A legtöbb kommentelő úgy látja, hogy a brexites riportunkban szereplő – 22 évesen emigráló, ma egy 20 millió fontos bevételű cégcsoportot vezető – Rácz Mihályhoz hasonlók itthon nem jutnának sehova, ezért is mennek el. „Egyszerűen nálunk nem vállalkozásbarát a környezet, hanem sógor-koma-mutyi rendszer van, aki pedig nem alkalmazkodik ehhez, azt lehúzzák a mocsárba. Volt, aki úgy fogalmaz, hogy amit a riportalany Angliában elért, itthon csak a "Mészáros Lőrinc-félék" tudják.

Ismerek egy gázszerelő szakit a tévéből, a beszéde alapján még a "nyócátalános" is kérdéses, de világhírű vállalkozó. Most épp társadalmi munkában járőrözik az Adrián a Szent István csatahajón, mert áldott jó szíve van neki. Csak a javunkat akarja, és meg is szerzi!

Voltak azonban, akik szerint itthon sem csak Mészáros Lőrinc boldogul, bár vannak helyi sajátosságok, amiket érdemes betartani: "A srác itthon is lehetett volna valaki – csak adót kellene csalnia, pár politikust, önkormányzati ügyintézőt lefizetni, vadászni járni az elvtársakkal." Más utat azonban nem látott járhatónak a kommentelő: "Ha a vállalkozásod befizeti az összes adót, a munkatársak után az összes járulékot, minőségi alapanyagot használsz és olyan áron adod, hogy ne csak évi egy vásárlód legyen, akkor legfeljebb küszködve boldogulsz."

Ezzel áll szemben az angliai meló, melynek előnyeit nem késlekedtek a kint élők megerősíteni, távirati stílusban:

• 4 év külhoni munka – pipa
• magyar hitelek kifizetve – pipa
• jólét és egészség – pipa
• minden hónapban növekszik a számlánk, itt nincs hitelünk – pipa
• nem gond a gyerekvállalás – pipa
• hamarabb hazaérek repcsivel és olcsóbban, mint Budapest–Debrecen IC-vel – pipa
• mindenük megvan, nem nélkülözünk semmit – pipa
• szüleinket és a szeretteinket ellátjuk minden földi jóval – pipa
• magas szinten beszélünk idegen nyelveket – pipa
• heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot a szüleinkkel, barátainkkal – pipa

Angliában sem mindenki veri a mellét

Ugyanakkor kevésbé elégedett megnyilvánulók is akadtak:

"Hatodik éve élek kint, aki azt gondolja, hogy boldogabb lesz attól, hogy nagy kocsit tesz a feneke alá és négyméteres TV-t néz, az állatira téved. Nem való ez mindenkinek. Lehet nekem sikertörténeteket mesélni, meg hatalmas karriersztorikat… csak otthon vagy az, aki, tehát magyar a saját hazádban. Mindegy, mennyire befogadó az ország, ahová mégy, mindig más maradsz, mindig külföldi és ezt nem mindenki tudja méltósággal elviselni. Sok magyart látok kint szenvedni, küzd, dolgozik, otthoni viszonyokhoz képest jól él, közben meg állati nyomorultul érzi magát.

De van ennél rosszabb is, aki egyből mindent megvett áruhitelből, aztán vert seregként kullogott haza, egy nagy csomó adóssággal, mert odalett a meló."

Mi lesz a nyugdíjjal?

Az egyik hozzászóló az esetleges hazatérők nyugdíjproblémáira is felhívta a figyelmet: "amíg a szigetország uniós tag volt, a magyar nyugdíjba beleszámították a kint eltöltött éveket. Viszont 2-3 év múlva, a kilépés után ez már nem biztos, hogy így lesz. A hazaköltözőknek pedig könnyen lehet, hogy azt mondja a NAV, hogy akkor tessék befizetni az elmaradt 10 év után a TB- és nyugdíjjárulékokat, már ha szeretnétek nyugdíjat kapni. Azt pedig ne gondolja senki, hogy majd a UK-ból kapott nyugdíj ezt kompenzálja." A brit állami nyugdíj ugyanis a hozzászóló állítása szerint nagyon karcsú, ha nincs mellette magánnyugdíj is: 142 font hetente, már ha van mögötte 40 valahány végigdolgozott év. Tíz év munka után jóval kevesebb jár.

Egy igen aktív hozzászóló a kritizálók lelkiismeretét igyekezett felébreszteni és rámutatni arra, hogy véleménye szerint az elvándorlás a probléma elől való elmenekülés.

"Akinek megteszi a bűzlő moslék, mit áhítozik habos torta iránt?"

"Most kezd formát ölteni a jövő, s ennek részeként most kezdenek kialakulni már a XXII. század gazdasági-civilizációs centrumai szerte a világban – így Európában is.

Ennek tudatában pedig egyre intenzívebb népességáramlás éled az elmaradottabb európai régiók felől az ígéretesebb, haladó szellemű centrumok felé. Vagyis a cikkben sugalmazott felhívással szemben van némi kritikám: miért is jó ez nekünk?

Az Angliába menekülés mit old meg? Nem inkább itthon kellene rendbehozni a dolgainkat? Ha mindenki Nyugatra menekül, akkor ki marad itt?"

Véleményével nem volt egyedül:

"Mi ez az orrfacsaró, lapító [email protected] ebben az országban? Ennyire telik csak? Akkor min csodálkozunk? Akinek megteszi a bűzlő moslék, mit áhítozik habos torta iránt?"

A provokatív hangnem meg is tette hatását és kirobbant a kommentháború:

- Az egyéni érdekek szempontjából nem mindegy, ki marad? Marad-e valaki egyáltalán?

- Ezért kell megosztani a társadalmat, hogy az egyéni érdekek kerüljenek előtérbe, és egymáson taposva is érvényesülni akarjunk. S innentől kezdve Szarumán már csak elégedetten hátradőlve, ördögi vigyorával "szalámizhat".

- Ezért éppen ugyan senkinek két szalmaszálat nem kell keresztbe tennie, ez Magyarországon az alapmentalitás. Akinek nem tetszik, na az jött/jön el.

- Meddig fussunk? Lehet, ha megállnánk és visszafordulnánk, csak azt látnák, hogy egy tetves Kacor király huhog a trottyos gatyájában!

- Ki az a bugyuta, aki föláldozza magát és fiatalságát, nem tud családot alapítani, mert a saját szükségleteire sem elegendő a fizuja? Én például nem futok, már olyan helyen élek, ahol ezért már nem kell megharcolni. Szép dolog az ország megváltásáért küzdeni, de nem tehetek a közösségért semmit, ha közben éhen döglök.

Azért akadtak, akik nem temették az országot és javaslatokat is adtak a probléma megoldására. "A menekülő embereknek magyar alternatívát kell adni. Januártól legyen a minimálbér 200 ezer forint!" – hangzott egy javaslat, de volt, aki egyből akciótervvel készült:

1. Polt Péter hivatalból való felmentése, bíróság elé állítása. További 30 ügyésszel ugyanez.
2. Három ízlés szerint kiválasztott miniszter leváltása, a megtisztított ügyészséggel ügyeik kivizsgálása, majd vádemelés.
3. Jogi diplomák visszavonása, mintegy 100 azoktól a politikusoktól, akik részt vettek jogállamban elfogadhatatlan jogszabályok megalkotásában. Nyilvános megszégyenítésük, nyugdíjuk minimumra vágása.

Korábbi brexites riportunk után is sokan érezték úgy, hogy mondandójuk van a témában. Akkori riportalanyunk egy 11 éve Angliában dolgozó magyar építési vállalkozó, akinek kislányai a referendum után sírva jöttek haza, mert az iskolában azt mondták nekik, nem maradhatnak tovább, haza kell menniük Magyarországra.

"Tényleg sajnálom a kislányokat, de az ott élő magyaroknak meg kéne érteniük, hogy ahol nem látják szívesen őket, oda nem kell bepofátlankodni. A britek ősei teremtették meg azt a biztos gazdasági hátteret, amiben most mások akarnak lubickolni!" A hozzászóló szerint teljesen érthető, hogy Nagy-Britannia inkább a Nemzetközösség országainak "bevándorlóit" részesítik előnyben, "hisz az ő őseik is hozzájárultak a Brit Birodalom felvirágoztatásához, és ez így igazságos. Pont ezt akarta megszüntetni az EU és helyette a Nagy-Britannia gazdaságához előzőleg semmit hozzá nem tevő kelet-európaiakat helyzetbe hozni. A britek valójában ezzel nem értettek egyet" – véli a hozzászóló.

De trollokból sem volt hiány, akik hozták a tőlük várható színvonalat:

"Én is két hétig egyfolytában csak zokogtam a Brexit miatt, ugyanígy éreztem Sztálin halálakor, borzalmas volt mindkettő!"