Fél évvel azután, hogy gazdája megvette részletre a Peugeot 307-est, ellopták az autót, amely után mintegy 3 millió forintnyi - a szerződés szerint ilyen esetben egy összegben esedékes - tartozás maradt. Áldotta az eszét a károsult, mert eredetileg cascomentes finanszírozást választott ugyan, de néhány hónap múlva mégis kötött cascót lopáskár esetére. "Nem mindig látja az ember előre, hogy mennyi pénze van, ezért a legkisebb havi részletet választottam. Ahogy azonban telt az idő, egyre idegesítőbb lett, hogy a drága autó a kerítésen kívül áll" - vázolta a történet hátterét a HVG-nek a neve elhallgatását kérő autós. Inkognitójához azért ragaszkodik, mert az események váratlan fordulatot vettek, s éppen alkudozik a biztosítóval, hogy pénzhez jusson. Amikor ugyanis bejelentette a kárt, kiderült, hogy a Peugeot-ra a hitelező már kötött egy cascót lopás és totálkár esetére, így a kártérítés is a lízingcégnek járna. A káron gazdagodás tilalmába ütközne, ha kétszer fizetne a biztosító. A járgány vevője mégis reméli, hogy dűlőre jut a biztosítóval, miután a pénzintézet nem utasította vissza a díjfizetést. Igaz, mindkét fél számára utólag derült ki, hogy a szerződés érvénytelen volt. Csalással aligha lehet megvádolni az eltűnt autó gazdáját, hiszen fogalma sem volt arról, hogy nem szabad cascót kötnie. A szerződésben semmi sem utalt erre, és a kereskedő sem mondott ilyesmit.

Az eset nem egyedi, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesületénél több száz bejelentést tartanak számon, amelyeket a cascomentes finanszírozást választó, majd lopás vagy totálkár miatt befürdött ügyfelek tettek. Ők azok, akik kapva kapnak az olcsónak vélt ajánlatokon, mert látszólag havonta 5-10 ezer forinttal kevesebbe kerül, hogy beülhessenek a vágyott autóba.

A pénzintézetek a mára nyomottá vált autópiacon nagy harcot vívnak azért, hogy minél több autót finanszírozhassanak. Ha pedig kevesebb fogy gépkocsiból, a hitel arányát szeretnék növelni, azaz egyre lejjebb szállítják az autóvételhez szükséges önerőt. Ezzel azonban egyre kockázatosabbá teszik a hitelezést, hiszen a kölcsön mögött csak az autó a fedezet, az adós hitelképességét nem vizsgálják. A kockázatokat tovább növeli, hogy úgy csökkentik a törlesztési terhet, hogy kitolják a futamidőt, és már nem mindig ragaszkodnak a részletfizetésnél korábban kötelező cascóhoz sem. Piaci hírek szerint tavaly az eladott autók 30 százaléka casco nélkül talált gazdára, az arány azonban idén 35-40 százalékra is nőhet. Állítólag van olyan autófinanszírozó, amelynél a naponta kihelyezett 350-400 millió forintos hitelből 150-200 millió casco nélkül talál gazdára.

Az autóvásárló és a finanszírozó nincs közvetlen kapcsolatban egymással, köztük ott az autókereskedő, aki ma már lényegében a finanszírozó és a biztosító ügynöke és a tőlük kapott 8-10, extrém esetben 10 százalék fölötti jutalékokból él. Abban érdekelt tehát, hogy azt a hitelt adja el, amelyen a legtöbbet keresi. A jutalékot azonban a sor végén álló autóvásárló fizeti meg, tehát a lízingcégnek olyan részletfizetést kell kidolgoznia, amely elég alacsony ahhoz, hogy kipárnázhassa az értékesítéshez szükséges jutalékkal. Így egyre jobban terjednek a mind kockázatosabb, nyolc-tíz éves futamidejű, casco nélküli ajánlatok.

A cascomentes hitelt választó autós megspórolja ugyan a havi 5-10 ezer forintos kiadással járó vagyonbiztosítást, de éppen a kockázatok miatt némi felárral kapja a hitelt. Egy ötéves futamidejű, 2 millió forintos, svájci frank alapon nyújtott hitel esetében a különbség havonta 2 ezer forint, azaz minden hónapban 50 ezret perkál le a lízingcégnek az, akinek nem kellett cascót kötni, s 48 ezret az, aki vállalta a biztosítást. A drágább törlesztésből a pénzintézetnek futja arra, hogy mérsékelje a kockázatot. Köthetne hitelbiztosítást is, de mostanában inkább megvásárolja elsősorban az Uniqa Biztosító Rt. és a Groupama Biztosító Rt. (volt Európa Biztosító) portfóliócasco termékét. Ez a biztosítás nem nyilvános, sőt a biztosítótársaságok meg is tiltják a lízingcégnek vagy a banknak, hogy nagydobra verje létüket, nehogy visszaélésre csábítsa a szélhámos ügyfeleket. Ez a casco ugyanis abban különbözik egy normál lopáskár és totálkár elleni cascótól, hogy csak az adós tartozása erejéig téríti a kárt. Tehát a biztosító akkor fizet, ha lopás vagy totálkár esetén nem lehet behajtani a fennmaradt adósságot.

Csakhogy az autóparkra háttérben kötött casco eltitkolása könnyen csapdába ejtheti a biztosítás ügyében magukat meggondoló ügyfeleket, mint ahogy a HVG-nek panaszkodó károsult esetében is történt. Fogyasztóvédő szervezetek egy időben attól tartottak, hogy a lízingcégek a háttérbiztosítások révén káron gazdagodnak, azaz miközben az ellopott vagy összetört autó után behajtják a hátralevő tartozást - ráadásul egy összegben -, zsebre vágják a biztosítótól kapott kártérítést is. A felhördülés nyomán a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) megvizsgált több jelentős piaci szereplőt, de nem találta nyomát a káron gazdagodásnak.

Kétségtelen, hogy a biztosítók elvárják a finanszírozótól, tegyen meg mindent a kár mérséklésére, azaz hajtsa be adósán a tartozást. A szakzsargonban no cascósként emlegetett szerződések rögzítik is, hogy az adós viseli a kár összes következményeit. Kérdés azonban, hogy nem kellene-e bevenni azt a tényt is a szerződésbe, hogy az adós nem is köthet cascót, amíg a hitele ketyeg. Ha tehát izgulós típus, legjobb, ha kocsiját bezárja a garázsba, és ünnepnapokon megnézi.

A casco kizárására vonatkozó kitételt a lízingcégek szerződései közül csak a K&H Pannonlízing Rt. NoCasco termékénél lehetett fellelni. Eszerint súlyos szerződésszegésnek minősül, ha az ügyfél a finanszírozott gépjárműre a futamidő alatt totálkárra és lopáskárra casco biztosítást köt. "Ám ha mégis cascót szeretne kötni az ügyfél, átválthat egy másik finanszírozásra, és az ügyfélszolgálaton kiválaszthatja a megfelelő biztosítót is" - vázolta a helyzet megoldását Kovács István értékesítési-támogatási igazgató. A cascokötés tilalmát a Raiffeisen Lízing Rt., az Erste Leasing Rt. és a CIB Lízing Rt. szerződésmintája sem tartalmazza, tehát nem hívták fel az ügyfél figyelmét arra, hogy jégre futhat egy - tudtán kívül - másodikként kötött cascóval.

A HVG információi szerint nem mindegyik autófinanszírozó társaságnak van hitelfedezeti casco biztosítása, van olyan is köztük, amelyik egy kockázati alapba gyűjti a casco nélküli finanszírozásért felszámított felárat, és onnan fedezi az esetleges veszteségeket. Így ügyfele nem követ el szerződésszegést, ha később meggondolja magát és cascót köt. A szerződés azonban erre a lehetőségre sem utal.

Érvelhetnek persze azzal a lízingcégek, hogy aki valamit elhatározott, ne akarjon később mást. Csakhogy a hitelszerződések több évre szólnak, amely alatt javulhat az ügyfél anyagi helyzete, ami fokozott biztonság megteremtésére ösztönözheti. Akárhogy nézzük, a no cascós szerződésben az ügyfél kiszolgáltatott, nem ártana tehát a fogyasztóvédelmi szerepet ellátó felügyeletnek áttekintenie a háttérbiztosítások rendszerét ebből a szempontból is.

A perek és csapdák elkerülését segítené, ha eleve lehetőséget adna a finanszírozó arra, hogy ne csak a legdrágább, minden kárra kiterjedő cascót választhassa az, aki a havi törlesztés mellett vállalja a biztosításidíj-fizetést is. Az élethelyzetek ugyanis különbözők. "Dombóvárott az utcában a kulcsot is a kocsiban lehet hagyni, a szomszédok az autók hangját is felismerik" - ecsetelte a vidéki lét előnyeit egy család. Nemrég vettek autót casco nélkül, mert a lopás kockázatát nagyon csekélynek ítélték, más kérdés, hogy törés, totálkár ellen már biztosítottak volna, de nem volt ilyen lehetőség. "Van egy kész termékünk erre az igényre" - ecsetelte nemrég egy konferencián Bóné Krisztina, a MAI Casco Kft., a TIR Biztosító Egyesület vezérügynökének igazgatója. Feltalálták a spanyolviaszt, mondhatni, hiszen lényegében ugyanazt a hitelfedezeti cascót ajánlják a gépkocsit vásárlóknak, mint amit a pénzintézetek kötnek. Így a rejtett cascót felválthatná a nyílt szerződéses jogviszony, amelyben az ügyfél fizeti a biztosítási díjat, amely persze a korlátozott, azaz csupán lopásra és totálkárra szóló és csak az ügyfél tartozása erejéig fizető kárviselés miatt - például egy Opel Corsa esetében - havi 8 ezer forinttal olcsóbb, mint egy teljes körű casco, azaz 2 ezerbe kerül havi 10 ezer helyett.

PAPP EMÍLIA