A Goldman Sachs heti átfogó felzárkózó piaci helyzetelemzéseinek legújabb összeállítása szerint a ház alapeseti forgatókönyve az, hogy a jelenlegi két fő inflációs tényező - vagyis az élelmiszerek és az energiahordozók ársokkja - fokozatosan elenyészik, ahogy a globális ciklus enyhül és a nyersanyagpiaci infláció stabilizálódik.

A "végletesen engedékeny" monetáris politika hatásait azonban nem lehet ilyen gyorsan megszüntetni. Egyrészt a reálgazdasági aktivitás növekedéséhez mérve eltúlzott pénzellátási növekmény önmagában is közvetlenül tartósan magas inflációt okoz - egyszerűen azért, mert a hozzáférhető javakhoz és szolgáltatásokhoz képest túl sok a pénz -, másrészt azonban egy ilyen monetáris környezet, országonként változó mértékekben ugyan, de felerősítheti az olyan, költség vezérelte külső inflációs sokkokat is, amilyen éppen most zajlik a világgazdaságban, áll a Goldman Sachs hétvégi londoni elemzésében. A költségvezérelt (cost-push) infláció mint meghatározás a növekvő termelési költségek által gerjesztett árinflációt jelöli, olyan környezetben, amelyben a keresleti nyomás nem feltétlenül erősödik.

A GS londoni elemzői által elvégzett vizsgálat szerint a kelet-európai felzárkózó térségben a balti köztársaságok, valamint Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország inflációja "alapvető módon kötődik" a laza pénzügypolitikához, és nem teljes mértékben importált, vagy ciklikusan vezérelt. A bázishatások e gazdaságokban is levihetik az inflációt a következő hónapokban, ám a kockázat inkább az, hogy ezekben az országokban beragadnak a jelenlegi inflációs dinamikák azután is, hogy "a nyersanyag-sztori kifut".

A lista másik végén áll ugyanakkor Magyarország, Lengyelország és Csehország, amelyekben az infláció kevésbé kötődik túlzottan megengedő pénzügypolitikához, és a tartósan erős infláció kockázata a másik országcsoporttal összehasonlítva alacsony. A Goldman Sachs londoni elemzői szerint valószínűsíthető, hogy ezekben a gazdaságokban az infláció fokozatosan visszatér a normális szintekre, ahogy az inflációs kosár élelmiszer- és energia-összetevőinek bázishatása belép, és a gyenge növekedés enyhíti a kapacitás-hasznosítási nyomásokat.

Magyarország esetében a cég azzal számol, hogy jóllehet az infláció 2009 egészében is még a cél felett lesz, az éves összevetésű ütem az idei év végére azonban 4,6 százalék körüli szintre csökken. Az elemzés szerint a költségvetési kiigazítás, amely az elmúlt negyedévekben még inflációt generált, a továbbiakban fokozatosan csökkentheti az inflációs ütemet, mivel a gazdasági növekedés változatlanul a potenciál - az infláció növelése nélküli lehetséges legmagasabb szint - alatt marad, sőt a kibocsátási rés most már jó eséllyel negatív.

Ez utóbbi jelenség erős magyarországi dezinflációs hatásával más nagy londoni házak is számolnak. A Merrill Lynch londoni elemzőinek legutóbbi előrejelzése szerint a magyar gazdaságban mutatkozó "példátlanul széles", GDP-arányosan mínusz 2 százalékos kibocsátási rés és a kedvező bázishatások kombinációja révén az infláció jövőre 4 százalék környékére lassul. Igaz, ez a ház most már azzal számol, hogy a dezinfláció üteme lassabb lesz az általa eddig vártnál, a meredeken tovább dráguló nyersanyagok miatt. A Merrill Lynch nemrégiben külön elemzést adott ki Londonban a magas olajárak kelet-európai inflációs hatásairól. Eszerint a meredeken dráguló olaj a következő három hónapban 0,4-1,00 százalékpont közötti mértékben fogja emelni a térségi országok éves összevetésű inflációs ütemeit.

A befektetési bankcsoport szerint Magyarországon az olajársokk közvetlen inflációs hatása "közel lehet a 0,6 százalékponthoz", ugyanakkor a kedvező bázishatások hasonló mértékűek, vagyis a két tényező kioltja egymást, egyelőre 6,5-7,0 százalékos sávban befagyasztva az éves magyar inflációs számokat.

A Barclays Capital minapi londoni elemzése egyenesen azt állapította meg, hogy a felzárkózó térségben még nagyobb az inflációs baj, mint a világ többi részén. A londoni befektetési csoport elemzői szerint nemcsak az a gond, hogy ennek az országcsoportnak a fogyasztói inflációs kosarában nagyobb súlyú az élelmiszer- és az energiakomponens - ráadásul a teljes kosárra számolt, és nem a maginfláció a kijelölt inflációs cél -, hanem az is, hogy ezek az összetevők a felzárkózó piacokon gyorsabban drágulnak, mint a fejlett térségekben.

Magyarországról az elemzésben az állt, hogy mivel sem az élelmiszer-, sem az energiaárak lendülete nem látszik enyhülni, még az MNB által legutóbb 5,5 százalékra módosított 2008 végi inflációs előrejelzés is "derűlátónak tűnik". A Barclays Capital elemzői szerint valószínűbb a 6 százalékhoz közeli idei év végi infláció, és ez a prognózis is azt feltételezi, hogy a forint nem gyengül vissza az MNB májusi inflációs jelentéséhez használt, 254-es éves átlagos árfolyamra.