Pályázati pénzosztás a parlamenti választások előtt – hol tartunk most, és mire érdemes készülni?
Az idén hatalmas, 774 milliárd forintos keretösszeg keresi a helyét a GINOP Plusz programban.
A vásárlóerő-paritáson mért, fejenkénti 17 900 dolláros éves jövedelem kedvező a „BBB” sávba sorolt szuverén adósok 10 700 dolláros középértékével összehasonlítva. Ezzel a jövedelmi szinttel Magyarország – Szlovénia és Csehország után – a leggazdagabb ország Közép- és Kelet-Európában – áll a Fitch elemzésében.
A hitelminősítő szerint a gazdaság nyitott és sok lábon áll, és szorosan beágyazódott a gazdag, stabil EU-gazdaságok közé. Jóllehet a belpolitika időről időre viharos, a széles értelemben vett politikai stabilitást robusztus intézményi rendszer és az EU-tagság támasztja alá.
A Fitch által bejelentett kilátásjavítás várható piaci hangulati hatásairól Michal Dybula, a BNP Paribas befektetési csoport közép-európai közgazdásza az MTI-nek hétfőn azt mondta: értékelési szempontból a hitelminősítői lépésnek jó eséllyel nincs túl nagy súlya, mert a piac eddig is kedvezően állt hozzá a magyar konszolidációs programhoz, és a piaci szereplők feltételezik, hogy a kormány legalább a következő egy évben elkötelezett marad e program mellett. Ezt a piaci vélekedést tükrözi a kockázati hozamfelár-görbe alakulása és a viszonylag stabil forint; ehhez képest sok újdonságot a Fitch lépése nem jelent a piaci szereplőknek, mondta az elemző.
Dybula hozzátette: egyelőre csak a kilátás negatívról stabilra javításáról van szó, ami azt jelenti, hogy rövid távon nem várható a magyar adósosztályzat tényleges felminősítése.
A nemzetközi hitelminősítői gyakorlatban az osztályzatjavítást rendszerint a kilátás pozitívra javítása előzi meg. A Fitch által hétfőn bejelentett magyar kilátásjavítás előtt néhány órával a Standard & Poor’s Londonban bejelentette, hogy az eddigi stabilról leminősítést valószínűsítő negatívra rontotta Románia eddig is jórészt gyenge befektetői szuverén adóskockázati besorolásainak kilátását, arra hivatkozva, hogy a román kormány nem ad megfelelő gazdaságpolitikai választ a gyorsan növekvő külső egyensúlyhiányra, miközben egyre romlanak a globális hitelpiaci viszonyok.
