A szerethető Ronaldo

Most jól örült

“Frissen van festve a feje”, “tiszta Madame Tüszó panoptikuma” (nincs kedvem megnézni a helyes írásmódot, vagy van “a” az e és az u között vagy nincs), röpködnek a megjegyzések a Most nevű helyen, akárhányszor Ronaldót mutatja a kamera. A jelenlévők többsége nem a meccsre kíváncsi, bár itt van. Rengetegen nem nézik a kivetítőket. Matyi cimbora-barátommal keresem az ideális helyet, pedig már a himnuszok mennek, hol kint vagyunk a kerti részben, hol bent a magas páratartalmú zárt térben, egyik rosszabb mint a másik, itt az érdektelenség zavaró, ott a levegő, végül kintről nézzük az Európa-bajnokság ötödik, majd hatodik portugál kapufáját (mindkettőt Ronaldo lövi), az egyik után lassítva mutatják a pálya felé startoló, lila-fehér színben pompázó cserejátékosokat, szép kép, csak szomorú, ahogy lehervadnak, ő meg, Ronaldo, majdnem sír. Egyszemélyesnek tűnik a játék, bár van, amikor Cech valaki másnak a lövését védi (ez milyen hülyeség, mintha a portugál kapust Portugalnak hívnák, vagy Portugues-nek), nagyokat ment a fejvédős ember például Moutinho labdájánál; Moutinho nem Gyurcsó, nem veri át őt. 

Cristiano Ronaldo és Miguel Veloso öröme

AP / Gero Breloer

A második félidőben már majdnem felborul a pálya, közük nincs a cseheknek a meccshez. Vicc, hogy nincs pontozás ebben a sportágban. Null-null, lassan komolyan felmerül a döntetlen réme, ennek viszont a fele se tréfa így, sőt, milyen döntetlen, ez veszélyes, ha semmi nem megy be, jöhet egy ellentámadás, kontra, talált gól, van ilyen futballpályákon, utána okos elemzők a labdarúgás törvényszerűségéről beszélnek, és igazságos végeredményről. Az összefirkált Meireles is gólt lőhetne, Nani is, akit ráadásul beharangoztam, de cserbenhagy, fölé lő.

AP / Gero Breloer

“Beburkoltam őket, a többi rajtuk múlik”, küld sms-t a Segítő Hölgy, ő most nincs a Most-ban, messzebbről segít, és Ronaldo nem sokkal később végre gólt fejel! Ezúttal jól örül, rokonszenvesen szabadul fel, őszintén, kisgyerekként viselkedik, valamit beleüvölt a kamerába, boldog. A Csill nevű S.H-nak jó sokkal a gól után tudok üzenetet küldeni, amikorra végzek a gólörömömmel, “nagyon szívesen”, ez a válasza, Mátyás is boldog, ő a hetedik sörével végez a gólöröme mellett, megtelik a hasa, lángost ezért nem eszik a meccs után, én igen, ha a Nagymező utcában járok, ez nem ritkaság. Közben koncentrálok, nehogy igénytelen legyek és elfelejtsem megnézni otthon a panoptikumos Madame helyes írásmódját. Ha jól tudok valamit, akkor is elbizonytalanodom, na ezt lehetne eltanulni Ronaldótól, a töretlen önbizalmat, mennyi mindent elbír, szidalmakat, füttyöt, zselésúlyt. Lő, fejel egyszer, kétszer, háromszor, megy előre, elvállal mindent, bátor, és a végén sikerül, mert ez is egy törvényszerűség. Érdemes volt, énekelte Zorán a régi, híres dalában, csak mélyre kell menni. A gyémántért. Dolgozni. Ha a csepp sűrűn csöpög, gödröt váj a sziklába is. A lassú víz meg partot mos. Vannak ilyen mondások.

AP / Gero Breloer

Nyilván a spanyolok jönnek a döntőbe jutásért, elméletem lesz az ő legyőzésükre is. Csill burkol, a többi Ronaldóékon múlik.

Tussaud. Na tessék, “e” betűről szó sincs. De legalább megnéztem.