Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Németország, Írország, Svédország, Finnország, Dánia, Szlovénia, Ausztria, Cseh Köztársaság, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia – ezek azok az országok, amelyek hajlandóak lennének tovább lépni a Magyarországgal szemben folyó, az Alapszerződés 7. cikk 1. bekezdése szerinti eljárásban. Az előbbi 19 tagállam kormánya lenne hajlandó kimondani:

fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az uniós alapelveket.

Ez azonban még kevés, mert ahhoz, hogy ezt egy döntés formájában meghozzák, legalább a tagállamok négyötödének, vagyis 22 kormánynak a beleegyezése szükséges, amelyek ezzel párhuzamosan ajánlásokat is megfogalmazhatnak Orbán Viktornak. Fontos, hogy Németország csak az elmúlt napokban jelezte hajlandóságát, ez a döntés pedig a még hezitáló országok egy része számára is elegendő „lendületet” adhat.

A 7-es cikk szerinti eljárás 2. bekezdése alapján is folyhat eljárás Magyarországgal szemben, akár az előbb említettel párhuzamosan. Az eljárás ezen része az tagállamok egyharmadának (ez 9 kormányt jelent) vagy a Bizottságnak a javaslatára indul meg és szükséges hozzá az Európai Parlament egyetértése is. A tagállamoknak viszont az egyhangú döntése kell ahhoz, hogy megállapítsák, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti az EU értékeit. Aztán pedig minősített többséggel lehet a szerződések alkalmazásából származó egyes jogokat korlátozni, beleértve a tagállamot megillető szavazati jogokat is.

Fontos jelezni, hogy a szlovák miniszterelnök korábban kijelentette, hogy soha nem járulna hozzá ahhoz, hogy Magyarországot megbüntessék. Ugyanakkor ez Robert Fico egyetértése nélkül is megtörténhet, mivel az a döntés már nem igényel egyhangúságot, a vétójogot akkor gyakorolhatná a szlovák kormányfő, amikor az EU kijelenti, hogy Magyarország megsérti az uniós jogot. Ezt ebben a formában azonban eddig nem mondta Fico.