szerző:
Balla Györgyi
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Kelet-Európában elsőként Magyarországon, a Budapesti Corvinus Egyetemen tanítanak e-sportot. A szakma legjobbjai, játékosok, cégvezetők, pszichológusok, csapatmenedzserek tartják az órákat. Az elsőn mi is ott voltunk.

Remélem, valamennyire érteni fogja! Biztosan játszott már valamit!

A Budapesti Corvinus Egyetem diákjai találgatják, milyen lesz az e-sport tantárgy oktatója. Alig néhány napja, hogy megkezdődött a tanítás, e-sportból ez lesz az első óra. A kurzus szabadon választható, 3 kreditet ér, kizárólag gazdaságinformatika szakos hallgatók vehetik fel. Vannak is ötvenen, fiúk, lányok vegyesen, gyorsan megtelik a terem. Ki öltönyben, nyakkendőben, ki lazán, farmerben, pólóban ül le. Előkerülnek a gyorséttermi tasakok, belőlük kóla, hamburger, késő van, este 7 óra is elmúlt már. Ennek ellenére azt mondják, számukra kifejezetten vonzó ez a tantárgy. „Voltunk már kockák életünkben” – magyarázzák, hogy ha nem órán, akkor a számítógép előtt ülnek és játszanak. Kérdésemre, hogy kerestek-e már ezzel esetleg pénzt is, csak legyintenek, „már nem itt lennénk” – vallják be.

Nem is várják, hogy ezen az órán kiderüljön, hogyan lehet a számítógépes játékokból egy csapásra meggazdagodni. Szerintük, „nem lesz mindenkiből futballista”, ahhoz sokat kell gyakorolni, nekik pedig az egyetem mellett nincs arra idejük, hogy profi e-sportolók legyenek. „Nem baj, az általános műveltséghez ez a tárgy is jó lesz” – zárja egyikük.

Rab Árpád
Fazekas István

„Welcome, mindenkinek!” – köszön be lendületesen az e-sport egyik oktatója, Rab Árpád, és jelzi, ez egy történelmi pillanat, eddig ugyanis ilyen kurzus nemhogy Magyarországon, de Kelet-Európában sem volt. A Debreceni Egyetemen korábban indult hasonló témában oktatás, ott a tanterv négy részből áll: játék, szervezés, elemzés és fejlesztés. Itt „a legnagyobb e-sportolók írták a kurzus tananyagát”, az előadók között van magyarországi e-kocsma-tulajdonos, jogász, aki az Európai Unión belül a játékosok szerződéseit írja, és eljön az első hazai e-sport-bajnokság szervezője is.

„Valamennyien kísérleti nyulak, akárcsak a hallgatók” – árulja el mosolyogva az ötletgazda, Kis Gergely, majd gyorsan hozzáteszi, ő maga sohasem játszott, sőt, „kifejezetten megpróbáltam lebeszélni a hallgatókat, hogy e-sporttal foglalkozzanak, csakhogy 44 százalékuk rendszeresen játszik vagy tervezi, hogy versenyszerűen fog”. A képzést azért hirdették meg, mert az e-sport sokakat izgat az egyetemen, nagyjából minden harmadik gazdaságinformatika szakos hallgató ebben a témában szeretne szakdolgozatot írni.

Kis Gergely
Fazekas István

„Ők már bizniszt is e-térben fognak csinálni” – ezt már Rab Árpád válaszolja, amikor arról kérdezem, miért pont a Corvinuson tanítják, hogyan lesz pénz az online játékokból. Szerinte nem ez a kurzus kimondott célja, hanem a kapcsolatfelvétel jogászokkal, vállalkozókkal, rendezvényszervezőkkel.

A képzés elméleti, egy kisebb előadóban, félkörben ülünk. Számítógép csak egy van, az is Rab Árpád asztalán, az első órát ő tartja. Doktoriját a számítógépes játékokból írta, állítja, minden játékot kipróbál, elsősorban arra kíváncsi, hogyan változtatják meg az embert a számítógépes játékok.

Fazekas István

„Ki versenyzett már életében?” – dobja be az első kérdést. Ketten jelentkeznek. Kiderül, egyiküknek saját csapata is van, ő edzi őket, szeretnének a Magyar E-sport Bajnokságon elindulni. Mellette ül a csapat menedzsere, aki azt mondja, ő már nyert egyéniben 150 eurót a női liga tagjaként. Másnak a csoportból eddig egy bögre, egy póló, esetleg 5-10 dollár jött össze. Ahhoz, hogy valaki profi játékos legyen, naponta legalább 6-8 órát kell gyakorolnia.

Az e-sport is sport?

Magyarországon több e-sport-csapat is van. „A legjobbak – a Honvéd, a DVTK, az MTK – már az e-sport-szakosztályt is létrehozták” – tudom meg Rab Árpádtól. Klubok alakultak, volt már bajnokság, indult e-sportra szakosodott középiskola, létezik Magyar E-sport Szövetség és Magyar E-sport Akadémia. Utóbbin pszichológiai felkészítés is van, mentális tréninget, csapatkommunikációt, indulatkezelést oktatnak.

„Magyarországon túl görcsösen és idegesen állnak a számítógépes játékokhoz az emberek, elítélik, aki sokat játszik” – mondja az oktató, aki szerint ezekből a játékokból sokat lehet tanulni, például azt, hogyan lehet csapatban együtt dolgozni, a játék elősegíti a szocializációt, a képességek fejlesztését, a szórakozást. „Egy olyan népnek, mint a mienk, jót tenne az ellazulás, a felszabadult játék, a hangos nevetés” – teszi hozzá, és Lengyelországot hozza példaként, szerinte ott jobban szeretik az emberek az e-sportot, mint Magyarországon, „mosolyogva beszélnek róla, ehhez képest nálunk prűd a hozzáállás”. Az e-sport – Rab Árpád szerint – koncentrációt, odafigyelést és elkötelezettséget igényel, hátránya, hogy itt is megjelent a drog, sokan próbálják a szervezetüket túlerőltetni, „ezt is ügyesen kell csinálni” – véli.

Hol maradtunk le?

Magyarországon viszonylag későn, tavaly kezdtek el mozgolódni: klubok alakultak, volt bajnokság, miközben – ahogyan arról már korábban írtunk – Dél-Koreában ez nemzeti időtöltés, a lakosság fele, 25 millió ember e-sportol, Kínában pedig a közoktatás része. Kiemelkedően jók az online játékokban a norvégok, míg „a magyarok legyintenek, azt mondják, ez csak játék”. Rab Árpád szerint ennél sokkal többről van szó: az e-sportolók legjobbjai ma már profi szinten űzik ezt, szigorú szabályok szerint játszanak, versenyeiken tízezrek szurkolnak a helyszínen, milliók pedig a képernyők előtt. Csak a legutóbbi e-sport-világbajnokság döntőjét 40 millióan látták.

Két ötfős csapat vetélkedik egymással az ESL One elnevezésű, 300 ezer dollár (82,5 millió forint) összdíjazású számítógépes taktikai versenyen a kölni LANXESS Arénában 2018. július 8-án
MTI / EPA / Sascha Steinbach

Egy 2017-es felmérés szerint a magyar e-sportolók túlnyomó többsége a Counter-Strike: Global Offensive (CS:GO) nevű játékot nyüstöli, a második legnépszerűbb a League of Legends, aztán a Hearthstone. Kiderült, hogy a megkérdezettek 16 százaléka játszik versenyszerűen, és további 28 százalék jelezte, hogy tervez versenyezni a jövőben. Ma Magyarországon körülbelül 150-200-an vannak, akik pénzt keresnek az e-sporttal, de ez a szám évről évre nő, a League of Legendsben van hivatalos nemzeti bajnokság is, a Magyar Elit Bajnokság, a CS:GO tavalyi világbajnokságán pedig egy magyar gamer is részt vett. A professzionális videojáték elsősorban a fiatalokat köti le: ötből négyen 25 év alattiak, az e-sportolók harmada pedig 18 év alatti. Hétköznap átlagosan 3, hétvégén 5 órát játszanak.

Dől a pénz

Rab Árpád szerint ennél érdekesebb adat, hogy ma a fiatal fiúk több mint fele úgy gondolja, e-sportból fog megélni, „anno filmsztárok akartak lenni, most e-sportolók”.

Nem véletlenül. Ha valakit sokan követnek, nézik, hogyan játszik az interneten, havonta akár 200-300 ezer forintot is kereshet, „csak azzal, hogy ül otthon és játszik”. A világon a legtöbbet kereső e-sportoló eddig több mint egymilliárd forintot keresett, ennek egy részét a tornagyőzelmekért, a többit a szponzoroktól kapta. A kutató úgy látja, „dől a pénz”. Szerinte az sem elhanyagolható gazdasági haszon, hogy évente átlagosan száz hallgatót szívnak fel az egyetemről az e-sporttal foglalkozó cégek. „Maga az e-sport izgalmas piac és terület, aki az itt működő logikát megérti, az e-business más területein is sikerrel tudja majd azt alkalmazni” – teszi hozzá.

Mi köze a politikának az online játékokhoz?

Nemcsak a gazdaság, a politika is meglátta az e-sportban rejlő lehetőséget: tavaly ősszel a Magyar Közlönyben az jelent meg, „a magyarországi elektronikus sport sportágként történő elismerése, illetve az e-sport-világ támogatása, továbbá a visegrádi együttműködés elmélyítése érdekében a kormány egyetért a visegrádi négyek országai közötti e-sport bajnokság és konferencia megrendezésével”. Ezekre 1,9 milliárd forintot hagyott jóvá a kormány.

Az e-sport nem először került szóba a közéletben: 2017 májusában a jobbikos Farkas Gergely arról beszélt a parlamentben, hogy szeretné, ha az e-sportról többet beszélnének. „Nem a hagyományos sportok kárára, hanem azok mellett kell figyelmet szentelni az e-sportra” – mondta, majd hozzátette, az e-sportra úgy kell tekinteni, mint a sakkra vagy a technikai sportokra.

Ezzel Rab Árpád is egyetért. Amikor arról kérdezem, mit keres a politika ezen a területen, úgy válaszol, „a kormányzati figyelem a hazai e-sport közösséget felrázza”. Azt mondja, ő nem azt szeretné, ha minden magyar fiatal e-sportolna, a számítógépes játékok elfogadottságát növelné inkább. Mutatja is az ábrát, hogyan fejlődött a digitális kultúra, közben arra biztatja a fiatalokat, nyugodtan nevessék ki azokat, akik állítják, a számítógépes játékok erőszakosak, „ezt eddig senkinek sem sikerült bizonyítania”. Majd elhangzik a döntő kérdés, „hogyan lehet ebből a tárgyból vizsgázni?”. „Közös játékkal biztos nem” – hűti le a kedélyeket az előadó. A diákoknak csapatokat kell alkotniuk, és a félév végén projektmunkákat kell bemutatniuk. Például tervezhetnek rendezvényt, készíthetnek piackutatást, vagy kitalálhatnak egy üzleti modellt. Rab Árpád állítja, aki ügyes, akár a szakdolgozata egy részét is megírhatja most. „A legkeményebb dió a szülők meggyőzése lesz” – üzeni az óra végén azoknak, akik úgy döntenek, játékosként, edzőként, menedzserként vagy vállalkozóként az e-sporttal foglalkoznának a jövőben. Megtapsolják.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!