Erre figyelmezteti 90 vezető közgazdász a világ pénzügyminisztereit és jegybankelnökeit, akik Bali szigetén üléseznek. A párizsi Le Monde és a New Yorki Bloomberg közli a felhívást, mely szerint, ha a kockázatot ilyen módon kívánja csökkenteni a Világbank, akkor lehetetlen helyzetbe hozza a gyengén fejlett államokat, amelyek különösen sérülékenyek lehetnek egy válság idején. Argentína példájára hivatkoznak a közgazdászok, mely hiába része a G20 csoportnak, állandóan a pénzügyi válság szélén táncol. Ha értékpapírosítják a kockázatot, akkor olyan folyamatot indíthatnak el, amelynek a kockázata beláthatatlan. A shadow banking (árnyékbankolás) ugyanis jóformán ellenőrizhetetlen. Ilyen módon egy pánik elharapódzhat akkoris, ha a gazdaság alapjai tulajdonképpen egészségesek az adott országban.

A fejlesztési hitelek privatizálása óriási politikai kockázatot is rejt

A Világbank tervezett intézkedései odavezethetnek, hogy teljes mértékben a privát szféra szabályai érvényesülnek, vagyis a haszon az enyém, a kockázat és a veszteség az államé. Ez kiválthat populista reakciókat szinte mindenütt, ahol azt látják, hogy a tartós fejlődés támogatása címén egyesek mérhetetlenül meggazdagodnak, míg a döntő többség nem sok kedvező változást észlel. Ha viszont válság tör ki, akkor mindenki az államhoz rohan, hogy mentse meg a bankokat. A bankmentés viszont rettenetesen megterheli a költségvetést, vagyis megszorító csomagot vált ki szinte automatikusan. A megszorítások pedig a populista erők malmára hajtják a vizet. Ezért a 90 neves közgazdász azt javasolja a Világbanknak és a többi fejlesztési hitelekkel foglalkozó nemzetközi intézménynek, hogy gondolják át még egyszer a shadow banking problémát, mert ezt a piacot hihetetlenül nehéz ellenőrizni. Olyan pénzügyi piramisok jöhetnek létre, melyek hatalmas összegek mozgását mutatjá,k miközben senki sem tudja pontosan felmérni a valóságos kockázatot. A törekvés a kockázat elkerülésére valójában növeli a kockázatot. Ráadásul fokozza a gyengén fejlett államok kiszolgáltatottságát. Ha ugyanis még Washingtonban az IMF vagy a Világbank sem képes a kockázat mértékének áttekintésére, akkor hogy várható el ugyanez Burkina Faso-ban vagy Bangladesben?

A közgazdászok kritikájának gyenge pontja az, hogy nem derül ki belőle,honnan lesz pénz a felzárkózáshoz szükséges dollár milliárdos programokra? A Világbank ugyanis azzal érvel a saját elképzelése mellett, hogy a maximális pénzt ilyen módon lehet bevonni az elmaradott világ fejlesztésébe. A magántőke pedig csak akkor mozdul, ha profitot remél. Az árnyékbankolás előnye éppen ez. A Világbank úgy akarja csökkenteni a kockázatot, hogy a tervezett kötvény kibocsátás senior és junior kategóriában történik, vagyis lesznek kockázatosabb és kevésbé kockázatos papírok a másodlagos piacon is.

Kína lehet a nyertes

Furcsa módon a kínaiak lehetnek az igazi haszonélvezői a változásoknak. Ha ugyanis a Világbank bevezeti új rendszerét, akkor felértékelődik a pekingi Új Selyemút program. A kínaiak hitelnyújtási gyakorlata egészen más, és szintén nem kockázatmentes. Pekingben viszont hosszú távra terveznek. Így sikerült Afrikában az első helyre kerülniük, megelőzve az egykori gyarmatosító országokat és az Egyesült Államokat. Az egykori harmadik világban a Világbankot az USA kinyújtott kezének tekintik- nem teljesen alaptalanul. A kínaiak ehhez képest alternatívát jelenthetnek. Igaz, hogy Pekingben jobban szeretnek ígérni, mint fizetni. De az egykori harmadik világ államai már régen megtanulták: a látszólag önzetlenül nyújtott fejlesztési támogatásnak mindig komoly ára van. És aki a pénzt adja, az ritkán önzetlen. Jöjjön a pénz Washingtonból vagy Pekingből, mindkettő kockázatos. Épp a kínaiak mutattak arra példát, hogy nem a fejlesztési támogatásokra alapozták reformjukat, hanem egy olyan versenyképes gazdaság megteremtésére, amelybe a külföldi tőke szívesen fektet pénzt, mert komoly profitot várhat tőle.(képünk illusztráció)

(Via Le Monde, Bloomberg)