A devizahitelezés elterjedésének a régió országaiban általános és sajátos okai is voltak. Az előbbiek közé tartozott, hogy a kedvező külső kamatkörnyezet, valamint a nemzetközi tőkepiacokon bőséggel rendelkezésre álló pénz miatt több országban is a hazai pénznemben hozzáférhetőnél jóval olcsóbban lehetett devizában kölcsönhöz jutni, az euró mellett elsősorban a 2003–2007 között nagyot gyengülő svájci frankban. A sor az autókkal kezdődött, majd jöttek a jelzáloghitelek, végül pedig a fogyasztási kölcsönök.

A devizában való eladósodásnak két tényező adott lendületet. Nyolc ország – Cseh-, Lengyel-, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, valamint Észtország, Lettország és Litvánia – 2004-ben, Bulgária és Románia pedig 2007-ben csatlakozott az EU-hoz. Ezzel javult a pénzpiaci megítélésük, és mindannyian ambiciózus belépési dátumokat tűztek ki az eurózónához. Ez a folyósítók és a hitelt felvevők szemében is leszűkítette az árfolyamkockázat idősávját egy hosszú lejáratú ingatlanhitel esetén.

Az EU-csatlakozással megjelentek, illetve megerősödtek a térség országaiban a külföldi bankok, amelyek anyaintézményükön keresztül kedvező feltételekkel tudtak eurót, illetve svájci frankot szerezni, amit aztán devizahitellé alakítottak. Az euró a balti országokban volt a legnépszerűbb, a svájci frank főleg olasz és osztrák bankok közvetítésével érkezett a térségbe.

Nem mindenki csábult el

HVG

Csehországban a gazdasági és monetáris politika a többi országénál stabilabb környezetet teremtett, és az alapkamat rendre alacsonyabb volt az eurózónában alkalmazottnál, így a koronakölcsön versenyképesebbnek bizonyult.

Szlovákiában gyorsan leküzdötték az árfolyamkockázatot, hiszen Pozsony még a válság legsúlyosabb időszaka előtt, 2009 januárjával csatlakozott az eurózónához, előtte pedig a szigorú lebegtetési sávban tartotta valutáját. Az euró bevezetése jelenthet most kiutat Észtországnak is.

Lengyelországban a jegybank és a kormány felelősen viselkedett, már 2006-ban szigorították a devizahitelek feltételeit, a svájci frankban kölcsönt felvevők terheit pedig mérsékli, hogy kamatukat kezdettől a lemorzsolódó svájci alapkamathoz kötötték.

Ki a hibás?

A térségben jelen lévő nyugati bankokat utólag azzal vádolták, hogy nyereségüket hajszolva ők húzták bele a kelet-közép-európai hitelfelvevőket a devizakölcsönökbe, ezt azonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) – nemrég megjelent tanulmánya szerint – nem találta bizonyítottnak, sokkal inkább keresleti nyomást érzékelt.

A teljes cikket elolvashatja itt.