Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Benyújtották a KDNP-s képviselők a magáncsőd bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatot, amely a "természetes személyek adósságrendezéséről" címet kapta. A törvény már idén szeptember elsején hatályba lépne, de jövő szeptember végéig csak azok kérhetnék a magáncsődöt, akiknek a lakóingatlana kényszerértékesítés alatt áll.
A törvényjavaslat indoklása szerint a magáncsődeljárás lényege abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít a tartozásai rendezésére és a hitelezőivel a megállapodásra.
Magáncsődvédelmet a törvény szerint az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elég a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségének teljesítésére, vagyis kevesebbet keres, mint az adóssága. Olyan ember, viszont nem kezdeményezheti a magáncsőd eljárását, "akinek a felhalmozott tartozása több mint a kétszerese a csődvagyonának", vagyis több pénzzel tartozik, mint amennyit a végrehajtás alá vonható vagyona és a következő 5 évre várható bevétele ér. A magáncsődöt a törvény szerint elvileg nem kérhetik azok sem, akiknek az átlagosat jelentősen meghaladó mértékű vagyona van.
AFP / Jrgen Wield
Magáncsődeljárást csak maga az adós kezdeményezhet. A tervezet szerint az adós és a hitelezői először bírósági eljáráson kívül próbálhatnak megegyezni a fizetéskönnyítő megoldásokról. Az adós hitelszerződését átstrukturálnák, kedvezőbb fizetési ütemezést kaphatna, mentesülhetne a késedelmi kamat megfizetése alól, sőt részbeni tartozás-elengedésben is részesülhetne. Az állam szerepe ezekben az esetekben az lenne, hogy az ideiglenes csődvédelmet biztosítsa, az erre kijelölt kormányzati szerv pedig ellenőrizné, hogy az adós megfelel-e az eljárás feltételeinek.
A bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodást az állam is regisztrálná, de bírósági jóváhagyás nem lenne szükséges a megállapodás érvényességéhez.
Bíróság dönthet arról, mit kell eladni
Ha viszont nem sikerül bíróságon kívül megállapodni, vagy ha nincs olyan főhitelező, aki képes lenne a bíróságon kívüli tárgyalások koordinálására, akkor megindulna a bírósági adósságrendezési eljárás, amely polgári nemperes eljárás keretében történne, és szintén az fizetéskönnyítő egyezségkötés lenne a célja. Sikeres egyezség esetén az adós mentesülne a megállapodáson kívüli tartozásaitól.
Ha nem sikerülne itt sem megegyezni, akkor a bíróság döntene az "adósságtörlesztési határozatról", amely megszabá az adós törlesztési kötelezettségét, és az adós "elemi létfenntartása szempontjából nélkülözhető vagyontárgyak értékesítését és az értékesítésből származó bevétel hitelezők közötti felosztását" is elrendelné.
Ez azt jelenti, hogy ha nem sikerülne egyezséget kötni bíróságon kívül, majd a bíróságon, akkor a bíróság dönthetne arról, hogy az adós milyen vagyontárgyait kell értékesíteni. A törvény szerint ha az eljárás során az adós örökölne, vagy bármilyen nagyobb összeghez jutna, azt is az adósságrendezésre kellene fordítania, sőt, az eljárás során egy külön számlát is kell nyitni, amelyre csak az eljárás során befolyó összegek kerülnek majd, és ami felett a vagyonfelügyelő rendelkezne.
Jön a Családi Csődvédelmi Szolgálat
Azért, hogy ne a bíróságra háruljon minden munka, a törvény létrehozza a fizetésképtelenségi szakértőket foglalkoztató, és az Igazságügyi Hivatal alá tartozó, a kormányhivatalokba integrált, kormánytisztviselőket foglalkoztató Családi Csődvédelmi Szolgálatot, amely előzetesen megvizsgálja az eljárásba kerülés jogszabályi feltételeit. A bírósági eljárás során az adós egy fizetésképtelenségi szakértőt is kapna, és a családi vagyonfelügyelő felügyelné az adós gazdálkodását és segítené a bírósági döntés betartását, valamint elvileg az adóst is.
A törvényjavaslat az indoklása szerint elsősorban a végrehajtás alól mentheti meg az adósokat, de a hitelezőknek azért lenne előnyös, mert a hosszú behajtás helyett elvileg egy gyorsabb megoldást kínálna a pénzhez jutáshoz. Az eljárás díját a hitelezőknek kellene megfizetni sikeres lezárás esetén "követeléskezelési díjként", ami a Családi Csődvédelmi Szolgálathoz folyna be.
Ha valaki viszont eltitkolja a vagyonát, jövedelmét, vagy hamis nyilatkozatokat tesz, akkor a megszűnik az eljárás és az adós kikerül a csődvédelem alól.
