Sajtóértesülések szerint a trafiktörvény után előkészületben van a szeszes italok koncessziós árusításának tervezete. A Népszava hétfőn megjelent cikkében azt írja, hogy az elképzelések szerint a 15-20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italokat árusítanák – kizárólagos jelleggel – a kijelölt üzletekben. A koncessziós termékek körébe tartoznának a 38 alkoholfok feletti, kizárólag hazai gyümölcsből főzött pálinkák, az úgynevezett "szeszes" italok, valamint az alacsonyabb alkoholfokos likőrök is.

Az alkoholforgalmazás és -árusítás koncessziós boltokba terelése, illetve adott esetben állami monopóliuma egyáltalán nem ismeretlen fogalom Európában és az amerikai kontinensen. Az alábbiakban összegyűjtöttük, hol létezik koncesszió a sörnél magasabb alkoholtartalmú italok árusítására, milyen indokokat hoztak fel a törvényhozók a rendszerek bevezetésére, és milyen eredményekkel jártak ezek az intézkedések. A restriktív észak-európai és amerikai példákkal szemben a sajtóban megszellőztetett magyar verzió lényegesen puhább lenne, ám a koncessziós ötletelésből még sok részlet nem világos.

Skandináviában az emberek egészségügyi helyzete adta meg a lökést

Minden bizonnyal az Európa északi részén található országok a legismertebbek, ha az alkoholtermékek koncessziós árusítására gondolunk. A "vodkaövezet" részének tartott Svédországban, Norvégiában, Finnországban és a már nem Skandináviához tartozó Izlandon ezen felül állami monopólium is a borok, tömény szeszek, likőrök árusítása (Izlandon még sört sem lehet venni a sarki kisboltban). Az északi országok közül talán a svédek korlátozása a legismertebb, mivel náluk alakult ki először ez a rendszer, melynek komoly történelmi hagyományai is vannak.

Tömény szeszek: csak külön boltokban?

Túry Gergely

Európában egészen a 18. századig megszokott volt, hogy az államok nem tudták kellő hatékonysággal beszedni a fogyasztási típusú adókat, így bizonyos termékek monopolforgalmazására (pl. dohány) aukciókat rendeztek, ahol a legnagyobb ajánlatot tevő vihette el ezt a jogot. Az indok döntően a bevételek növelése volt még ebben az időszakban. Svédországban is léteztek restriktív intézkedések a komoly méreteket öltő alkoholfogyasztás állami mederbe terelésére, ám 1766-ban eltörölték az összes korlátozó szabályozást, és nem sokkal később már szinte a legtöbb háztartás állított elő és adott el valamilyen alkoholterméket. Ez azzal is járt, hogy rengeteg étkezési célra is felhasználható krumplit és gabonát is alkoholkészítésre használtak fel, emellett pedig az alkohol okozta komoly egészségügyi problémákra is mind több doktor hívta fel a figyelmet.

A "jó időknek" 1850-ben szakadt vége, amikor is az állam elkezdte rátenni a kezét az alkoholárusításra, bár már ezen időszak előtt formálódtak civil csoportok a felelős alkoholfogyasztás propagálására. Az állam ekkortól kezdte megszabni, hol lehet alkoholt árusítani, kik, milyen állapotban (részegen nem) vehetnek tömény szeszt, és hogy az árusítóhelyek profitja kit is illethet. 1870-ben az állam úgy döntött, hogy a magánüzemeltetők zsebe helyett az összes profit az ország kincstárába érkezzen.

A svéd rendszer lényegében egészen 1955-ig változatlan maradt, kivéve egy olyan kitételt, mely megszabta, hogy egy állampolgár nemtől, életkortól, szociális helyzettől és jövedelmi viszonytól függően mennyi alkoholt vásárolhat. Ezt a népszerűtlen intézkedést az ötvenes évek közepén eltörölték, és ebben az időben terjesztették ki az egész országra az állami tulajdonú láncot, a Systembolaget-et. A kezdetekben a svéd állam még viszonylag alacsonyan adóztatta az alkoholos italokat, így ugrásszerűen emelkedésnek indult az eladás, amire a hatóságok az adók emelésével reagáltak. A korhatárt az évek során többször változtatták, először 21, később 20, majd 18, végül újra 20 éves életkor felett lehetett és lehet a sörnél magasabb alkoholtartalmú italokhoz jutni (kocsmákban, éttermekben 18 év a limit). A rendszert emellett többször is hozzáigazították a változó szokásokhoz, ma már csak a 3,5 százalék alkoholtartalmú söröket lehet a Systembolaget hálózatán kívül megvásárolni, mivel korábban az ennél kicsivel erősebb, "normál" söröket a kisboltokban is meg lehetett venni, és hihetetlen mértékben megnőtt ezen italok fogyasztása.

A cég honlapján található ismertető szerint ma 418 üzleten, 500 megbízotton – akik a kisebb közösségeket látják el – keresztül szolgálják ki a fogyasztókat. A Systembolaget nem részesítheti egyik terméket sem előnyben, így az egyes termékeket egyáltalán nem promotálják. A megkülönböztetés tilalma odáig terjed, hogy például egyik bort, likőrt, magasabb alkoholtartalmú sört stb. sem hűtik, mivel ebben az esetben az összes terméket hűteni kellene, ami rendkívüli módon megdrágítaná egy-egy bolt üzemeltetését.

A svéd rendszer eredményeként a Systembolaget rendelkezik a világon az egyik legnagyobb vásárlóerővel az alkoholpiacon, mivel a 9 milliós Svédországban egyedül ő terít alkoholt, a nagyobb pénzügyi mozgástér miatt pedig a termékpaletta is rendkívül széles. Az árak a magas adók miatt ugyanakkor korántsem tekinthetőek barátságosnak, egy korsó sör a Systembolaget üzleteiben 400, a sarki kocsmában pedig 1500 forintunkba is fájhat. A kép ugyanakkor már komolyan változik, ha tömény szeszekről beszélünk: egy üveg vodka akár 10 ezer forintba is kerülhet az állami likőrcég boltjaiban. A magas árak ugyanakkor komoly bevételt is generálnak, 2010-ben a Systembolaget forintra átszámítva 844 milliárdos árbevételt ért el. Emellett pedig a rendszer majdnem 5 ezer embert foglalkoztat.

Svédországban így néz ki az állami szeszmonopólium egyik boltja

Facebook / Systembolaget

A többi skandináv országban is hasonló logika mentén működnek az állami hálózatok, a svéd rendszerhez hasonló korlátozások vannak érvényben, ugyanakkor változó, hogy milyen alkoholtartalom felett lehet csak az állami boltokban vásárolni, és milyen korhatár felett. Emellett még különbözőek a rendelkezések a szeszes italok hirdetésére vonatkozólag is, Finnorszában például az állami hálózat, az Alko a 22 százaléknál kevesebb alkoholtartalommal bíró italokat reklámozhatja, az interneten ugyanakkor az ennél töményebb itókákat még felsorolni sem lehet.

Amerikában is működik a koncessziók rendszere

Az amerikai kontinensen az Egyesült Államokban és Kanadában találkozhatunk az alkoholos italok forgalmazásának korlátozásával. Az USA-ban nagy hagyományai vannak a mérsékelt alkoholfogyasztás propagálásának, jelenleg 18 államban van érvényben olyan szabályozás, mely koncentrálja és koncessziós rendszerbe helyezi a borok, sörök, tömények árusítását. Az amerikai rendszer ugyanakkor államról államra változó képet mutat, van, ahol az állam kezében összpontosul a kiskereskedelmi eladás is, és van olyan, ahol ezt magánboltok végzik külön engedéllyel. Washington államban például épp idén június elsejével privatizálták a "likőrboltokat". Az is államonként változik, hogy milyen alkoholtartalmú italokat árusíthatnak csak a liquor store-okban, Utah-ban már a 3,2 százalékos söröket sem lehet bárhol megvenni, míg Idahóban a 16 alkoholszázalék feletti italok tartoznak az állami terjesztés hatálya alá.

Az Egyesült Államok emellett híres arról is, hogy egyik államban sem lehet 21 év alatt alkoholos italt vásárolni, és ezt a szabályt a hatóságok és rendvédelmi szervek szigorúan be is tartatják, sőt, arra is figyelnek, hogy a korhatárt el nem érők másokkal se vásároltathassanak maguknak sört vagy whiskyt például.

Kevesen ismerik, de Kanadában is léteznek korlátozások az alkoholos italok forgalmazására, ugyanakkor itt is tartományról tartományra változik a képlet. Alberta és British Columbia tartományok kivételével állami monopólium az alkoholárusítás. A kép ugyanakkor rendkívül bonyolult, mivel egyes tartományokban hotelekben is lehet sört árulni, más tartományokban ugyanakkor helyben előállított söröket a kisboltok is forgalmazhatnak. Korhatár tekintetében 18-19 év között szóródnak a tartományok. Kanadában az utóbbi időszakban ugyanakkor privatizációs hullám van kibontakozóban, British Columbia a likőrboltokat például magánkézbe adná 2015-től.

A világban alkalmazott megoldások csak az elvitelre vonatkozó szeszfogyasztást érinti: a kocsmákban, éttermekben, szállodákban stb. helyi fogyasztásra korlátozás nélkül lehet kapni töményeket. Az előzetes elképzelések szerint ez Magyarországon sem lenne másként.

A házi pálinkafőzés megkavarja a magyar helyzetet

Feltételezhetően a nagyobb állami kontroll, munkahelyteremtés és az állampolgárok egészségügyi helyzetének a kérdése lehetnek a terv fő okai, bár egyelőre én is csak a sajtóból értesültem az esetleges javaslatról – mondta a hvg.hu-nak Halász Róbert, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) igazgatója. Halász szerint ugyanakkor több pont is problémás lehet a tervben, mely a tömény szeszek árusítását koncentrálná. Szerinte logikai buktató bújik meg a javaslatban, mivel 2010-ben a kormány engedélyezte a házi pálinkafőzést, ami nulla százalékos kulccsal adózik, a házi főzés minőségét ráadásul senki nem ellenőrzi. A magyar piacon e lépés után 50 százalékosra duzzadt a nem adózott szeszek aránya – házi pálinkafőzés legalizálása előtt körülbelül 20 százalék volt a feketepiac részesedése –, vagyis ennyit főzetnek bérben és állítanak elő otthon az emberek. Ha a bérfőzés és saját előállítás jövedéki adója továbbra is nulla marad, akkor az állam szorosabb kontrollja ellenére sem fog csökkenni az alkoholfogyasztás, csak eltolódik az adózott alkoholokról a nulla adójú szeszesitalok felé.

A házi pálinkafőzés megkavarja az állami szeszkoncesszió ötletét

MTI

Emellett az állami bevételek növelése is ingatag lábakon áll, mivel ha már most is jelentős a jövedéki adót és áfát "nem fizető" szeszek aránya, akkor a koncessziós díjak miatt megugró árak következtében a nem adózó tömények aránya tovább nőhet, az adózóké pedig tovább csökkenhet. Így az emberek nem az erre szakosodott boltokban vennék meg a termékeket. Az MSZSZT igazgatója úgy véli, hogy a munkahelyteremtés lehet olyan szempont, melyet a kormányzat igyekszik figyelembe venni egy ilyen javaslatnál – különös tekintettel a kis- és középvállalkozások számára megnyíló lehetőségeknél. Ám azt is érdemes szerinte megnézni, hogy mennyi munkahely szűnhet meg úgy, ha szűkítjük az árusítóhelyek számát, és ezzel az érintett üzletek már nem tudják kitermelni egyes alkalmazottaik bérköltségét. Halász szerint ugyanis azt is bele kell számolni, hogy hány szeszesital-gyártó kényszerül végül létszámleépítésre.

Halász kiemelte, hogy nagy az esélye az "alkoholturizmus" fellendülésének, mivel a kevesebb árusítóhely és a fogyasztói áremelkedés következtében sokszor jobban megérheti majd átrándulni Romániába és még Ausztriába is. Ezt az is elősegítheti, hogy hazánkban rendkívül magas az áfa, a jövedéki adó mértéke január 1-jétől pedig 15 százalékkal tovább emelkedik, aminek következtében már elgondolkodtató lehet átrándulni a szomszédba – tette hozzá az MSZSZT igazgatója.