Akár részt is vehet az FHB Jelzálogbank következő zártkörű tőkeemelésén a magyar államot képviselő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV), s ezzel helyreállíthatja leapadt tulajdonosi részarányát. Emlékezetes, hogy az MNV tavaly decemberben azért indított pert a Spéder Zoltán nagyvállalkozó nevével fémjelzett FHB ellen, mert az igazgatóság kihagyta az akkori, 4 milliárd forintos zárt körű tőkeemelésből, mondván: közgyűlési döntés született arról, hogy a meglévő részvényesek ne vehessenek benne részt. Így csökkent le az MNV részesedése 7,32 százalékról 4,45-re, ami miatt még Orbán Viktor kormányfő is a rosszallását fejezte ki, mivel szerinte ebben a pénzintézetben szükséges az állam tulajdonosi szerepvállalásának megőrzése.

Kiskapus játék

A múlt hét csütörtöki közgyűlésen a bankrészvényesek megint felhatalmazták az igazgatóságot, hogy újabb 4 milliárd forintos tőkeemelésről dönthessen. Elvileg ebből is kihagynák a mostani tulajdonosi kört, ám a közgyűlési előterjesztés szövegében ott lapul a kiskapu: „amennyiben az Igazgatóság a tőkeemelésről döntő határozatában másként nem rendelkezik”. Ezzel pedig akár az MNV, akár bármely más, jelenlegi tulajdonos részt vállalhat a tőkeinjekcióban, például a Takarékbank is. Az MNV sajtóosztálya mindezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy „a  fentiek alapján az FHB Igazgatóságának ez irányú jövőbeni döntése esetén lehetővé válhat, hogy az FHB részvényesei – így a magyar állam képviseletében az MNV Zrt. – is részt vehessenek egy újabb tőkeemelésben”.

Az FHB Bank székháza az Üllői úton

Stiller Ákos

Titkos kiegyezésre utal az is, hogy szünetel az MNV és az FHB közti per, aminek az lehet a vége, hogy szép csendben elhal, anélkül, hogy a vagyonkezelőnek nyilvánosan vissza kellene vonulnia belőle, és megindokolnia, hogy miért. Az út azonban – Orbán Viktor iránymutatása ide vagy oda – mégsem zökkenőmentes, legalábbis úgy tűnik az április 28-i közgyűlés szavazásaiból.

Az MNV tud nemet is mondani

Az MNV ugyanis, amely a jelen lévő részvényeknek a 6,7 százalékát képviselte, megszavazta például a múlt évi beszámolókat és azt is, hogy a bankot tavaly felelősen irányították. Nemmel szavazott ugyanakkor arra, hogy a vezetők a tavalyi tevékenységük megfelelősége alapján úgynevezett felmentvényt kapjanak (vagyis a társaság működését illetően mentesüljenek az esetleges felelősségre vonás alól). Nemmel szavazott akkor is, amikor a közgyűlés saját részvények felvásárlására hatalmazta fel az igazgatóságot, és tartózkodott, amikor a vezetői javadalmazásról (opciós részvényvásárlási programról), illetve az ominózus zárt körű tőkeemelési lehetőségről döntöttek. A szóban ismertetett idei üzleti elképzeléseknél pedig – a jelek szerint – elfelejtett szavazni.

Az újabb tőkeemelés – akárcsak az akkori közgyűlési határozatok kisrészvényesi megtámadása miatt csak nagy nehézségek árán bejegyzett tavalyi – sem csak 4 milliárdot fog hozni a konyhára. A legutóbbit is az FHB-részvények tőzsdei szereplése alapján árazták, s így összesen 30 milliárd forintot fektetett be a Takarékbank és a hozzá csatlakozó 30 takarékszövetkezet. Akkor épp az MNV kifogásolta, hogy egy zárt körű, a tőzsdét elkerülő részvénykibocsátást miért nem az FHB független, nemzetközi szakértők által elvégzett értékbecslése alapján áraznak. Ha viszont ismét a tőzsdei kurzus lesz a mérce, hasonló nagyságrendű összeg folyhat be, jócskán felduzzasztva a tőketartalékot. A hivatalos indoklás szerint minderre az FHB dinamikus – nem csekély mértékben az államilag is pumpált ingatlanpiaci felfutásra építő – üzleti stratégiája miatt van szükség, ám a HVG-t informáló kisrészvényesek szerint más is állhat a háttérben.

Kísért a titkos kötvényügylet

A bank tőkeerejét ugyanis az a korábban, 2012-ben és 2013-ban euróban kibocsátott, 35 milliárd forintnak megfelelő kötvényállomány is gyarapítja, amelynek nagyobbik része, 102 millió eurónyi esetében nem zárható ki, hogy a londoni kibocsátást követően nem sokkal az MNV vásárolta meg (konkrétumok nélkül található ilyen tétel a vagyonkezelő beszámolójában), a többi 10 millió eurónyi pedig beazonosíthatóan az állami MFB banknál landolt. E kötvényekre nem tér ki az egyebekben részletes tavalyi beszámoló, csupán annyi derül ki ezekről, hogy „hátrasorolt kötelezettségek”, illetve „lejárat nélküli, alapvető kölcsönkötvények”. Az egyik kisrészvényes a mostani közgyűlésen – mint a HVG-nek elmondta – rákérdezett, vajon a bank fizet-e kamatot ezekre a kötvényekre, s azt a választ kapta, hogy nem. Jóllehet, az nem derült ki, hogy ez abszolút kamatmentességet vagy későbbi kamatfizetést jelent-e, mindenképp felvetheti a burkolt állami támogatás gyanúját. Az MNV nem segíti a tisztánlátást az ügyben, mivel a HVG érdeklődésére mindössze annyit közölt, hogy „az MNV Zrt. birtokában lévő minden kötvény után a kötvényfeltételekkel összhangban történik az elszámolás a kibocsátókkal. A kérdés alapján azonban nem beazonosítható a konkrét pénzügyi eszköz, ezért ebben a formában az MNV Zrt. nem tud rá választ adni”.

A közgyűlésen elhangzottak pontos részletei azonban csak azután ismerhetők meg, ha a jegyzőkönyvet benyújtják a cégbíróságra, ami cikkünk megjelenéséig nem történt meg. Az viszont tény, hogy ha csökkenő mértékben is, de az FHB tavaly is veszteséget termelt: a hazai számviteli sztenderdek szerint 4, a nemzetköziek szerint pedig 10 milliárdos deficitet, igaz, 2014-ben a helyzet sokkal siralmasabb volt, 19, illetve 16 milliárdos mínusszal.

Nehezen érthető pénzügyek

Bankárkörökben találgatták a tavalyi közgyűlés után, vajon miből – netán az FHB Kereskedelmi Bank hiteléből? – finanszírozza az integrációs kötelékben álló takarékszövetkezeti szektor az FHB 30 milliárdos feltőkésítését, ami egyik-másik takarékszövetkezet esetében túlzott befektetési kockázatnak tűnik. Csakhogy az MNB akkor kifejtette, hogy mivel sajátosan szabályozott integrációs egységről van szó – aminek egyébként a két FHB-bank is tagja –, a kockázatvállalás nem külön-külön, hanem együttesen, az integrációban felhalmozódott tőke figyelembevételével ítélendő meg. Nem lényegtelen, hogy ez utóbbihoz 2013 végén az állam 136 milliárd forinttal járult hozzá. Ugyanakkor érdekes, hogy az FHB tavalyi beszámolójában két kihelyezést említ, amely a szavatoló tőkéjéhez képest nagy kockázatot jelent a számára, az egyik egy 10 milliárdos követelés az ING magyarországi fióktelepével szemben, a másik pedig egy 33,5 milliárdos az integráció középpontjában álló Takarékbankkal szemben. Tény, az integrációs társulás egyik deklarált célja, hogy a jelzálogbank refinanszírozza a takarékszövetkezetek lakossági lakáshiteleit. Az FHB csoport be is indult ezen a téren, a csok tavaly nyári startjától az év végéig 600 igénylőnek 400 millió forintot ítéltek meg, s a 40 százalékuk bankhitelért is folyamodott. (Más kérdés, hogy a sorozatos adósrendezések után is, az FHB hiteleinek csaknem 15 százaléka problémás, döntően a lakossági kihelyezések.)

Elfedett összefüggések

Érdekesek az FHB zárt körű tőkeemelései abból a szempontból is, hogy így csökkenthető le a tőzsdén forgó részvénytőke aránya. Jelenleg a részvények 61 százaléka adható-vehető a tőzsdén, ezek a „közönséges”, A-sorozatú értékpapírok. A decemberi tőkeemeléssel azonban a részvények 13 százalékát teszik ki az osztalékelsőbbségre jogosító B-sorozatúak, 26 százalékát pedig a szavazatelsőbbségre jogosító C-sorozatúak. Ha ez így megy tovább, a jövőben felvetődhet a kérdés, tőzsdei cég maradjon-e egyáltalán az FHB Jelzálogbank, vagy a részvényeseknek tett felvásárlási ajánlattal kilépjen onnan. Ezzel nyilvánvalóan csökkennének a bankcsoportról nyilvánosan hozzáférhető információk, pedig már most sem lehet tisztán látni az FHB és a közvetlenül vagy közvetve állami kézben levő társaságok közötti kapcsolatokat.

Dr. Spéder Zoltán az FHB közgyűlésén 2009 áprilisában.

Fazekas István

Ez abból a szempontból sem lényegtelen, hogy az FHB-bankok csoportszintű (konszolidált) mérlegén (az FHB Kereskedelmi Bank egyedül kétmilliárdos veszteséggel búcsúzott 2015-től) jócskán lendítettek egyes leányvállalatok. Így például a korábban a Díjbeszedő-csoporthoz (és a Magyar Postához) tartozó jelenlegi FHB Invest 3,6 milliárdos vagy a 89 százalékban tulajdonolt Diófa Alapkezelő közel 740 milliós tavalyi nyeresége. A takarékszövetkezeti és a postai hálózatban – az FHB és a Magyar Posta koprodukciójában – forgalmazott alapokat, a befektetők szempontjából meglehetősen drágán kezelő Diófa egyébként a második legnagyobb ingatlanlapot menedzseli az Erste Bank után és az OTP Bank előtt (2015 végén 80, azóta pedig már 100 milliárdos értékben).

Az összefüggések elfedése a másik oldalról is zajlik. Tóth Bertalan szocialista képviselő a Magyar Posta elleni közérdekű adatigényléseinek (amelyeket első fokon megnyert a Fővárosi Törvényszéken) egyik fő „csapásiránya” épp a Magyar Posta és az FHB stratégiai szövetségének „piszkos” üzleti részletei, például a korábbi postai érdekeltségeinek átcsoportosítása az FHB-bankokkal kiegészült takarékszövetkezeti integrációs rendszerbe, s az ezzel kapcsolatos adásvételi és szolgáltatási szerződések megismerhetősége. Miután a postatörvény minapi, visszamenőleges, a folyamatban levő perekre is érvényes módosítását az Alkotmánybíróság elfogadhatónak találta, az adatok nyilvánosságra hozatala azon múlik, hogyan dönt az ítéleteket felülbíráló, másodfokú bíróság.