Ahogy arra számítani lehetett, nem közeledtek az álláspontok jogállamiság és költségvetés ügyében a tagállamok között az EU úgynevezett Általános Ügyek Tanácsában, amelyen az európaügyi miniszterek vettek részt. A vitában a jogállamisági feltételrendszer alkalmazása mellett 13, ellene pedig 2 tagállam érvelt.
A magyar és a lengyel kormány vétójával előidézett exlex állapot a kompromisszumokon alapuló európai politika bukását jelenti – eddig. Mert a történetnek természetesen nincs vége, kívülállóként csak azt találgatjuk, hogy a résztvevők közül ki látott előre eddig, illetve mennyiben módosultak menet közben a stratégiák. És az (alag)útnak messze nem látjuk a végét.
Egy magas rangú uniós diplomata megerősítette az EUrológusnak, hogy a hétfő délutáni uniós nagyköveti tanácskozáson a teljes, költségvetéssel kapcsolatos csomagot napirendre tűzik és szavazásra bocsátják. Vagyis a tagállamoknak állást kell foglalniuk a következő hétéves költségvetés, a helyreállítási alaphoz szükséges saját források rendszere és a jogállamisági mechanizmus ügyében is.
Teljessé vált az uniós tagállamok és az Európai Parlament közötti alku. Múlt héten a jogállamisági feltételekről, most pedig a költségvetési kérdésekről is megegyeztek az EU-s intézmények delegációi. Lassan valóban az marad a kérdés, hogy Orbán Viktor megtorpedózza-e az egészet.
Három ügyben is kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarországgal szemben. Az egyik ügy a menekültügyi eljárással kapcsolatos, néhány hónap alatt kiderült, hogy az új szabályozás sem felel meg Brüsszel szerint az EU-s jognak.
A rendszerváltással hirtelen új megvilágításba került a 20. századi magyar történelem. Az 1956-os forradalom tabuja megdőlt, Horthy, Kádár történelmi szerepe átértékelődött. A történészek mellett a politikusok is nekiláttak, hogy narratívává formálják a közelmúlt történelmét – egy idő után magának a rendszerváltásnak a történetét is.
Elsősorban fiatal lányokat rabolnak el, akiket prostitúcióra kényszerítenek – hangzott el az Európai Parlament meghallgatásán. A rendőrség az esetek töredékét tudja felderíteni, az ebből származó illegális jövedelemnek pedig egy csak egy százalékát képesek lefoglalni a szervezett bűnözői csoportoktól.
1989 nem csak a politika és gazdaság alapvető átalakulását hozta el, hanem az emberek életmódját is közelítette némiképp a nyugaton ismert mintákhoz. Az irány széttartó volt: a középosztály számára a világ szabaddá és egyre sokszínűbbé vált, hirtelen felemelkedett egy sajátos kultúrát hozó új vállalkozóréteg, eközben azonban tömegek kerültek kilátástalan helyzetbe.
Egy hete még meglehetősen óvatosan, most azonban már elégedetten nyilatkoztak az Európai Parlament részéről a jogállamisági feltételességéről szóló tárgyalások kapcsán. Bár részletek nem derültek ki, a nyilatkozatokból úgy tűnik, a tagállamok engednek az EP követeléseinek.
Egy európai felmérés szerint a magyarok 48 százaléka már most érzi a járvány negatív pénzügyi hatásait, további 26 százalék pedig számít erre. Ugyanakkor nő azok aránya, akik nagyobb hatáskört adnának az EU-nak a hasonló válsághelyzetek kezelésére.
A magyar polgárok 72 százaléka egyetért, vagy hajlik egyetérteni azzal, hogy az EU kösse össze az uniós forrásokból való részesedést a jogállamiság és a demokratikus értékek tiszteletben tartásával, mindössze 18 százalékuk ellenzi ezt.
Hatalmas lemaradást kell ledolgozniuk a közép-kelet-európai államoknak a szociális kiadások, azon belül a családtámogatások terén. Abszolút értékben ezek az országok még mindig lényegesen kisebb támogatást tudnak nyújtani, ugyanakkor ha a GDP-jükhöz arányosítjuk ezeket a számokat, akkor már az uniós átlag közelében járnak.
Ami 1989-ben Magyarországgal és a régióval történt, az leírható úgy is, mint szuperhatalmak küzdelmének végórája: a Szovjetunió elveszítette a hidegháborút, így Kelet-Közép-Európában át kellett adnia a helyét a Nyugatnak. A történet hazai alakítói ugyanakkor nem úgy látták, hogy a Nyugat túlzottan igyekezett volna Magyarországot és szomszédait a keblére ölelni. Eközben Magyarországon is voltak, akik a semlegességet az atlantista opciónál vonzóbbnak tartották. Az EUrologus a bő harminc évvel ezelőtti nagyszabású társadalmi átalakulást körüljáró cikksorozatának negyedik részében a világpolitikai események kerülnek fókuszba.
Brexit, koronavírus-járvány, klímapolitika, nemzetközi konfliktusok és nemzetközi kapcsolatok – ezekről volt szó Brüsszelben, de egyik ügyben sem született semmilyen visszavonhatatlan döntést.
Megkezdtek a háromoldalú tárgyalások az Európai Parlament, az EU Tanácsa és az Európai Bizottság között az uniós költségvetésekhez kapcsolódó jogállami feltételekről. A parlamenti küldöttség szerint a megbeszélés “konstruktív” volt, ami a valóságban azt jelenti, hogy eredménytelen.
Rákerülhet a fehérorosz elnök is az uniós szankciós listára – így döntöttek az EU külügyminiszterei, sőt, a Navalnij-mérgezés kapcsán orosz tisztviselők névsorának összeállításáról is megegyeztek.
Miközben az állami tulajdonláson alapuló tervutasításos rendszer lebontása az 1989 táján végbement átalakulás egyik legfontosabb tényezője volt, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevői sem vették nagyon komolyan a gazdasági kérdéseket. Ma már sokan vallják, hogy a piac áldásos hatásába vetett hit – az akkori nemzetközi közhangulatnak megfelelően – az átmenet első éveiben túlzott volt. Drótvágó sorozat, 3. rész az EUrologustól.
Minden nappal csökken az esélye annak, hogy a britek rendezett körülmények között hagyják el az uniót. Ha nem lesz megállapodás, akkor olyan szabályok lépnek életbe, amelyek sokkal bonyolultabbá és drágábbá teszik az EU és Nagy-Britannia kapcsolatát. Tulajdonképpen mindenki rosszul jár, kivéve pár bruges-i halászt.
Az Európai Számvevőszék megvizsgálta, hogy az uniós intézkedéseknek milyen hatása van a gyermekszegénység elleni küzdelemben. Kiderült: tulajdonképpen semmilyen.
Az új európai klímarendeletről és az azzal kapcsolatos jogalkotási munkáról vitatkoztak az Európai Parlamentben. Mindennek az alapját az Európai Bizottság által elkészített és benyújtott “green deal” törvénycsomag adja, ehhez képest határozza meg az Európai Parlament a saját pozícióját.