Az elmúlt években szinte már hozzászokhattak a nyugdíjra gyűjtők, hogy az önkéntes vagy a magán-nyugdíjpénztári befektetéseik rendre magas, nem egyszer 10 százalék feletti reálhozamot is hozhatnak. Ehhez képest a napokban többen a szívükhöz kaptak, amikor meglátták az értesítést 2018-as számlaegyenlegükről. A jó szériának ugyanis vége, a pénztárak nagy része negatív hozamokat tüntet fel a 2018-as évre.

A hvg.hu egyik olvasója azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy a számlaértesítője szerint számláján a 2018-as hozam mínusz 210 ezer forint. „Felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy lehet ez, hiszen a világgazdaság és a honi gazdaság is állítólag szárnyal” – írta, mire azt a választ kapta, hogy „valami baj volt a kínai piacon, ez nem a befektetést végző szakemberek, hanem a piac hibája”.

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás hosszú távra szól, ennek megfelelően kell a számlaegyenleget nézni

– reagált az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) elnöke. Kravalik Gábor a hvg.hu-nak azt mondta, a pénztártagok akár naponta is ellenőrizhetik, hogyan alakul a megtakarításuk, évente egyszer pedig mindenki kap értesítést, ennek a teljes megtakarítási periódushoz képest rövid távú eredménynek azonban alig van jelentősége ahhoz képest, hogy a takarékoskodás végén mennyi pénzük lesz. „Természetszerűleg előfordulnak időnként rosszabb hozamok, de hosszú távon a teljes időszak eredményessége számít, az ingadozások ki tudnak simulni” – mondta, majd hozzátette: „nem véletlenül írják elő a jogszabályok sem a pénztáraknak, hogy 10-15 éves hozamadatokat kommunikáljanak, mert azok adnak pontosabb képet a befektetések alakulásáról”. Az elnök szerint az elmúlt 10-15 évben is megtapasztalhattunk kisebb-nagyobb negatív eredményt, ami „belesimul” a hosszú távú pozitív eredménybe.

2018-ban a pénztári befektetési eredményeket befolyásoló környezet főbb elemei kedvezőtlenül alakultak, így például:

• a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX -0,61 százalékkal,
• a magyar államkötvények árfolyammozgásának indexe, a MAX indexe -0,95 százalékkal,
• a 25 régiós vállalat tőzsdei teljesítményét tükröző CETOP index -2,96 százalékkal zárt.

Egy ilyen hozamkörnyezet a pénztári eredményeken is meglátszik

– figyelmeztetett az ÖPOSZ elnöke.

Annak, hogy 2018-ban egyes pénztáraknál több lesz a negatív negyedév, mint a pozitív, már 2017-ben érezni lehetett az előszelét, mégis akkor még a szektor összességében 5 százalékos éves reálhozamot tudott felmutatni. A teljes 2018-as évre vonatkozó adatokat még nem tudni, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége február 13-án tart eredményközlő sajtótájékoztatót, de korábban úgy becsülte, hogy a szektor átlaghozama még a mostani eredménnyel együtt is 6,6 százalék körül alakul.

Azt már július végén látni lehetett, hogy idén minden bizonnyal elbúcsúzhatnak a két számjegyű hozamoktól a nyugdíjra gyűjtők, az év első felében ugyanis az önkéntes magán-nyugdíjpénztárak is zömében negatív hozamot produkáltak. A hátrányt pedig nagy valószínűséggel év végéig sem sikerült ledolgozniuk. Ennek több oka is van:

• alacsony volt a kamatkörnyezet,
• ingadoztak az árfolyamok a tőzsdén.

Míg 2017-ben öt olyan portfólió is volt az önkéntes nyugdíjpénztáraknál, amelyek 10 százalék feletti hozammal dicsekedhettek, addig tavaly, az év első felében mindössze 1 olyan csomag akadt, amelyik 4 százalék felett teljesített. Hasonlóan gyér teljesítményt nyújtottak az elmúlt időszakban a magán-nyugdíjpénztári portfóliók is. Érdekesség, hogy júliusig a kiegyensúlyozott, tehát a kötvényeket és a részvényeket egyenlő arányban tartalmazó befektetések teljesítettek a legrosszabbul. Az önkéntes pénztáraknál pedig azok a tagok „húzták a rövidebbet” 2018-ban, akik pénzükön nagyobb részben vettek kötvényeket, mint részvényeket. A Magyar Nemzeti Bank korábbi tájékoztatása szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak portfóliójának döntő részét állampapírok teszik ki, a részvények a 2018 első negyedévére vonatkozó statisztika szerint nagyjából 5,5 százalékot képviselnek.

A tagok ugyanis eldönthetik, hogy mekkora kockázatot vállaljon a pénztár a megtakarítás kezelése során. Akinek minimális a kockázattűrő képessége, olyan portfóliót tud választani, amelyben döntően kötvények, például hosszú lejáratú állampapírok vannak, míg aki vállalja a nagyobb eredmény reményében a nagyobb kockázatot, az magas részvénykitettségű portfólióban tarthatja a megtakarítását.

Csakhogy hiába tartotta tavaly valaki a pénzét inkább állampapírban, mint részvényben, ő sem lehet maradéktalanul elégedett, itt is kedvezőtlenül alakult a kamatkörnyezet.

Ütésállónak kell lenni

Nem 2018 volt az egyetlen év a történelemben, amikor meglehetősen gyenge teljesítményt tudtak felmutatni a magyarországi magán-nyugdíjpénztárak. A válság évében, 2008-ban például jelentős negatív éves eredményt mutattak a pénztárak. Kravalik Gábor úgy emlékezett, „akkor sokan egy másik portfólióba menekültek, vagy felvették a maradék megtakarításukat, rosszul tették”. Az ÖPOSZ elnöke szerint ugyanis „így realizálták a mínuszt, és nem részesültek a következő évek rendre jelentősen pozitívabb eredményeiből, vagyis aki most megijed, és vált vagy kilép, elveszíti azt az előnyt, amit hosszú távon a megtakarítása hozhat”. Kravalik Gábor ezért nem győzte hangsúlyozni, nem szabad lépni, „aki nyugdíjra gyűjt, hosszú távon takarékoskodik”. Magyarán nem most akar hozzájutni a pénzéhez, hanem adott esetben csak évtizedek múlva, amikor nyugdíjba megy.

Az elnök szerint sokat segítene, ha a középiskolákban az eddiginél komolyabban oktatnának pénzügyi ismereteket, így nem fordulhatna elő, hogy a tagok kétségbeesnek egy-egy szerényebb időszak láttán, „Európában sokkal tudatosabban viszonyulnak a piaci folyamatokhoz, Magyarországon ezt még nehezen lehet elmondani”.

Mit lép erre az állam?

Az ÖPOSZ elnökét kérdeztük a tervezett állami nyugdíjkötvényről is. Még 2018 novemberében jelentette be Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy az állam kötvényekkel lép be a nyugdíjpiacra. Olyan nyugdíj-előtakarékossági kötvényt szeretnének kibocsátani, amelyet kicsit kedvezőbb hozamokkal tudnak a takarékoskodók nyugdíjas korukban visszaváltani, a járulékukat élvezni. Konkrétumok azóta sem derültek ki az állami nyugdíjkötvényről, a pénztárak mindenesetre abban bíznak, hogy a termékek jól megférnek egymás mellett, a lépés nem ellenük irányul, hanem az öngondoskodást akarják vele erősíteni. Kravalik Gábor azt reméli, hogy „akár még profitálhatnak is belőle a pénztárak”, azzal, hogy az öngondoskodás jelentőségét, a pénzügyi tudatosság fontosságát reklámozzák. Az eddigi kormányzati kommunikáció szerint ugyanis az állam célja kettős:

1. becsatornázni a párnacihákban összegyűlt készpénzt,
2. finanszírozni az államot.

A pénztárak abban reménykednek, hogy azok, akik még nem spórolnak nyugdíjas éveikre, most meglátják az ebben rejlő lehetőséget, és nem az állami megtakarítást, hanem esetleg a pénztárak kínálatát választják majd.