Milliárd dolláros rettegés évente tízszer – videó

A Katrina hurrikán. Halálosan szép és hatalmas © hurricanekatrina.com

Sokba fognak kerülni az idei hurrikánok, függetlenül attól, hogy Bobby Jindal, Louisiana kormányzója tévedett, hiszen a Gustav augusztus végén, szeptember elején nem fejlődöt az évszázad viharává, s így nem ismétlődött meg az a totális pusztítás, amit 2005-ben a Katrina vitt végbe a Mexikói-öböl mentén, letarolva New Orleans városát is.

A hurrikánok nem mostanában jelentek meg, hanem mindig is hozzátartoztak az atlanti térség időjárásához, ám a globális felmelegedés kétségtelenül jobb feltételeket teremt a kialakulásukhoz. Mivel pedig ezt kész tényként (s némiképpen rossz lelkiismerettel) kezeli a világ, nem mellékes az a pszichológiai nyomás sem, amit a viharok puszta léte gyakorol az üzleti életre a tőzsdei árfolyamokon keresztül.

Gustavnak és összes néven nevezett rokonának persze a rombolás előrevetülő árnyánál sokkal jobb érvei is vannak. Jelesül, hogy valóban pusztítanak. A karibi szigetvilágot ugyanis e viharok többnyire előbb érik el, mint az üzletileg sokkal érzékenyebb amerikai parti vizeket, ahol kiterjedt tengeri olaj- és gázkitermelés folyik, meg az USA szárazföldjét, ahol a tengermelléken többek között hatalmas olajfinomítói kapacitások találhatók.

Mi kell egy hurrikán kialakulásához?

- A tengerfelszín hőmérsékletének tartósan 26,5 Celsius fok felett kell lennie. - Előzetesen meglévő időjárási egyensúlytalanság. - Magas páratartalom a levegőben. - Megfelelő feltételek, mint a könnyű szelek vagy a szélnyírás.

A világ börzéi gyorsan reagáltak a legutóbbi viharokról szóló hírekre. Az Exxon Mobil és a Chevron jegyzése azonnal 2-3 százalékkal esett. Aztán persze megkezdődött az olaj árának átmeneti emelkedése is, a korábbi fő trenddel szemben. Az erősödő dollár és a csökkenő kereslet ugyanis a július 11-én mért 147,27 dolláros jegyzésről már 40 dollárral alább nyomta az északi tengeri brent olaj hordónkénti árát. Aztán jött Gustav, meg a grúziai válság, s az ár ismét emelkedni kezdett. S erre persze már az üzemanyag-érzékeny iparágakban – például a légiközlekedési ágazatban – is megmozdultak a részvényárfolyamok. Bill Dwyer, az MTB befektetési ügynökség tanácsadója a Reutersnek azonban azt fejtegette, hogy ezek a hatások azért ilyen erősek, mert a világgazdaságban egyébként is igen nagy a bizonytalanság.

Halomra dobált konténerek a törmelékhalmok között. Itt járt Katrina © hurricanekatrina.com

A hurrikánoktól való félelem a Katrina pusztítása után nagyon felerősödött. Nem pusztán a pénzügyi veszteség, hanem a természeti elemekkel szembeni védtelenség megtapasztalása, s az egyéb kellemetlenségek is mély nyomot hagytak maguk után. Természetesen a 2005-ös katasztrófa 41 milliárd dolláros biztosítási kára (a NOAA, a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal egy kiiadványában a teljes kárt 81 milliárdban jelölték meg; összehasonlításként: a WTC ikertornyok lerombolásnak következményeit 100 milliárd dollárra tették), amit az olajipartól a halászatig, s persze különösen a biztosítási üzletig szinte minden ágazat megérzett, önmagában is fájdalmas mementó, de a közművek használhatatlansága, a kommunikáció ellehetetlenülése, a szinte eltakaríthatatlan mennyiségű rom és szemét emléke sem feledhető könnyen. Például a térségben egymillió ember áramellátásáért felelős Entergy energiavállalat 95 éves történetében a két legnagyobb szolgáltatás-kiesést éppen a Katrina és most a Gustav okozta.

Bár a Gustav nem igazolta be az előzetes félelmeket, a katasztrófakockázatokat modellező bostoni AIR elemzőcég szerint a végső, biztosítók által is elismert károk 2 és 4,5 milliárd, a kaliforniai Newarkban működő RMS kockázatmenedzsment-tanácsadó vállalat szerint pedig 3 és 7 milliárd dollár közé tehetőek. Az olajipar veszteségei ebből 1-3 milliárd dollárt tesznek ki csak a parti övezetben. A part menti vizeken működő olajipari berendezésekben, és ezek leállásából, s az így keletkező termeléskiesésből további 10 milliárd dolláros kár származhat az AIR szerint. A parti övezetben legalább kilenc finomítót és az olajkitermelés több mint 96, a gázkitermelés több mint 82 százalékát le kellett állítani Gustav közeledtének hírére. Márpedig a Mexikói-öböl térségében naponta több mint 2 millió hordó olajt finomítanak, 1,3 millió hordónyit termelnek ki, s 210 millió köbméter földgázt hoznak a felszínre. Ez az Egyesült Államok napi szénhidrogén-termelésének durván 15 százaléka.

A Szövetségi Szükséghelyzet-kezelő Ügynökség (FEMA) minden hurrikán pusztítása után további pénzügyi nehézségekkel is szembetalálja magát. És nem csak a hatalmas evakuációs költségek miatt. A közelmúlt két szupervihara, a Katrina és a Rita pusztításai miatt 3 milliárd dollárt kellett kiadniuk (összehasonlításképpen: az előző hat hurrikánnál ez az összeg együttesen kevesebb mint 250 millió dollár volt), hogy elhelyezzék a hajlék nélkül maradt embereket. Hovatovább kezdenek kifogyni a lehetőségekből. Hiába fizetnek a biztosítók, nem tudnak elég gyorsan annyi házat építeni, ahol a rászoruló emberek új otthont találhatnának, ráadásul nagyon sok szegény és idős ember van, aki csak a FEMA-tól remélhet segítséget ahhoz, hogy lakáshoz jusson. Jim Stark, a FEMA térségi újjáépítési irodájának vezetője hírügynökségeknek nyilatkozva bevallotta, hogy nem akarnak ebben az övezetben a folyamatos házépítésre berendezkedni. Az ok elég kézenfekvő: valamikor ismét jönni fog erre egy újabb hurrikán.

Carnival óceánjárók a kikötőben. Veszteglésre ítélve © AP

A trópusi viharok a Mexikói-öböl és a karibi térség idegenforgalmára is jelentős csapásokat mérnek. Jól mutatja ezt, hogy az arrafelé igen jelentős üdülőhajózási üzlet is szinte megáll ilyenkor, s a nagy hajózási cégek, a Carnival, a Norwegian Cruise Line, a Royal Caribbean vagy a Disney hajói az aktuális hurrikán hatókörén kívül a tengeren, vagy a kikötőkben vesztegelnek. Az utasok egy része nem tudja megkezdeni szabadságát és a hajózást, más részük pedig nem tud hazatérni. Az állás miatti veszteségeket tetézi, hogy a társaságok kénytelenek kiengesztelni őket, visszatéríteni az utazás költségeinek felét, sőt jelentős diszkontot adni, ha ismét náluk váltanak jegyet. Pontosan ez történt a Gustav esetében is.

Az USA gazdaságát a hurrikánhírek nem rázták meg, a GDP-adatok jól alakultak, az elnökválasztás előkészületei pedig minden közfigyelmet lekötnek, így a viharok pszichológiai hatása lényegesen kisebb, hiszen az embereket a kritikus napokban inkább Sarah Palin republikánus alelnökjelölt színrelépése érdekelte, semmint a szélvihartól romba dőlt lousianai és texasi otthonok. Így aztán a csinos és rámenős alaszkai kormányzó szerepelt elsősorban a hírekben, nem Gustav és Hanna őrjöngése. Pedig a vihar miatt pár napig kérdéses volt, hogy miként alakul a párt minnesotai elnökjelölő konvenciójának programja, hiszen John McCain elnökjelölt választási jelszavának megfelelően – „Első az ország” –, azonnal Gustav áldozataival kívánt foglalkozni, de a hurrikán megkegyelmezett, kissé lecsendesedett s minden maradhatott az eltervezett mederben.

De a hurrikánszezonnak még egyáltalán nincsen vége. A meteorológiai statisztikák szerint egy átlagos évben 11 olyan jelentős trópusi vihar alakul ki az atlanti térségben, amely nevet is kap. Ezek közül általában 6 fejlődik hurrikánná. Az idén az előrejelzési modellek sötétebb képet rajzolnak ki. Az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) jelentése 14-18 trópusi vihart jósol idénre, amiből 10 lehet hurrikán, s ezek közül 3-6 elérheti a „fő” hurrikán fokozatot. Ebből eddig egy, Gusztáv tette tiszteletét. Még követheti pár további, azzal a nagyon is reális fenyegetéssel, hogy minden egyes vihar milliárd dolláros károkat, süllyedő részvényárfolyamokat és emelkedő olajárat hagy maga mögött.

Nevezetes hurrikánok

Név Év Szélsebesség km/h * Okeechobee 1928 260 Bahamas 1932 260 Labor Day 1935 310 New England 1938 260 Fort Lauderdale 1947 260 Dog 1950 295 Easy 1951 260 Janet 1955 280 Cleo 1958 260 Donna 1960 260 Ethel 1960 260 Carla 1961 280 Hattie 1961 260 Beulah 1967 260 Camille 1969 305 Edith 1971 260 Anita 1977 280 David 1979 280 Allen 1980 305 Gilbert 1988 295 Hugo 1989 260 Andrew 1992 280 Mitch 1998 285 Isabel 2003 270 Ivan 2004 270 Emily 2005 260 Katrina 2005 280 Rita 2005 285 Wilma 2005 295 Dean 2007 280 Felix 2007 280 Gustav 2008 270 * Legalább egy percig folyamatosan fújó szél átlagos sebessége

A Saffir-Simpson hurrikánskála elsőrendű célja, hogy pusztítóképességük bemutatásával érzékelhetővé tegye a trópusi viharok nagyságát. E skála kizárólag a nagy viharokkal foglalkozik, így a beosztása szerint hurrikánokról csak akkor beszélhetünk, ha a szél elérte az óránkénti 119 kilométeres sebességet.

Első fokozatú hurrikán
A szél sebessége 119-153 km/h. A tenger vízszintje 122-182 centiméterrel haladja meg a normális szintet. Az épületekben nem keletkeznek jelentős károk, legfeljebb a tengeri mólók felépítményei, vagy a nem megfelelően rögzített, gyenge szerkezetű épületek sínylik meg. Ebbe a kategóriába tartozik a 2002-es Lilli és Gaston.

Második fokozatú hurrikán
A szél sebessége 154-177 km/h. A tengervíz szintje 183-244 centiméterrel haladja meg a normális szintet. Jelentős károkat okoz a könnyűszerkezetes épületekben, tetőket tép le, ajtókat, ablakokat tör be, szakít fel. A mólókban, tengerparti építményekben jelentős károkat okoz. Kisebb fákat tör ketté, fordít ki a földből, és az alacsonyabb bokrokat letarolja. Elárasztja a mélyebben fekvő utakat. Ebbe a kategóriába tartozik a 2004-es Frances és a 2003-as Isabel.

Harmadik fokozatú hurrikán
A szél sebessége 178-209 km/h. A tengervíz szintje 245-366 centiméterrel haladja meg a normális szintet. Kisebb lakóházakat és melléképületeket képes jelentősen megrongálni. A gyengébb szerkezetű épületeket, különösen a tengerparton, teljesen lerombolja. A kisebb fákat kitépi, a nagyobbakat ledönti. A vihart megelőző áradás a kisebb part menti épületeket letarolja. Az áradás akár tíz kilométerre is behatolhat a szárazföldre, ami szükségessé teheti a terület evakuációját. Ebbe a kategóriába tartozik a 2004-es Jeanne és Ivan.

Negyedik fokozatú hurrikán
A szél sebessége 210-249 km/h. A tengervíz szintje 367-549 centiméterrel haladja meg a normális szintet. Bedönti a szélnyomásnak erősen kitett tűzfalakat, a kisebb lakóházakról komplett tetőszerkezeteket szakít le. A bokrokat, fákat mind ledönti, kitépi. Az alacsonyabban fekvő területeket a viharcentrum megérkezése előtt már 3-5 órával elönti a tengerár, ami az épületek földszinti részeit és a tengerparti épületeket tönkreteszi. Az ár akár 10 kilométerre is behatol a szárazföldre, ami szükségessé teheti az evakuációt. Ebbe a kategóriába tartozik a 2004-es Charley és Dennis.

Ötödik fokozatú hurrikán
A szél sebessége nagyobb mint 249 km/h. A tengervíz szintje több mint 549 centiméterrel haladja meg a normális szintet. Lakóházak, középületek és ipari létesítmények tetőszerkezetét rongálja meg, tépi le. Felszakítja a fedetlenül hagyott ajtókat és ablakokat. Néhány épületet a földdel tesz egyenlővé. A növényzetet a cserjéktől a legnagyobb fákig kitépi, letöri. A legnagyobb pusztítást a tengerpart 500 méteres sávjában okozza, ahol a lakóépületek és különösen a földszinti helyiségek nincsenek biztonságban. A parttól mért 8-16 kilométeres sávban indokolt a teljes evakuáció. Az ebbe a kategóriába tartozó hurrikánok közül eddig mindössze három érte el a szárazföldet erejének teljében: az 1935-ös Labor Day, az 1969-es Camille és az 1992-es Andrew. A szintén e kategóriába tartozó hírhedt Katrina már csak harmadik fokozatú volt, amikor rettenetes pusztítását véghez vitte New Orleans környékén. A legnagyobb intenzitású hurrikán a Wilma volt 2005-ben, amelyben a minimális légnyomás 882 millibar volt.