Nem hamburger: komolyzene
Strauss-panoráma, avagy koncert csukott szemmel
Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Richard Strauss hatalmas életművéből adott nagyszabású keresztmetszet-hangversenyt. A kivitelezés gondossága magasrendű zenei élményt adott, a kiválasztott darabok megközelítése, értelmezése azonban zárójeles megjegyzésekre bíztatta a kritikust.
Szerb rezesek tündöklése és bukása
Marjan Krstic esete tipikus: az ember hiú reményeket fűz egy kissé megkopott kultuszú műfaj új előadójához. Tíz évvel ezelőtt Boban Markovic, a Kocani Orkestar vagy a román Fanfare Ciocarlia által képviselt zene a balkáni kultúra húzóágazatát jelentette. Marjan Krstic bandájáról más jut az eszünkbe. Pillanatkép a szerb színesfém exportkilátásairól.
Dallamok erőből
Courtney Pine belép egy harmincemeletes ház liftjébe, megnyomja a 33-as gombot, majd kiszáll a harmincnyolcadikon. Valahogy így igyekszik kitágítani azokat a határokat, amelyeket az általa megszólaltatott stílusok, a társak és saját maga pillanatnyi képességei vagy a befogadó közeg jelenthetnek számára. Kevés kell hozzá, hogy mágusnak gondoljuk őt.
Virágcsokor Kodálynak
Néha egy családi albumból való fotográfia is közérdekűvé válhat. A Magyar Rádió zenei együtteseinek március 4-ei koncertjéhez készült, szerény kivitelű műsorfüzetbe szerkesztett képen Kodály Zoltánnak egy kisfiú virágcsokrot nyújt át. Ez a fiú Fischer Ádám, a gyermekkórus egykori tagja, az évfordulós koncert egyik dirigense, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatója.
Mezítlábas, füstszűrőtlen ünnep
A varázsfuvola Sarastróját mostanában favágó méretű finn basszisták szólaltatják meg a legideálisabban. Mit tehet egy rendező-tanár, akinek növendékei között épp a legmélyebb fekvésű hang birtokosa nem szálfatermetű? Például egy létra tetejére ülteti. Talán nem nagy ötlet, ha csak egy ilyen jut az előadásra. De Ascher Tamás és tanítványai a létrás Varázsfuvola egészét a színház ünnepévé avatják.