HVG: Amikor a választások után Calin Popescu Tariceanu kormányfő és miniszterei beköltöztek irodájukba, egy napig még telefonjuk sem volt, mert elődeik és azok beosztottai minden mozdítható leltári tárgyat magukkal vittek, beleértve az íróasztalokat és a számítógépeket is. Önt is csupasz falak fogadták?

B. L.: A helyzet az ipari tárcánál volt a legcsúnyább. A tisztségviselők a hatalomváltás előtt még gyorsan bútorokat rendeltek a hozzájuk tartozó állami vállalatoktól, aztán elvitték őket magukkal. Noha a legtöbb minisztériumban történt valamiféle fosztogatás, nálunk civilizáltan zajlott a váltás. Talán azért is, mert én jó kapcsolatokat ápoltam az előző kormány államtitkáraival - gyakran bejártam pénzt szerezni a magyarlakta vidékeknek -, és úgy tűnik, a minisztériumi dolgozók is jó emlékeket ápolnak rólam az 1996 és 2000 közötti időkből, amikor államtitkár voltam a tárcánál.

HVG: Most viszont úgynevezett megbízott miniszteri bársonyszéket kapott. Mi ez a pozíció? Ha találnak állandó minisztert, ön szedheti a sátorfáját?

B. L.: Dehogy. Ez egy bukaresti specialitás: a rendszerváltás után a középítkezésügy önálló tárcaként működött 2000-ig, amikor a Nastase-kabinet összevonta a közlekedéssel és a turizmussal. Eme összevont minisztériumnak az élén áll most Gheorghe Dobre, s a tárcán belül én vagyok a középítkezésekkel és a területfejlesztéssel megbízott miniszter. Hozzám tartoznak azok az országos infrastrukturális, illetve lakásépítési projektek, amelyeket a helyi önkormányzatok képtelenek finanszírozni, köztük a jelzálogalapú lakásfinanszírozás szabályozása, a falusi utak aszfaltozása és a vízvezeték-hálózat kiépítése: Románia 13 ezer települése közül több mint 4 ezerben nincs vezetékes víz. Folytatjuk az előző kormány által elkezdett tornaterem-építési programot, a szociális lakások építését, illetve az 1940 előtt készült bukaresti magasházak földrengésbiztossá tételét. A veszélyeztetett épületek közül 1999 óta hatot már megerősítettek, én további hatvanat szeretnék bevonni a programba. Végül, de nem utolsósorban: hozzám tartoznak a területfejlesztési programok is.

HVG: Feladata van hát elég. De mekkora a jogköre? Azért kérdezzük ezt, mert főnöke, az ön által is említett Gheorghe Dobre a beiktatását követően kijelentette: a minisztériumban minden pénzkiutalást személyesen ő ír alá.

B. L.: Érzem, nem lesz könnyű dolgom. Mégis úgy vélem, képesek leszünk együttműködni. Reményeim szerint hamarosan megszületik a megbízott miniszterek hatásköréről szóló kormányhatározat, ami majd megkönnyíti az én helyzetemet is. Az viszont nehezíti, hogy megörököltük az előző kabinet által az ősszel megszavaztatott 2005-ös költségvetést, s abban az én területemre csupán 180 millió eurónyi lej jutott. Egyelőre azt költjük, amink van, de heteken belül módosítanunk kell a büdzsét. Úgy látom, csak a tárcán belüli átrendezések révén juthatok pénzhez, a központi költségvetésből nem számíthatok plusz összegekre.

HVG: A kormány hivatalba lépése után azonnal bejelentette: felülvizsgálják az amerikai Bechtellel a Brassó-Bors, illetve a francia Vinci Construction céggel a Ploiesti-Brassó autósztráda-szakaszra aláírt szerződést, mert az említettek pályáztatás nélkül kapták e megbízásokat. Bizonytalan volna hát minden olyan szerződés sorsa, amelyet még az előző kormány kötött meg?

B. L.: Hogy a Bechtel pályáztatás nélkül kapta a megbízást, lefutott ügy, most már csak az a kérdés, vannak-e a szerződésnek törvénytelen passzusai. Románia az elmúlt 15 évben szinte semmi autópályát nem épített. Természetes, ha jön egy új kormány, megnézi, mit kapott örökségül. Én is elrendeltem egy ellenőrzést az állami lakásépítés megszervezésével, levezénylésével foglalkozó és alárendeltségembe tartozó Nemzeti Lakásépítési Ügynökségnél. Le is fogom váltani az eddigi vezetőt, elsősorban a korrupciógyanús mamutépítkezés, a bukaresti Henry Coanda lakónegyed okán, ahol több mint 1200 lakás felhúzásába fogtak úgy, hogy még engedéllyel sem rendelkeztek.

HVG: Mekkora tisztogatásra számít összességében? Az előző kormány emberei közül mennyit rúgnak majd ki? És tesznek-e majd bűnvádi feljelentéseket?

B. L.: Alapos gyanú esetén teszünk, de a boszorkányüldözésnek nem vagyok híve. El kellene jutnunk oda, ahová még a környező országok sem jutottak el: hogy a köztisztviselők, bármilyen színezetű kormány kerül hatalomra, lojálisan szolgálják a közt.

HVG: Szép gondolat, ám a koalíció két fő ereje, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt mintha nem osztanák, hiszen nemcsak országos és megyei, hanem még városi, sőt vállalati szinten is eltávolítják azokat a vezetőket, akik szerintük a szociáldemokratákat, a PSD-t szolgálták.

B. L.: Vannak kimondottan politikai jellegű tisztségviselők, akiket a kormány nevez ki. Ugyanakkor szeretném, ha a többiekben és az állami vállalatok igazgatóiban is tudatosodna, nem örök életűek a székükben. Nekik hamarosan versenyvizsgán lesz alkalmuk megméretkezni ellenjelöltekkel. Jellemző egyébként a bukaresti mentalitásra, hogy sok ember, aki négy éve nem hívott fel, most hűségesküt tett. Vagy az, hogy a vállalatigazgatók első jelentéseikbe máris beleszőtték a kormányprogram passzusait.

HVG: S vajon az elkövetkező két-három év azzal telik majd, hogy a koalíciós pártok a parlamenti arányok alapján osztozkodnak majd a pozíciókon?

B. L.: Fennáll a veszélye. Mi mindenesetre figyelmeztettük koalíciós kollégáinkat, hogy a koalíciós szerződést sürgősen alá kellene írni, utána pedig - ott, ahol politikai döntésre van szükség - gyorsan osszuk le a tisztségeket.

HVG: Döntéseiben mennyire lesz a román kormány minisztere és mennyire magyar?

B. L.: Képtelenség elszakítani egymástól a két dolgot. Naponta hívnak fel magyar polgármesterek, megyei, városi RMDSZ-vezetők, hogy támogatást kérjenek infrastrukturális beruházásokra. S tény, hogy az erdélyi megyék - főként utak tekintetében - rendkívül elmaradottak mondjuk Moldvához képest: ezért most kiemelt állami beruházás lesz a Balavásár-Szováta-Csíkszereda és a Parajd-Gyergyó út korszerűsítése, összesen 55 millió euróért.

HVG: Mi lesz, ha megvádolják: a magyar megyéknek kedvez?

B. L.: Állok elébe. Annak idején államtitkárként is megvádoltak ezzel, de tények és számok bizonyították az ellenkezőjét.

HVG: Az előző kormány még a választások előtt sebtében és rengeteg kompromisszummal lezárta az EU-csatlakozási fejezeteket. A kapkodás nem szült-e időzített bombákat, amelyek az önök kormányzása alatt robbanhatnak?

B. L.: Még néhány hónapnak el kell telnie, hogy pontosan felmérjük, tulajdonképpen miként is zárta le Románia a fejezeteket. Az első leltár szerint nagy bajok nincsenek, elődeink elég jól tárgyaltak. De a versenyfejezetet, a belügyet és az igazságszolgáltatást valóban kapkodva zárták le, itt még adódhatnak problémák, ha nem sikerül betartani az olyan vállalásokat, mint a közigazgatás decentralizációja vagy az igazságszolgáltatás függetlenítése a politikától. Mindazonáltal Brüsszel tudtára hoztuk: nem mutogatunk hátra, amit a Nastase-kabinet letárgyalt, azt valósítjuk meg.

HVG: Elég erős-e az RMDSZ pozíciója a kormányban, vagy csak statisztálnak ahhoz, amit a nagyok művelnek?

B. L.: Az RMDSZ-nek még sohasem voltak olyan erős kormányzati pozíciói, mint most. Nem nevezném magunkat statisztának, de előfordulhat, hogy hiába kongatjuk a vészharangot egy-egy ügyben, a nagyobb kormányzati partnerek nem figyelnek ránk, mert egymással civakodnak. Az utóbbi hetekben kérve kértük őket: intézzük el hamar a hatalomváltást, aztán koncentráljunk arra, hogy Románia áprilisban aláírhassa az uniós csatlakozási szerződést, hozzuk meg a hiányzó törvényeket. Nemigen hederítettek ránk. Fontos volna, hogy egy éven belül - amint arról pletykákat hallani - fuzionáljanak a demokraták és a liberálisok. Akkor mi is egy partnerrel tárgyalnánk, nem kettővel. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt kommunikációs miniszter, illetve Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter pozícióját stabilnak érzem, bár buktatók is állnak előttük. Markóhoz tartozik az uniós integráció; képzelhetik, mekkora felelősséggel jár ez most.

HVG: A liberálisok még mindig neheztelnek az RMDSZ-re amiatt, hogy Kovászna megye élére magyar prefektust neveztek ki?

B. L.: Túlpolitizálták az ügyet, mint ahogy velünk szemben bármikor túlpolitizálható egy magyar tisztségviselő kinevezése, az óhajtott székely területi autonómia vagy újabban a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem magyar tanszékeinek leválási és önállósodási szándéka. De a román társadalom ma sokkal értelmesebb, semhogy bepalizhatnák ilyen ügyekkel. Az RMDSZ 2000 és 2004 között a PSD-t támogatta, s hogy ez idő alatt a románok nem tudtak rábökni egyetlen, funkciójával visszaélő vagy korrupt RMDSZ-es köztisztviselőre sem, az a hitelesség szempontjából rendkívül fontos. Higgye el, ha előfordulna ilyesmi, rögtön felmutatnák, mint a véres kardot.

IRHÁZI JÁNOS / BUKAREST

Borbély László

Közgazdasági diplomáját 1977-ben szerezte a Temesvári Egyetemen, majdMarosvásárhelyen dolgozott háromvállalatnál. A politikára az 1989-es rendszerváltáskor nyergelt át: négy évig volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezetének elnöke, 1990-től majdhogynem folyamatosan parlamenti képviselő. 1996 és 2000 között államtitkár a középítésügyi és területfejlesztési minisztériumban, ahová az új kormány megalakulásakor, 2004 decemberében megbízott miniszterként tért vissza. 1998-tól az RMDSZ nyolc ügyvezető alelnökének egyikeként a kormányzati tevékenység felelőse, 2000-től pedig a kongresszusok közötti egyik döntéshozó testületnek, a Szövetségi Képviselők Tanácsának Maros megyei elnöke.