Az irányelvek értelmében a jövőben az osztrák tulajdonú bankok kölcsönügyleteit alapvetően a helyi leánybankoknak kell finanszírozniuk: 2012 januárjától a leánybankok alig hitelezhetnek többet, mint amennyi betétet összegyűjtenek. A hitelbetét-mutató (loan to deposit-ratio, LTD) ugyanis nem haladhatja meg a 110 százalékot, vagyis 110 euró kölcsön kihelyezéséhez a helyi leánybankoknak 100 euró megtakarítással kell rendelkezniük.

A kelet-európai pénzügyi szektorban érintett bankoknak ezen kívül a leánybankjaik tőkehelyzetét is felül kell vizsgálniuk. Ennek lényege, hogy a bankok tőkekövetelményére vonatkozó Bázel III-rendelkezéseket gyorsítva kell bevezetni: az eredetileg előírt 2019 helyett 6 évvel hamarabb, 2013 elejére érvényesíteni kellene a szabályokat.

Mi ez a Bázel III?

A 2010 szeptemberében elfogadott Bázel III egyrészt a bankok veszteségének elnyelésére szolgáló elsődleges védelmi vonal, a törzstőke minimumát emelte fel  2 százalékról 4,5-re. Ezen felül 2,5 százalékos ún. tőkevédelmi tartalékot (conservation buffer) is elvárásként fogalmazott meg olyan esetekre, amikor válság van, és a bankoknak félniük kell, hogy a kihelyezéseik egy részét „terven felül” elbukják.

Az elsőt 2013 után, a másodikat 2016-ot követően kellett volna bevezetni három-három éves türelmi idővel – a bankfelügyelet ajánlásának megfelelően most mindkettőt átmeneti időszak nélkül kell alkalmazni a kelet-európai üzletekre 2013-tól.

Kis ráncfelvarrás

HVG Archív

Az osztrák bankfelügyelet és az osztrák jegybank mindezek mellett 2016-tól egy legfeljebb háromszázalékos tőkepuffert (ún. „ütközési tartalékot”) is elvár a kelet-délkelet-európai kockázatok mérséklésére a jövőben kötendő hitelügyletekre. (A Bázel III is definiált egy ún. kontraciklikus tartalékot is - countercyclical buffer range. Ez arra hivatott, hogy az adott bankrendszer kockázatait egy túlzott hitelboom esetén is mérsékelni lehessen. Tehát a tőkevédelmi tartalékot akkor növeli, amikor a hitelezési kedv megnő, és a bankok maguktól esetleg nem lennének olyan óvatosak a konjunktúrát látva.)

Az Európai Bankfelügyelet még szigorúbb

Ahogy azt a Fitch Ratings hétfői közleménye is közölte, az európai adósságválság legnagyobb kockázatai közé tartozik az euróövezeti bankérdekeltségek finanszírozási forrásainak csökkenése Kelet- és Délkelet-Európában. A bankok külföldi aktivitásának korlátozására azért került sor, mert a bankfelügyelet attól tart, hogy a nemfizető adósok arányának növekedésével tömeges bedőlésekkel lehet számolni, ami tovább feszítheti a bankok tőkeigényét, miközben az Európai Bankfelügyelet (EBA) eleve szigorította a bankrendszer stabilitása szempontjából jelentős bankok tőkeellátottsági feltételeit.

Az Európai Bankfelügyelet egyébként a maga részéről 9 százalékos sajáttőke-követelményt írt elő 2012 közepétől. A bankoknak ezt úgyis teljesíteniük kell, és ha ezt az akadályt veszik, akkor az osztrák követelményeknek is meg tudnak felelni. A Der Standard elemzése szerint azért van mégis szükség az osztrák bankfelügyelet szabályozására, mert nem lehet tudni, hogy a 9 százalékos szintet az Európai Bankfelügyelet mennyire tartósan kívánja fenntartani.

Fontos különbség még az európai és az osztrák bankfelügyeleti tőkekövetelmények között, hogy az előbbi nem engedi beleszámolni a külső, magán- vagy az osztrák állam által nyújtott tőkejuttatásokat a sajáttőkéhez – márpedig ez az osztrák bankoknál jelentős: a Raiffeisen International esetében ez 750, az Erste Groupéban 540 millió euró.

Osztrák bankok a térségben

Az osztrák bankok kelet-délkelet-európai piaci kitettségét jól jellemzi, hogy az érintett bankok (Raiffeisen International, Erste Group, Bank Austria az Unicredit Bankon keresztül) összesített hitelállománya a térségben meghaladja a 266 milliárd eurót, a kelet-európai befektetéseik pedig az osztrák állam egyéves bruttó nemzeti termékét.

Határon átnyúló hatások

Filep István

Az osztrák adósságok kitűnő (AAA szintű) besorolását veszélybe sodorhatja, ha az derülne ki, hogy a Kelet-Európában elszenvedett veszteségek miatt Bécsnek fel kéne tőkésítenie ezeket a bankokat. Amennyiben pedig Ausztria adósságbesorolását a hitelminősítők lerontanák, az az euróövezeti védőháló (Európai Pénzügyi Stabilizációs Eszköz, EFSF) feltőkésítésére is hatással lenne, hiszen tovább csökkenne a kitűnő besorolású részt vevő országok száma. (Persze ez hatásában nem olyan jelentős, mint ha Franciaországgal történne meg ez.)

Erste: még számolják

Az osztrák bankfelügyelet ajánlása a Raiffeisen International, Erste Bank Group és az Unicredit magyarországi tevékenységét, hitelezési aktivitását is érinti. A PSZÁF statisztikái szerint a magyar hitelpiacon ennek a három banknak 25 százalék körüli a súlya, így az aktivitásuk korlátozása jelentős érvágást jelentene a hazai gazdaság hitelezésnek, illetve a növekedésnek.

Mint az Erste bécsi sajtóosztályától megtudtuk, a bankcsoportnak átlagosan 111 százalék a hitel-betét mutatója, de Magyarországra vonatkozóan nem tudtak egyelőre pontos adatot mondani. A Bloomberg hivatalosan meg nem erősített információja szerint az Erste Bank kétszer annyi hitelt helyezett ki Magyarországon, mint amekkora a betétállománya. (A betét-hitel mutató más országban is magasabb a megengedettnél, de a Bloomberg szerint egyetlen olyan „koronaországban” sem olyan magas, mint nálunk: Romániában 140 százalék, Horvátországban 150 százalék.)

Raiffeisen: kis korlátozás

A Raiffeisen Bank International bécsi központjának a hvg.hu-nak küldött írásbeli válaszából az derül ki, hogy Magyarországon az első félév alapján a hitel-betét mutató (LTD) 119,5 százalék volt, de az osztrák felügyeleti elszámolás – mint már említettük – ennél alacsonyabb értéket hoz ki. A Raiffesien közölte azt is, hogy az Európai Bankfelügyelet által elvárt magasabb sajáttőke-kívánalmainak fognak megfelelni. A hazai bankfelügyelet által előírt kelet-délkelet-európai „felár bevezetésére” (amely így tíz százalékra emelné a saját tőke arányát) 2016-ig kell teljesíteniük: erre tehát még van idejük.

Mindenesetre mindkét bank bécsi közponjában azt közölték a hvg.hu-val, hogy az esetleges szükséges tőkepótlást megteszik, és nem kívánják szüneteltetni vagy visszafogni a hitelezési aktivitásukat.

A jegybanki adatok mást mutatnak

A Világgazdaságnak nyilatkozó Marsi Erika, a Nemzetközi Bankárképző Intézet alelnöke szerint a tervezett jogszabályok közül nem a hitel/betét arány korlátozza legjobban a hitelezést, hanem a Bázel III. szabályrendszer elvárásainak érvényre juttatása. Marsi szerint az intézkedések kisebb mértékben korlátozzák a magyar vállalatok finanszírozását, mint a bankadó és a végtörlesztés, és elsősorban a jövőre van hatással úgy, hogy a hitelezési aktivitás nem fog visszatérni a korábbi mértékűre, hanem egy biztonságosabb szinten állapodik majd meg.

Bár 2009-ben a bécsi egyezményben a magyarországi bankszektor szempontjából meghatározó anyabankok szándéknyilatkozatot írtak alá magyarországi finanszírozásuk megfelelő szinten való tartásáról, a hitelezési aktivitás a magyar bankpiacon a Magyar Nemzeti Bank vállalathitelezési jelentése szerint jelentősen csökkent. Tavaly év végére például 450-500 milliárddal (öt százalékkal) épült le a bankok vállalati hitelportfóliója 2009 végéhez képest (ez nem csak a külföldi bankokra vonatkozó adat). És amúgy is, 2008 utolsó negyedéve óta folyamatosan, 5-10 százalékkal csökkent a vállalati hitelállomány.

Közben a jövő évi magyarországi GDP-várakozások is folyamatosan csökkennek az elemzők körében: a legtöbben 0 és 0,5 százalék közé teszik, a kormányé hivatalosan még mindig másfél százalék. Márpedig az osztrák tulajdonú bankokat érintő lépések szintén a növekedés ellen hatnak.

A kelet-európai bankok kiszáradásának veszélyét az is jelzi, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a múlt héten nyilvánosságra hozta, hajlandó segíteni az érintett európai bankoknak. Ezen kívül az IMF is speciális hitelvonal kialakítását tervezi, mely a likviditási nehézségekkel küszködő államoknak nyújthat támogatást - és rajtuk keresztül persze a bankoknak is.