Vihar a tőzsdéken

HVG

Különös feladatot kaptak nemrég az indiai rendőrök: kiemelten kell figyelniük az elkeseredett, öngyilkosjelöltnek látszó emberekre. Az intézkedés oka, hogy az utóbbi egy hónapban a negyedével zuhant a bombayi értéktőzsde részvényindexe, és sok kis- és nagybefektető komoly vagyont veszített. Hasonló tőzsdei esés volt a világ számos, szintén feljövőben lévő gazdaságában - így Magyarországon - is, ahol a részvényárfolyamok az utóbbi hetekben vadul ingadoztak, többnyire lefelé tartottak.

A tőzsdék megbolydulását az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed váltotta ki, amikor május 10-én arra utalt, hogy folytatja a kamatemelést, mivel az amerikai gazdaságban inflációs nyomás látszik kialakulni. Májusban a pénzromlás mértéke már harmadik hónapja mutatott 0,3 százalékos növekedést, amire évek óta nem volt példa az USA-ban. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy a Fed nyílt piaci bizottsága - amely két éve minden (összesen 16) ülésén egyenként 0,25 százalékponttal emelte az irányadó, jelenleg 5 százalékos kamatot - június végi tanácskozásán újra feljebb srófolja a kamatlábat. Az Európai Központi Bank (ECB) is hasonlóképpen gondolkodik, június elején - az utóbbi negyedévben immár harmadszor - kamatlábat emelt, és a hírek szerint erre készül a brit és a japán jegybank is.

Mindez rossz hír az értékpapírpiacoknak. Az infláció feléledése és az áremelkedési nyomás visszaszorítását szolgáló kamatemelés máris részvényeladási hullámot váltott ki. A nyomában járó árfolyamcsökkenés végigsöpört a világ tőzsdéin, nem kímélve az amerikai, a brit vagy a német piacot sem, ám a legnagyobb kárt a feljövőben lévő országokban okozta. Az elemzők szerint ugyanis beindult a befektetések kockázatának újraértékelése, ami a következő hónapokban a kevésbé rizikós papírok - jellemzően a fejlett ipari országok értékpapírpiacai vagy az amerikai államkötvények - felé irányíthatja a tőkeáramlást. Vannak azonban, akik csak abban biztosak, hogy eladják kockázatosnak ítélt aktíváikat, és csak a turbulencia elültével választanak majd új célpontot. Bonyolítja a helyzetet az árfolyam-kockázati alapok spekulációja, ezek az intézményi befektetők ugyanis gyorsan eltűnnek onnan, ahol forróvá válik számukra a talaj. Ez pedig egy-egy, valamilyen szempontból az átlagosnál rizikósabbnak minősített piacon - mint például most az államháztartási hiánnyal és a megszorító csomaggal küszködő Magyarország - felerősítheti a részvény- és valutaárfolyamok esését.

A befektetők visszahúzódását az is motiválja, hogy a kialakulóban lévő kamatemelési hullám megdrágítja a piaci műveletekhez igénybe vehető hiteleket. Az utóbbi három évben ugyanis aki tehette, a minimális kamatot felszámító japán pénzpiacon vett fel kölcsönt, a pénzt pedig máshol fektette be, elsősorban részvényekbe. Az olcsó hitel megnövelte a kockázatvállalási kedvet, ezért a kisbefektetők és a nagy alapok gyakran olyan feljövőben lévő országban is vettek papírokat, amelyek korábban nem szerepeltek a befektetői térképeken. Így aztán az utóbbi két évben számos ilyen állam tőzsdéjén megkétszereződött a részvényindex értéke - és ebből a magasságból most fájdalmas a visszaesés.

A feljövőben lévő országok másként is hasznot húztak az olcsó pénz - a jelek szerint vége felé közeledő - korszakából: rendkívül kedvező feltételekkel tudtak kötvényeket kibocsátani. A befektetők által az amerikai államkötvény hozamához képest fizetett felár három éve még 3 százalék közelében volt, idén tavaszra átlagosan 1,73 százalékra csökkent, sőt a múlt hónap végén Bulgária, Magyarország és Marokkó friss állampapírjai esetében már 1 százalék alá süllyedt. A befektetők elbizonytalanodásával viszont a felárolló újra szétnyílhat, ami sokként érheti a gazdaságukat külső forrásból finanszírozó országokat. Nem csoda, hogy egyes borúlátó közgazdászok máris az 1997-1998-as ázsiai, illetve oroszországi pénzügyi válság előtti helyzettel vonnak párhuzamot, amikor a bajok közeledtét szintén egy, a feljövőben lévő országok tőzsdéin és valutáin végigsöprő árfolyam-süllyedési hullám jelezte.

A befektetők tanultak a történtekből, vélik mások, és megpróbálnak kockázat szerint szelektálni az egyes országok között. Az immár Kínával vetekedő gazdasági növekedést elérő Indiába például, úgy tűnik, visszatér a pénzügyi tőke, míg Törökországban, ahol megakadni látszanak a 2001-es válság után elindult reformok, még szenved a tőzsde, és az ország valutájának euróval szembeni árfolyama az idén Európában a második legnagyobb zuhanást produkálta a nemrég összeomlott izlandi korona után - és a magyar forint előtt.

A kockázatok átértékelését követő átrendeződés nyertesei azon feljövőben lévő országok tőzsdéi és valutái lehetnek - szólnak a kommentárok -, amelyek megszívlelték az 1997-1998-as tanulságokat, mint például Dél-Korea vagy Indonézia. Ezek között kiemelt helyen szerepel a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányának kézben tartása, a valuta túlértékeltségének elkerülése, a külföldi finanszírozási források elapadása esetére rendelkezésre álló valutatartalék, valamint a felelős költségvetési politika. Azt is biztonsági tényezőnek tartják, hogy a külföldi befektetések inkább termelő beruházásokba irányuljanak, ne pedig bizalomvesztéskor gyorsan értékesíthető államkötvényekbe. Az egy évtizeddel ezelőtti válságot ugyanis éppen azok az országok szenvedték meg a legjobban, amelyek az olcsó pénz adta lehetőséget kihasználva elengedték folyó fizetési és költségvetési deficitjüket, elmulasztottak valutatartalékot gyűjteni, és konjunktúrájukat eladósodásból - különösen külső pénz bevonásából - táplálták.

NAGY GÁBOR