Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Bevált receptet alkalmazott Orbán Viktor, amikor a Magyar Nemzeti Bank éléről tavaly március elején távozott Simor András utódjának Matolcsy Györgyöt jelölte. Ő ugyanúgy a kormányából – a nemzetgazdasági minisztérium éléről – érkezett, mint Orbán első, 1998–2002 közötti ciklusa idején az addig pénzügyminiszter Járai Zsigmond. S Matolcsynak is nagyjából egy éve volt arra, hogy a választásokig intézkedéseivel segítse a jobboldali kormány újrázását. Akkor Járai nem tudta úgy támogatni előző munkaadója gazdaságpolitikáját, hogy a kabinet a helyén maradjon. Noha az MNB-alapkamat 11,25-ről 8,5 százalékra csökkentése, a forint csúszó leértékelésének feladása, valamint a pénzromlás leszorítását szolgáló inflációscél-követés bevezetése eredményeként az éves fogyasztóiár-index egy év alatt csaknem megfeleződött, 10,5-ről 5,9 százalékra esett.
Az MNB homlokzata
Horváth Szabolcs
A közvélemény-kutatások szerint most Orbánéknak nagyobbak a nyerési esélyeik, ám ebben aligha van szerepük a jegybank lépéseinek. Az például, hogy az éves infláció a tavaly februári 2,8 százalékkal szemben idén januárra eltűnt, a rezsicsökkentésnek köszönhető, s nem annak, hogy az MNB 5,25-ről 2,7 százalékra vitte le a jegybanki alapkamatot. Hiszen az energia, a gyógyszerek és az üzemanyagok árának változása nélkül számított éves maginfláció januárban 3,4 százalék volt, ami azt jelenti, hogy az energiaszámlák csökkenésénél jóval nagyobb mértékben drágultak az egyéb fogyasztási cikkek.
Meglehet azonban, a gazdasági ügyekben Orbán fő súgójának számító Matolcsy – akiről a kormányfő 2012 júliusában a parlamentben akként áradozott, mint aki „történelmi tetteket hajtott végre” – javaslatára született az a forgatókönyv, mely szerint a rezsicsökkentéssel levitt infláció megágyazhat a kamatvágásnak, amivel két legyet üthetnek egy csapásra. Egyrészt csökkenthetik az 55 százalékban forinttartozásokból álló államadósság terheit, másrészt a mélybe vitt kamatokkal kinyírhatják az állampapírok legfőbb konkurenseit, a bankbetéteket. Ezt a kabinet még azzal is megtámogatta, hogy az augusztus 1-jétől a kamatot, a hozamot és árfolyamnyereséget – a 16 százalékos szja-n felül – terhelő 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást az állampapírok után nem kell megfizetni.
Csakhogy Matolcsyt elragadta a szabadságharcos hév, s akkor is folytatta a kamatcsökkentést, amikor annak már nem kedvezett a külső környezet. Azóta ugyanis, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed közzétette, fokozatosan mérsékli kötvényvásárlásait, aminek hatására kevesebb pénzt önt a piacokra, a befektetők is kétszer meggondolják a kockázatosabb eszközök vételét. Márpedig a bóvli minősítésű Magyarország forintja és állampapírjai felettébb rizikósaknak számítanak, ezt pedig már nem ellensúlyozza a fejlett országokéhoz képest alig 2-2,5 százalékos kamatfelár.
Hiába hivatkoznak Orbánék a folyó fizetési mérleg rekordmagas, 2013 első tizenegy hónapjában 2,3 milliárd eurós többletére, az nem elég a forint megvédéséhez. Például attól, hogy a befektetők egyre nagyobb számban szabadulnak meg magyar eszközeiktől. Márpedig a külföldiek az utóbbi három hétben több mint 8 százalékkal, 360 milliárd forinttal, 4652 milliárdra csökkentették magyar állampapír-tulajdonukat. Ilyen alacsony szintre utoljára 2012 szeptemberében volt példa.
Kétséges viszont, hogy a kormány meg akarja-e védeni az euróval szemben hetek óta a 310-es szint körül ingadozó forintot. Arra, hogy a feltörekvő devizák elleni néhány héttel ezelőtti támadás idején Matolcsy még olajat is öntött a tűzre, két magyarázat lehet. Az egyik: az MNB első embere még a látszatát is kerülni akarja annak, hogy külső hatásra cselekszik – legyen az bármennyire logikus és indokolt. A másik: Orbánéknak most azért nincs ellenükre a forint gyengülése, mert – bár a 45 százalékban devizában lévő államadósságot növeli, a svájcifrank-hitelesek kínjait pedig már-már elviselhetetlenné teszi – úgy vélik, hogy jó az exportnak, ami a gazdasági növekedés kizárólagos hajtóereje lehet.
A beruházási és fogyasztási kereslet ugyanis lanyha, hiába próbálta Matolcsy bebizonyítani elődjeinek, hogy az MNB csupán a mélybe vitt kamatokkal – valamint a kormányzati politikusok által túl soknak tartott devizatartalék megcsapolásával – képes felpörgetni a gazdaságot. Az erre hivatott növekedési hitelprogram ugyan kedvezőnek tűnik – hiszen ki ne akarna 2,5 százalékos kamattal kölcsönhöz jutni –, ám az eddigi eredmények inkább azt támasztják alá, hogy nem a banki pénzcsapok elzárása miatti forráshiány, hanem a borús beruházási kilátások a fő problémái a kis- és középvállalkozásoknak. Erre utal az is, hogy a program első, tavaly június–augusztusi szakaszában kihelyezett 701 milliárd forintból csak 290 milliárd volt új hitel, a többi a korábbi, rosszabb feltételekkel felvett kölcsönök kiváltására ment el. Bár az MNB tavaly októberben további 500 milliárdot tett elérhetővé, nagy a csend, hogy ebből mennyire volt igény, pedig már két hónappal több telt el a kérelemre hagyott időből, mint az első szakaszban.
Hogy valami nincs rendjén, azt egyrészt az is jelzi, hogy januártól az MNB bővítette az igénybe vevők körét – a módosítások legfőbb haszonélvezői az ingatlanpiac szereplői, akik így olcsóbb finanszírozási forráshoz juthatnak –, valamint átdolgozta a hitelnyújtás feltételeit. Másrészt az is árulkodó, hogy a jegybank 6 milliárd forintot sem sajnált a növekedési hitelprogramot népszerűsítő kommunikációs kampányra (HVG, 2014. február 15.). Ami aránytalanul soknak tűnik ahhoz képest, hogy lapunk információi szerint eddig nagyjából ugyanilyen összegű kedvezményes hitelre érkezett igény.
| Ahogy az elemzők látták |
Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese: A magyar monetáris politika az egycentrumú – államközpontú, az ellensúlyokat kiiktató, kliensépítő – politikai erőtér, illetve a látványpolitizálás része. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája kizárólag a politikai-hatalmi viszonyoknak alárendelten elemezhető, a közgazdasági és társadalompolitikai kérdések nagy része valójában nem is jelenik meg a döntéshozatal szempontjai között. Néhány nagy kérdés – például az ország finanszírozhatósága – természetesen kivétel, ám például ennek költsége már sokadik szempont a hatalmihoz és az ezt szolgáló kommunikációshoz képest. A kormányhoz lojális monetáris tanács célja az alapkamat folyamatos csökkentése. Ennek növekedésserkentő hatása azonban nem érzékelhető, mivel nem érinti a magyar gazdaság alapvető problémáját, a piacgazdasági intézményrendszer szétverése következtében általánossá vált bizalomhiányt és az ennek következtében befagyott beruházási hajlandóságot. Az alapkamat a választásokig tartó folyamatos, voluntarista csökkentésének szándéka ezért már csak a látványpolitizálás mind kockázatosabb elemének tekinthető. A forint emiatt bekövetkezett gyengülése növeli a devizában (is) eladósodott lakosság, üzleti szféra és állam kamatterheit, egyúttal csökkenti azok növekedést gerjesztő keresletét. Aligha véletlen, hogy felmérésünk szerint a forint februári gyengülése után látványosan romlott a gazdasági szereplők véleménye a gazdaság kilátásairól. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója: A 2012 nyarán elkezdett kamatcsökkentési ciklus és annak folytatása 2013 márciusától szerencsés lépés volt, mivel kihasználta a különlegesen kedvező nemzetközi pénzpiaci feltételeket, amelyeket elsősorban az amerikai pénzpumpa táplált. Az alacsonyabb MNB-alapkamat az állampapír-piaci hozamokat és ezzel a költségvetés kamatkiadásait is csökkentette, ugyanakkor nem veszélyeztette a rekordalacsony inflációt. Kétségtelen, hogy ezzel együtt a forint árfolyama is valamelyest gyengült, ám ez egészen a múlt év végéig nem öltött kritikus mértéket. Azóta azonban a pénzpiaci hangulat romlása már óvatosságra int, amit a legutóbbi, februári kamatdöntésnél láthatóan nem vettek figyelembe. Az alapkamat további 15 bázispontos csökkentése veszélyes folyamatokat indított el. Nem csak a tőkebeáramlás visszaesésének és a hozamszint emelkedésének, valamint az árfolyam gyengülésének a veszélye áll fenn (ennek jeleit már tapasztalhatjuk), a monetáris politika átláthatóságával szemben is kételyeket vetett fel a lépés. A pénzpiac és a vállalati szektor képviselői csak találgatják, vajon nem a forint jelentős gyengítése-e a jegybank célja, egyfajta félreértelmezett gazdaságélénkítési megfontolás alapján. Mással ugyanis nehéz megmagyarázni a legutóbbi kamikazeakciót. Ha viszont ez lenne a helyzet, az kártékony folyamatokat indítana el a gazdaságban: az instabil árfolyam az exportáló vállalatoknak több kárt okoz, mint az esetleges – feltehetően csekély – javulás hatása az árversenyképességre, mivel a versenyképesség egyéb elemei ettől nem javulnak. Nem beszélve a devizaadósságban úszó háztartások és állam számára súlyos következményeiről. Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa: A különutasságáról elhíresült Matolcsy György a jegybankelnöki kinevezésekor újabb, számára addig ismeretlen feladatot kapott. A monetáris ismeret és gyakorlat hiánya azonban nem tette félszeggé az új terepen, ahol első számú feladatának a konjunktúra élénkítését tekintette. Annak a növekedésnek a felturbósítását, amelynek alapjai az ő minisztersége alatt roppantak meg. Bár elnöki pozíciójának elfoglalása előtt tett kijelentéseihez képest moderáltabb politikát folytatott, az MNB hitelességvesztésében elért „érdemeihez” nem fér kétség. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője: Matolcsy György vérbeli gazdaságpolitikus, valósággal lubickol az MNB élén is. Holisztikus szemlélet jellemzi, túllépi a szűken értelmezett monetáris politikai mozgástér adta kereteket. A jegybank elnökeként a lehető legszélesebb értelemben igyekszik befolyásolni a magyar gazdaságot, például a növekedési hitelprogramon vagy a pénzügyi felügyelet MNB-be olvasztásán keresztül. Valójában a jegybank szerepkörének kiterjesztésével Magyarország inkább késlekedett, semmint élen járt – imigyen Matolcsy a mainstreamet követi. Bátor, sőt inkább vakmerő a kamatcsökkentési ciklus túlhúzásával – a piac egyre inkább némi óvatosságot szeretne látni, iránymutatást, a várakozások lehorgonyzását a jegybank elnöke részéről. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője: 2012 augusztusában a jegybank bátran belevágott a kamatcsökkentési ciklusba, és maximálisan kihasználta a rendelkezésére álló mozgásteret. A fundamentumok egyértelműen a lazítás irányába mutattak, de abban, hogy 7 százalékról tavaly év végére 3 százalékig sikerült lefaragni az irányadó rátát, a külső környezetnek – és a szerencsének – volt igazán meghatározó szerepe. Az utóbbi hónapokban azonban a külső körülmények kedvezőtlen irányba változtak, és ezt az MNB sem hagyhatja figyelmen kívül. Utólag nézve a kamatcsökkentési ciklus elindítása és folytatása jó döntésnek bizonyult, de megállni is tudni kell. Ha nem sikerül a kamatcsökkentési ciklus utáni „békés átmenetet” biztosítani, minden eddigi eredmény pillanatokon belül lenullázódhat, és a monetáris politika számára kiemelten fontos hitelesség és bizalom is elveszhet. A növekedési hitelprogram céljai pozitívak, az jó irányba mutat, hiszen részben képes lehet kitölteni azt a hitelezési űrt, amit egyrészt a külső finanszírozási források szűkössége és drágulása, másfelől a közép- és hosszú lejáratú belföldi forintforrások nem kielégítő mennyisége okozott. A programnak azonban vannak kockázatai, emellett nagy kérdés, hogy a beruházásoknak rövid távon adott lökés középtávon is képes lesz-e kifejteni pozitív növekedési hatását. Ezzel kapcsolatban jogosak lehetnek a kétségek, végső mérleget vonni azonban ma még korainak tűnik. |
