Bihari Ádám
Bihari Ádám
Tetszett a cikk?

Három év elteltével is vérfagyasztóak a világ egyik leghíresebb újságíró-gyilkosságának részletei, de azóta sokkal közelebb került hozzánk az ügy egy kémprogramon keresztül. Dzsamál Hasogdzsi halála figyelmeztetés. Mindenkit figyelnek, és mindenki célponttá válhat.

Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró meggyilkolása egyetlen cselekmény ugyan, mégis egész eseménysor: gyilkosság, diplomáciai botrány, elborzasztó példa a nemzetközi jog órákon, bel- és külpolitikai hatalmi harcok terméke, egy reformok felé tartó, de a törzsi bosszútól elszakadni képtelen uralkodóház véres üzenete. És mindemellett egy újságíró tragikus halála.

Bár Brian Fogel Oscar-díjas amerikai dokumentumfilm-rendező változó hangsúllyal járja körbe ezeket a területeket, 2020 végén bemutatott, a magyar mozikba pedig a Pannonia Entertainment forgalmazásában idén október 7-én eljutó filmje, A szakadár egy komplex, szélsőséges példát mutat arra a hideg, visszafordíthatatlan brutalitásra, amivel a hatalom védelmezi vélt vagy valós érdekeit. Ha a fogaskerekek egyszer beindultak, nincs megállás és nincs irgalom.

Brian Fogel és Hatice Cengiz
Pannonia Entertainment

Mire belépett az ajtón, már azt is tudták, hogyan fogják feldarabolni

Dzsamál Hasogdzsi 2018. október 2-án ment be az isztambuli szaúdi konzulátus kapuján. Jövendőbelije, Hatice Cengizen a bejárat előtt várta. Hasogdzsi még csak a konzul irodájáig jutott, de meggyilkolása és a holttest eltüntetése ekkor már a legapróbb részletekig kidolgozott terv része volt.

Ezt a tervet és annak hátterét segít a film kibogozni szinte percről percre olyan, az ügy szempontjából felbecsülhetetlen megszólalókkal, mint az ügyben nyomozó török hatóságok vezetői, az áldozat jövendőbeli felesége, vagy éppen más szaúdi disszidensek, akiknek a feje fölött még most is ott lóg az ország zászlajából jól ismert szablya. Képet kapunk a szaúdi újságíró motivációiról, arról, hogy miért nem elégedett meg az “udvarias kritika” etikettjének betartásával, miért lett egyre hangosabb, és miért vélte úgy, hogy át kell lépnie az újságírás határait, és megpróbálkozni az ellenpropagandával is.

A merényletre egy 15 főből álló különítmény érkezett Törökországba Szaúd-Arábiából, melynek tagjai között voltak konzuli tisztviselők, hírszerző szervek tagjai, de igazságügyi orvosszakértő is, akinek a holttest eltüntetése volt a feladata. Napokkal korábban az újságíró már járt a konzulátuson, így tudták, mikor fog visszatérni, a szervezettségen jól látszik, hogy volt idő a részletekre.

"Megjött már az áldozati bárány?"

A Hasogdzsi meggyilkolásáról és holttestének feldarabolásáról készült hangfelvétel leiratát ugyan már két éve ismerni, de minden egészen más megvilágításba kerül, mikor azok beszélnek róla, akik a nyomozást folytatták. Arról azért diszkréten hallgat a film, hogy hogyan kerülhetett ki a szaúdi konzulátuson készült hangfelvétel. (Hát úgy, hogy a török hatóságok lehallgatták a konzul irodáját.) Ekkor tudni lehetett, hogy az igazságügyi szakértő áldozati állatként beszél az újságíróról, mikor érkezéséről tudakozódik a bűntársaitól. Ahogyan megosztja velük azt is, hogy friss, meleg holttesten még sosem dolgozott, de majd ezt is megoldja, hiszen boncolás közben úgyis zenét szokott hallgatni, vagy kávézik és cigizik.

Pannonia Entertainment

A film újdonságát tehát nem a felvétel leiratából közölt részek adják, amiben Fogel újat nyújtott a nézőknek, mikor tavaly decemberben bemutatták, az a hatalom hideg racionalitása, legalábbis ahogyan a hatalom a hideg racionalitásról gondolkodik. A film végigkíséri Omar Abdulaziz, Hasogdzsi egyik fiatal kollégájának napjait, aki állítása szerint most is folyamatos veszélyben van, több figyelmeztetést kap még a forgatás alatt is, hogy a nyomában vannak. És itt rejlik, akármilyen morbidul is hangzik, Hasogdzsi halálának értelme. Hiszen 3 éve még szkeptikusan figyeltük volna, hogy min aggódik annyira egy Kanadában élő szaúdi disszidens, még akkor is, ha erősen kritizálja a szaúdi uralkodócsaládot. Azóta azonban egy világhírű újságírót meggyilkolt egy halálkommandó egy külföldi konzulátuson, ráadásul egy évtizedek óta hol barátnak, hol ellenségnek számító ország nagyvárosában, ahol történetesen egy sima hétköznapon is hemzsegnek a külföldi tévécsatornák stábjai. Omar félelme így már egészen más megvilágításba kerül, ahogyan az is logikusnak látszik, hogy miért vállalta arcát, nevét, sőt letartóztatott családtagjainak személyazonosságát is a filmben: a nyilvánosság az egyetlen esélye a túlélésre.

Reformok vér nélkül – majdnem

Fogel filmje bemutatja, hova vezet egyes országokban, vagy egyes hatalmak hálózatában az, ha valaki kritikus, a fennálló rezsim számára elfogadhatatlan dolgokat mond. Hasogdzsi azonban ennél továbbment. Ahogyan mentoráltja, Omar Abdulaziz többször is megemlíti, “átlépte a határt”. Ez a határ lehetett az újságíró szakma határainak átlépése, amikor az állami Twitter-propagandával szemben Abdulaziz által létrehozott “ellenpropaganda”, vagyis kritikus tweetek lájkolással és megosztással terjesztésére adott egy meg nem nevezett összeget a fiatal szaúdi-kanadainak.

Hasogdzsi joviális, jókedvű természetéről sokat megtudunk, ám arról már kevesebbet, hogy mit csinált évtizedekig maga is a szaúdi uralkodócsalád közvetlen környezetében. A filmben kicsit gyorsan, szinte egyik pillanatról a másikra lesz az állami gépezet fogaskerekéből egy fogaskerekek közé került homokszemcse. A folyamatban azonban jól látszik az az ellentét, amit Fogelnek sikerül remekül ábrázolnia, és ehhez Hasogdzsi adja a narratívát. Az újságíró ugyanis helyeselte Mohammed bin Szalmán herceg reformtörekvéseit.

Innen Európából persze nagyjából annyi látszik Szaúd-Arábiából, hogy már azt is örömhírként kezelik, hogy nők vezethetnek ott autót, de egyébként létezik a kézlevágás, lefejezés, és Afganisztántól is annyi különbözteti meg, hogy az egy főre jutó GDP alapján összeállított lista ellenkező végén vannak.

Ám az arab tavasz eseményeinek tanulságát levonva a királyságban a bevett atttitűd éppen MBS (Mohammed bin Szalmán nevének bevett rövidítése a nemzetközi médiában és a filmben is) nyomán az, hogy lassan, átgondoltan és óvatosan kell megreformálni a társadalmat. A gyors reformok ugyanis pillanatok alatt szétrobbanthatnak egy olyan nemzetet, ahol a népesség több mint fele még nem töltötte be a 25 évet, és ahol a törzsi és vallási tradíciók többet jelentenek mindennél. Ehhez pedig nagyon fontos (legalábbis a szaúdi vezetés szerint) az ellenőrzés, a kritikus hangok kigyomlálása, akár drasztikus eszközökkel. Hasogdzsi esete azonban kirívó. Ha megpróbáljuk értelmezni, milyen racionális okai lehettek egy ilyen kegyetlen és nyilván gyorsan világot bejáró botrányt elindító gyilkosságnak, akkor egyetlen logikus indok létezik: az üzenet az elrettentés. Hiszen a az újságíró ellehetetlenítését, vagy akár a bosszú végrehajtását, Hasogdzsi megölését is kivitelezhették volna úgy, hogy halálának okai legalábbis sokkal vitathatóbbak legyenek.

Pannonia Entertainment

Mindent látnak

A történet magyar olvasók számára is ismerős mellékszála persze az izraeli NSO által kifejlesztett kémprogram, a Pegasus. Abdulaziz szerint ugyanis egyértelműen az ő és Hasogdzsi között folytatott kommunikáció lehallgatása vezetett az újságíró meggyilkolásának elrendeléséhez. Ahogyan arról korábban a külföldi sajtó is beszámolt, megfigyelték feleségének és több ismerősének a telefonját is, köztük Abdulazizét. A szaúdi titkosszolgálatok olyan messzire mentek, hogy még a török főügyész telefonját is megpróbálták megfertőzni a gyilkosság utáni napokban, mikor elindult a nyomozás.

És mi volt erre a nemzetközi reakció? “Valami szörnyűség történt, talán sosem tudjuk meg, hogy mi” – mondta Donald Trump, miközben a CIA és még saját pártjának prominens képviselői is azt harsogták, hogy minden bizonyíték egyfelé mutat: Hasogdzsi meggyilkolásában az amerikai és az ENSZ által indított nyomozás szerint is minden szál MBS-hoz vezet. Aki továbbra is tagadja a vádakat és elhatárolódik a “borzalmas bűncselekménytől”, ugyanakkor a szaúdi titkosszolgálatok érintettsége nyomán “vállalja a felelősséget”, bármit is jelentsen ez.

Fogel filmje egyértelműen pozitív színben tünteti fel Hasogdzsit, és ki ne tenné ezt gondolkodás nélkül, amikor egy ártatlan embert brutálisan meggyilkolnak egy külföldi konzulátuson. Megismerjük Hatice Cengizen keresztül Hasogdzsi magánéletét is. Ő az a nő, akit az újságíró elvenni készült, és aki a konzulátus előtt várt rá hiába, mikor az eljegyzéshez szükséges szaúdi válási dokumentumokért érkező Hasogdzsit meggyilkolták (Cengiz nem tudott róla, de Hasogdzsi nem sokkal korábban elvett egy másik, egyiptomi nőt is az Egyesült Államokban, az ő telefonját figyelték meg Hasogdzsi halála előtti hónapokban).

Pannonia Entertainment

A film üzenete jól érthető és átélhető. A kémprogram, aminek használatát a magyar hatóságok valószínűleg soha nem fogják elismerni, egészen az államhatárokra fittyet hányó brutális gyilkosságokig vezethet. Magyarországon természetesen nem ettől kell tartani, de aki ezt a filmet megnézi (főleg ha újságíró), egy fokkal jobban érzi majd a hatalom jeges leheletét a tarkóján.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!