegi formájában nem jelent megoldást. Probléma például, hogy sok esetben a rendőri erőszak áldozatai még akkor sem tudják sikeresen bizonyítani az igazukat, ha rászánják magukat, hogy feljelentést tegyenek. A civil jogvédő elmondta, hogy az EU országaiban

A rendőri erőszakot nagyon nehéz bizonyítani, mert túl kevés független orvos elérhető, éppúgy mint ügyvéd, pedig ehhez mindenkinek joga lenne.

A megfelelő ügyvédi képviselet hiánya mellett az is gondot okoz, hogy a bizonyítási eljárásban gyakran csak az áldozat és a rendőr tanúvallomása áll egymással szemben, és

a rendőrség szava egyértelműen túlsúlyban van egy az eljárásban szereplő civil szavaival szemben.

A statisztikák Baudrihaye-Gérard-ot igazolják. A rendőri erőszak szintje Európában az Európai Parlament Alapjogi Ügynökségének statisztikái szerint évek óta stagnál, így nem mondhatjuk, hogy a jelenlegi intézményrendszer sikeres lenne a probléma kezelésében. A civil jogvédők szerint alapjában kéne megkérdőjelezni azt, hogy az államnak, és ezáltal a rendőrségnek milyen szinten is van joga az “erőszak monopóliumához”. Mivel az állam, beleértve a rendőrséget, az egyetlen, amely jogosan alkalmazhat erőszakot a rend fenntartása érdekében, nagy felelőség nehezedik a rendőrökre, hogy az erőszak eszközét megfelelően és indokoltan használják.

A meghallgatáson Montserrat Marín López, a CEPOL, az Európai Unió rendőrsésgi kiképzésért felelős ügynökségének igazgatója elmondta, hogy az alapvető jogok nagyobb szerepet fognak kapni az európai rendőrségi kiképzésekben a jövőben. A rendőrök a szervezet újonnan kidolgozott tanmenete szerint amelyet a CEPOL európai érvényűvé tenne, több modulba, köztük gyakorlati oktatásba ágyazva is tanulnának a jogvédelemről. Fontosabb szerepet kapna az áldozatok védelme is, hiszen a bűnüldözés mellett ez is a rendőrök munkája. Elengedhetetlen, hogy megfelelően tudják kezelni egy gyűlölet-bűncselekmény vagy szexuális erőszak áldozatát, és ne okozzanak neki további traumát. Az új attitűdre szükség is lenne, hiszen mind a képviselők, mind pedig a szakértők egyetértettek abban, hogy a rendőrségbe vetett bizalmat, és az eljárások non-diszkriminatív jellegét nagyban kell javítani, hogy Európa a világ példaképévé válhasson rendőrségi gyakorlatával.