Gyakorlatilag az ország fele a jövőben az államtól kapna áramot, legalábbis ezt szeretné az Orbán-kormány, amely ma szándéknyilatkozatot írt alá az Elmü-Émász áramszolgáltatóval. A lakossági üzletágat venné át az állami rezsicég. Ez azt jelenti, hogy ha az üzlet lezárul, 2,1 millió háztartást az állam látna el elektromos energiával, ez egész Budapestet és az ország keleti felét jelenti. (4,2 millió háztartás van az országban.)

Az elmúlt hetekben-hónapokban gázszolgáltatók (GDF-Suez, E.On, Telekom) sorra jelentették be, kiszállnának - kimondva-kimondatlanul a rezsicsökkentés miatt masszív veszteséget termelő - lakossági gázüzletágból. Most, úgy tűnik, az árampiac kerül sorra.

Részben bevásárolná magát az állam az Elmü-Émászba

Arra a napközben felröppent információra, hogy az állam bevásárolja magát a legnagyobb hazai villamosenergetikai szolgáltatóba, az Elmü-Émászba, a Budapesti Értéktőzsde délután több 6,5 százalékos részvényárfolyam-emelkedéssel reagált. Mindez azt követően történt, hogy Lázár János szokásossá vált csütörtöki monstre sajtótájékoztatóján utalt rá: a témában 17 órakor a kormány hivatalos bejelentést tesz. A bejelentés csúszott, a részvények végül 5,49 százalékos pluszban zártak, pedig pontosan azt sem lehetett tudni, hogy mi az a nagy ügy, amit a Miniszterelnökséget vezető miniszter belengetett.

MTI / Máthé Zoltán

Aztán a tőzsdezárást követően bő egy órával a Miniszterelnökség kiadott egy közleményt. Ebben az olvasható, hogy a kormány és a tulajdonos RWE szándélnyilatkozatot írt alá arról, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) megveheti az Elmű-Émász egyetemes villamos energiaszolgáltatási üzletágát, a nemzeti közműszolgáltató pedig megszerezheti az Elmű-Émász Ügyfélszolgálati Kft-t, illetve az RWE értékesíti a hazai villamosenergia elosztói társaságai 49 százalékos tulajdonrészét az MFB-nek.

"A felek megállapodtak abban, hogy szerződéses árról és a konkrét ügylet(ek)ről a szándéknyilatkozat aláírását követően indulhatnak meg az egyeztetések" - áll a kormányzati közleményben. (Egy perccel a Miniszterelnöi közlemény megjelenése az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. is lépett - azt közölték a távirati irodával, hogy "Megkezdődött a nemzeti közműszolgáltatás villamosenergia-szolgáltatásának kialakítása, ezzel erősödik a lakossági energiaellátás biztonsága és a rezsicsökkentés tartóssá tétele az áramszolgáltatás területén is biztosítottá válik")

A szándékok közül a lakossági üzletág átvétele tűnik a legfontosabbnak - ez lényegében ugyanaz a forgatókönyv, mint amit az ENKSZ égisze alatt a gázpiacon már látni lehet: a lakosság gáz-, és áramellátását végül egyetlen nagy állami cég végezné el. A bejelentés azonban nem az egész ELMŰ-Émászról szól, hanem annak - egyébként évek óta veszteséges - üzletágáról, illetve az ahhoz szorosan köthető ügyfélszolgálati cég megvételéről.

A most kiszemelt cégnek 2,1 millió háztartás ügyfele van, ennyit szeretne ellátni már jövőre árammal a magyar állam.

49-49 százalék

A bejelentett pontok között a két hálózati cég tulajdonrészének eladása talán a leginkább meglepő, mivel abból az látszik, hogy az állam kvázi pénzügyi befektetőként vásárolja be magát az ELMŰ és az Émász hálózati cégébe. (A hálózati feladatokat az ELMŰ-Émász két külön cégben - az ELMŰ Hálózati Kft-ben, illetve az Émász Hálózati Kft-ben - végzi, és ebben venne az állam 49-49 százalékos tulajdonrészt.) A DSO-kkal [DSO: Distribution System Operator - elosztóhálózati szolgáltató - a szerk.] egyébként minden fogyasztó kapcsolatba kerül, hiszen ezek a cégek a fogyasztók ellátását szolgáló "utakat" hivatottak biztosítani - és ezért a szolgáltatásért mindannyian fizetünk is, mivel az jelentős tételként szerepel az áramszámlákban.

A két hálózati cégrész vételi összege biztosan üzleti titok lesz, azonban azt tudni lehet, hogy a két DSO piaci értéke most 350 milliárd forint körüli összeg lehet. A 49 százalékuk állami megvásárlása mögött feltételezhető szándék azonban szintén nem egyértelmű, mivel az állam a cégek adataiba eddig is alaposan belelátott az energiahivatalon keresztül. Másrészről viszont a 49 százalékkal nem járnak menedzsmentjogok, vagyis a németek az irányításba továbbra sem engednének beleszólást - de az sem egyértelmű, hogy a vásárlással a kormány valóban tesz-e egy újabb lépést az állam nonprofit közműszolgáltató cég kiteljesítése felé.

A részleges cégeladás úgy is lefordítható, hogy a németek egy új védekező állást építenek ki magunkak, és továbbra sem gondolkodnak azon, hogy "mindent hátrahagyva" elhagyják Magyarországot. Erre az utal, hogy az állami szándék, mely szerint a gáz és az áram egyetemes szolgáltatását (vagyis gyakorlatilag a lakossági és a közüzemi fogyasztók ellátását) a saját kezébe veszi, önmagában nehezen elképzelhető üzleti modellben tudna csak működni. Az egyetemes szolgáltatás - ahogyan a gáz ágazatban is - a villamosenergia-szektorban is masszívan veszteséges. Az ELMŰ-ÉMÁSZ szolgáltatási területén ez jelenleg évi 8 milliárd forintos tétel, amit ha az állami közműszolgáltató a magáénak akar, valahogy finanszíroznia kell.

Ezt vagy áremeléssel, vagy a szabályozási oldalon a rezsicsökkentési modellben megismert úton, az Energiahivatalon keresztül a szolgáltatói költségek emelésével tud csak balaszírozni. Az áramszektorban a veszteséges egyetemes szolgáltatás mellett a szolgáltatók - mint az E.On és az Elmű-Émász is - a piaci szereplőknek értékesített áramból, valamint a hálózati cégek tevékenységéből jutnak bevételhez. Ez utóbbiak azonban eddig tudtak nyereségesek is lenni, így az a gyakorlat alakult ki, hogy a cégek kvázi keresztfinanszírozással próbálták az egyetemes szolgálati veszteségeiket kiegyenlíteni.

Elővágás?

Mivel abból komoly brüsszeli retorziók következnének, ha az állam a vállalati piacot próbálná újraregulázni a saját igényei szerint, "mozgástér" a kormány számára csak a DSO-k felé lehet. Az Elmű-Émász tulajdonosok ezen az alapon dönthettek úgy, inkább elővágást végeznek a rendszeren: megszabadulnak a veszteséges egyetemes szolgáltatási divíziójuktól (ha már azt a kormánya nnyira akarja), és egyúttal elébe mennek annak is, hogy Orbánék a hálózati cégeket is faragni kezdjék.

A két DSO cég jelenleg évi 10 milliárd forintos nyereségre képes. Ezt figyelembe véve az állam a 49 százalékával évi 5 milliárd forinthoz juthat - feltéve, hogy nem fordítják ezt a tevékenységet is veszteségbe (ez egyébként nem lennel logikus, mert az akár 200 milliárdos vételár mellett az éves nyereséget is bukná az állam). Az itt "munka nélkül" termelődő nyereség jelentős méretű tapaszt jelenthetne az egyetemes szolgáltatáson termelődő pénzügyi lyukra.

Amennyiben a ma aláírt szándéknyilatkozat mögött az ELMŰ-Émász részéről ez a logika áll, abból az is következik, hogy a németek mindezekért cserébe azt továbbra is komolyan gondolják, hogy maradjanak. Az ENKSZ kisgömböcbe fújt újabb levegőkön túl azonban a tervezett állami bevásárlási szándékból éppen az nem átszik, hogy a DSO-kkal mik is a kormány további szándékai.