Közelednek a cd végnapjai. Már csak olcsósága miatt őrzi a zenei adathordozók közötti elsőségét a holland Philips és a japán Sony által közösen kifejlesztett, 1981-ben az üzletekbe került kompaktlemez, amelynek nagy mérete és rázásra, illetve mechanikai sérülésekre való érzékenysége okozhatja a vesztét. Manapság a gyártók inkább a merevlemezes (HDD) és a félvezetős (flash memória) zenelejátszókkal versengenek a vásárlók kegyeiért.
Az első merevlemezes készülékekben a noteszgépekből ismert 2,5 coll (6,35 centiméter) széles winchestereket alkalmazták. E lejátszók ezért alig kisebbek az analóg magnókazettát pörgető - 1979-ben szintén a Sony által piacra dobott - walkmaneknél (a szó egyébként eredetileg a japán cég által szabadalmaztatott márkanév, amely utóbb a hordozható magnók szinonimájává vált). A nem igazán barátságos méretért bőséges tárkapacitás kárpótolja a vásárlókat: a jelenleg kapható modelleké 20-60 gigabájt közötti. A számokkal azonban csínján kell bánni. A tárhely mérete önmagában nem árulja el, hány zeneszámot képes megjegyezni egy lejátszó, mivel az a tömörítés - lásd táblázatunkat a 73. oldalon - függvényében változik. A leggyakrabban használt MP3 tömörítést alkalmazva 1 gigabájt 250 zeneszám tárolására elegendő.
Más utat választottak azok a cégek - köztük a dél-koreai Samsung, a japán Toshiba és Hitachi -, amelyek lényegesen kisebb (0,85 collos) merevlemezek gyártásába kezdtek; az ilyeneket alkalmazó, jellemzően 40-60 ezer forintért kapható lejátszók már jóval kisebbek, kapacitásuk viszont csupán 1-6 gigabájt.
Még "butábbak" a - jellemzően 30-40 ezer forintért kínált - félvezetős berendezések, amelyek szilíciumból kialakított memóriájának kapacitása általában 256 vagy 512 megabájt. Igaz, vannak többet tudó modellek is: az amerikai Apple 75 ezer forintba kerülő iPod nanójának kapacitása 4 gigabájt. E lejátszók kisebbek a winchesteres modelleknél, és védettebbek azoknál a mechanikai behatásokkal szemben.
A két konkurens tárolási technológia egyelőre jól megfér egymással. Sikerük közös titka, hogy az (azonos árú) készülékek kapacitását mindkettőjük egy-két évente meg tudja duplázni. A 40 gigabájtos merevlemezes iPod például két éve 130 ezer, egy éve 96 ezer forintba került, ma pedig a - már videolejátszásra is alkalmas - iPod Video 30 gigabájtos változatáért 100 ezer, a 60 gigásért pedig 130 ezer forintot kérnek.
A tárhelykínálat rohamos növekedésével lépést tartanak a felhasználói igények is. A - természetesen a gyártók által szított - folyamat öngerjesztő. A memóriakapacitás növekedésével a lejátszókon mind több zeneszámot lehet tárolni, ezért egyre nehezebb eligazodni közöttük. Olyan kijelzőre van hát szükség, amelynek segítségével megoldható a zsebszerkezetekben őrzött fájlok adatainak megjelenítése és így a tartalom rendezése. E konjunktúrát felismerve több gyártó - elsőként, 2002-ben a francia Archos - látványos, színes kijelzőket kezdett alkalmazni, amelyeken már fotókat, sőt akár videofilmeket is lehet nézegetni. Mivel egy film még kis méretre tömörítve is elfoglal néhány száz megabájtot, az élelmes gyártók bíznak benne, hogy jó piacuk lesz az egyre memóriadúsabb új modelleknek.
A szolgáltatások száma szinte a végtelenségig fokozható. A modern multimédiás ketyerék nemcsak lejátszásra, hanem adatrögzítésre is képesek. Beépített mikrofonja révén ma már sok MP3-lejátszó diktafonként is használható, de vannak fényképezőgépnek vagy videokamerának alkalmas modellek is. Aligha véletlen, hogy a hordozható berendezések piacvezetői nem a klasszikus szórakoztatóelektronikai gyártók közül kerültek ki. Egy részük (az Apple vagy a szingapúri Creative) a számítástechnikában alapozta meg a hírnevét, a legtöbbjük (mint az Archos vagy az iRiver, illetve az iAudio márkát birtokló dél-koreai Reigncom és Cowon Systems) pedig az ismeretlenségből kiemelkedve vált a vásárlók kedvencévé.
A siker egyik kulcsa az internetes értékesítés. A hordozható multimédiás berendezések nagy értékűek, de a tömegük kicsi, ezért egyszerűen és olcsón szállíthatók. Tudásuk (például tárkapacitásuk, a kijelző felbontása) számszerűsíthető, így a vásárlók tüzetesebb szemrevételezés nélkül is választhatnak közülük. Az igazi "sláger" már jó ideje a piac négyötödét birtokló iPod, amely nem csupán könnyű kezelhetőségének és az Apple termékeire jellemző kifinomult designjának köszönheti átütő sikerét, hanem annak is, hogy gyártója elsőként vezette be a zeneszámonként 1 dollárba kerülő (Magyarországról elérhetetlen) internetes letöltési lehetőséget. Magyarországon az Origo lépett elsőként, és egyelőre ez az egyetlen cég, amely a zeneletöltés mellett akár videofilmek online kölcsönzését is biztosítja.
