Egy diktatúra vásárolta be magát a Premier League-be
Szaúd-Arábia egyik legnagyobb állami cége bevásárolta magát az angol topfociba és a világ legerősebb csapatát vásárolná össze. A Premier League az üzlet ellen korábban nem emelt kifogást, szombatra azonban az első osztály klubjai is hangot adtak aggodalmuknak.
Ha arra kérnénk olvasóinkat, hogy tippeljenek, melyik a világ leggazdagabb sportcsapata, jó eséllyel elhangzana a Paris-Saint Germain, vagy a Manchester City, esetleg a Real Madrid neve, néhányan a Red Bull, vagy a Mercedes Forma-1-es istállóit említenék, vagy egy, az Egyesült Államokban játszó kosár- vagy futballcsapatot. Csütörtökön délután azonban érkezett egy teljesen új jelölt, messze maga mögé utasítva mindenkit.
A Newcastle United angol első osztályú labdarúgócsapat bejelentette, hogy a korábbi megállapodásukat a klub eladásáról jóváhagyta a Premier League vezetősége is, így a Newcastle többségi tulajdonjoga a Public Investment Fund (PIF) nevű cég birtokába került, a maradék húsz százalékon kisebbségi tulajdonosok osztozkodnak (erről később).
A PIF gond nélkül fizette ki a klub 300 millió fontos vételárát, a klub egyik új kisebbségi tulajdonosa, Amanda Staveley pedig azt mondta az újságíróknak, hogy az új befektetők „türelmesek” és hosszú távú célokat fogalmaztak meg. Viszont ezek a célok akkorák, hogy a futballvilág egy része nevet rajtuk, egy másik pedig elretten, ha belegondol, hogy milyen anyagi háttér kell hozzá: a klub új tulajdonosai a Premier League és a Bajnokok Ligája megnyerését célozták be egy olyan alakulattal, ami jelenleg hét fordulóval a bajnokság rajtja után a 19. helyen áll három ponttal.
De kik az új tulajdonosok? A klubot 80 százalékban tulajdonló PIF befektetési alap Szaúd-Arábiáé. És ez szó szerint értendő: a cégben érdekeltsége van a szaúdi királyi családnak, személy szerint Mohamed bin Szalman koronahercegnek is. A maradék húsz százalék – egyelőre pontosan nem tudni, milyen arányban – kétfelé oszlik: egyik része a Reuben Brothershöz, vagyis két ingatlanmilliárdoshoz, Simon és David Reubenhez került, a másik rész pedig megoszlik Amanda Staveley és brit-iráni állampolgárságú férje, Mehrdad Ghodoussi között.
A Newcastle United szurkolói szinte megőrültek, amikor bejelentették, hogy szaúdi kézbe kerül a klub, hiszen a PIF által kezelt vagyon összege 300 milliárd fontra (!) rúg. Összehasonlításképp: az ultragazdag csapattulajdonosként elkönyvelt Manszúr sejk, a Manchester City befektetőjének vagyona becslések szerint nem több, mint 23 milliárd font.
Ha viszont Staveley kijelentése igaz és a klub a távoli jövőben tényleg PL-t, illetve BL-t akar nyerni, akkor szükségük is lesz rá, hiszen a Newcastle United nehéz időszakát éli. A csapat legutóbb közel száz éve, 1927-ben nyert bajnoki címet, 1955-ben pedig FA-kupát. Tulajdonosuk 2007 óta (az akkor ugyanígy ünnepelt) Mike Ashley volt, aki nem tudta kimozdítani a Newcastle-t középcsapat státuszából, sőt: elnöklése alatt a gárda kétszer is kiesett a Premier League-ből – igaz, mindkétszer azonnal visszajutott. A klubnak voltak persze szebb korszakai is: az ezredforduló után összejött nekik egyszer a harmadik, negyedik és ötödik hely is a tabellán, de ezt a szintet sikerült egyszer a nyolcvanas években is megütniük néhány éven keresztül.
Arról eddig keveset tudni, hogy az új befektetők hogyan akarják fejleszteni a csapatot. Van, amit még a fociban sem lehet pénzzel elérni: a két másik, arab olajpénzből működő nagycsapat, a PSG és a Manchester City sem tudott még a Bajnokok Ligájának csúcsára érni, hiába kiapadhatatlan a tulajdonosuk pénztárcája. A Guardian információi szerint az új befektetők nem fogják azonnal megpróbálni leigazolni a világ legnagyobb sztárjait, hiszen bár a pénz igen, az általuk elvárt infrastruktúra és körülmények egyelőre nem állnak rendelkezésre a csapatnál. A lap úgy tudja, a csapat egyelőre új gyakorlópályát, edzőközpontot kap, valamint akadémiáját is jelentősen fejleszteni fogják.
Ez önmagában több százmillió fontos beruházást jelent, de ezek alapján még mindig csak sejthető, hogy a futballjuk képét milyen irányba vinnék el. Steve Bruce vezetőedzőnek jó eséllyel annak ellenére is távoznia kell posztjáról, hogy Staveley elismerőleg nyilatkozott róla. Sajtóhírek szerint a klub már ajánlatot is tett a jelenleg csapat nélküli Antonio Conténak, ebből pedig már sejthető a csapat iránya. Conte pályafutása során a legerősebb bajnokságokban is bizonyított már: legutóbb az Interrel nyerte meg az olasz Serie-A-t, de elhódította ugyanezt a serleget korábban a Juventussal is és nyerte már meg az angol bajnokságot a Chelsea élén is.
Contéval két probléma adódhat, ha tényleg őt igazolják le. Az egyik, hogy nem véletlenül távozott a Chelsea-től és az Intertől sem: mindkét klub tulajdonosaival csúnyán összerúgta a port, amikor azok üzleti szempontokat helyeztek a szakmaiak elé. A másik probléma, hogy Conte nehezen épít be fiatalokat a csapatába, nem támaszkodik az akadémiákra. Jellemzően tapasztalt, harminc év körüli játékosokra építi csapatát, akikkel hosszabb távon számolni nagyon nehéz.
Van itt még egy kérdés: az UEFA pénzügyi fair play (ffp) szabálya. Ez röviden annyit tesz, hogy a klubok nem költhetnek többet, mint amennyi a bevételük volt. Vagyis a Newcastle nem próbálhatja meg egyik pillanatról a másikra leigazolni például Kylian Mbappét, mert a játékos árát nem tudná kigazdálkodni a jelenlegi bevételeiből. A szabályt meg lehet szegni és meg is lehet kerülni, mindkettőre láttunk már példát. A Chelsea két átigazolási szezonból maradt ki amiatt, mert az UEFA szabálytalanságot állapított meg a pénzügyeinél, azonban a pár év alatt felpumpált Manchester City és a PSG soha nem kapott büntetést. A két utóbbi csapat ugyanis a szponzori szerződésekkel trükközik. Ha egy labdarúgócsapat reklámszerződést köt egy céggel, az értelemszerűen támogatást utal neki – ez pedig szabadon felhasználható összeg. Csakhogy a nagy hirdetők – és velük együtt a hatalmas összegek – azokhoz a csapatokhoz mennek, amik kellően nagyok, hogy kellően nagy reklámértéke legyen hirdetnivalójuknak. Vagyis igen kicsi arra az esély, hogy a Newcastle százmilliókat szakítson – piaci alapon.
A Manchester City és a PSG trükkje az volt, hogy a tulajdonosok körébe - vagy legalábbis közelébe, hogy ne legyen papíron támadható - tartozó cégek kezdtek horrorisztikus összegekkel hirdetni a csapatoknál – és a trükk ennyi. Az UEFA ugyan vizsgálódott, de a két csapat nem szegett szabályt.
A Newcastle csapatának azonban a sajtó számításai szerint még csak szabályt sem kell szegnie ahhoz, hogy a jelenlegi keretüket rendkívül jó minőséget képviselő játékosokkal frissítsék (Jesse Lingard, Diogo Dalot és Adama Traoré neve merült fel). A brit ffp értelmében egy klub alapesetben öt, a tulajdonos terhére harminc millió fontos veszteséget hozhat össze egy szezonban. Viszont van kiskapu: a liga nem szezononként kéri az elszámolásokat, hanem három szezonét kéri összesítve. Mike Ashley fukarsága miatt pedig az új tulajnak komoly mozgástere van ezen a téren.
Ashley ugyanis nagyon szűkre szabta a pénzügyi keretet, ennek köszönhetően a Newcastle 2018 és 2020 között a klub 35 milliót hozott pluszban, a 2019-2020-as szezon pedig csak 26 milliót vitt el mínuszban. A Guardian elemzésében arra jutott: a szaúdiak legálisan megtehetik, hogy 150 millió fontot elköltenek játékosokra – már januárban –, a klub akkor sem fog olyan mínuszba kerülni, ami miatt eljárás alá vonhatnák. Ez ugyan azt nem jelentené, hogy a Newcastle azonnal a Premier League élére ugrana, de azt viszont igen, hogy a klub életében egyik pillanatról a másikra következhet be komoly változás.
A szaúdi tulajdonos érkezésének viszont nem mindenki örül: az arab diktatúra állami cége miatt több jogvédő szervezet elnöke is megfogalmazta ellenvetéseit. „A PIF folyamatosan részt vesz az ország uralkodói által elkövetett súlyos emberijog-sértésekben, beleértve a békés aktivisták fogva tartását, a kivégzéseket és a háborús bűnöket Jemenben” – mondta a Guardiannek Nabhan al-Hanshi, az Egyesült Királyságban a szaúdi emberi jogi csoport (ALQST) megbízott igazgatója. Álláspontjával nincs egyedül: Sunjeev Bery, a Freedom Forward civil szervezet ügyvezető igazgatója nem kevesebbet állít, minthogy a bérgyilkosok PIF által vásárolt gépeken utaztak Törökországba Dzsamál Hasogdzsi publicistát meggyilkolni. „Nincs megosztottság a PIF és az állam között” – magyarázta Bery – „a szaúdi uralkodó felelős a PIF-ért, ő ül a PIF tetején és közvetlenül használja a céget hatalma fenntartására, tehát az állami befektetési alap a szaúdi diktatúra brutalitásának közvetlen pénzügyi karja, és ez az elnyomó rendszert finanszírozó pénz forrása”.
Hasonlóan látja a helyzetet Hasogdzsi volt menyasszonya is: Hatice Cengiz azt mondta, szerinte a Premier League vezetősége téved, amikor helyes döntésnek hiszi a PIF beengedését Nagy-Britanniába. Szerinte a koronaherceg úgy tesz, mintha nem is lenne köze a klubvásárláshoz, pedig az ő döntése nélkül ilyen kiadás a PIF részéről lehetetlen.
Cengiznek abban igaza van, hogy sem a szurkolók, sem a Premier League nem emelt semmilyen morális kifogást a PIF vásárlási szándéka ellen. Amanda Staveley az emberi jogi aggályokról azt mondta, hogy a kisebbségi tulajdonosok jelenléte az üzletben a garancia arra, hogy a szaúdi állam nem szerez teljes befolyást magának a klubban – vagyis például nem tilthatja ki az alkoholt a stadionból. A szaúdiak jelenléte azonban már tetten érhető: csütörtökön az Egyesült Arab Emírségekben feloldották azt a tilalmat, aminek értelmében eddig nem lehetett fogni a beinSports csatorna adásait, így már lehet nézni legálisan is a Premier League meccseit is.
A botrány szele a hétvégére a Premier League-et is elérte, a klubok képviselői válságértekezletet kezdeményeztek a felvásárlás miatt. A klubok szerint a világ egyik legnézettebb bajnokságának megítélése "sokat romolhat" az üzlet miatt.
Végső soron egyetlen kérdés marad: miért van szüksége a szaúdi államnak egy – az angol viszonyokhoz képest – apró, ám patinás múlttal bíró focicsapatra? Puszta jó szándékot, vagyis a felvirágoztatás vágyát felesleges remélni: a focicsapat a jogvédők szerint bár látványos, de remek pénzmosoda a kétes eredetű bevételek tisztázására. És talán még egy haszna van ezen túl: 15 ezer ember örült őrjöngve az arab tulajdonos érkezésének. Innentől kezdve – tartson a koronaherceg otthon akármilyen diktatúrát – egyre nehezebb lesz a nyugati vezetőknek ellene fellépni, ha saját társadalmuk szemében legitimálta magát a befektetett összeggel. Ez pedig jószerivel minden pénzt megér.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
