A motiváció szakirodalmában az egyik leggyakrabban hivatkozott cikk Lepper és Green pszichológusok kutatása, amelybe óvodásokat vontak be. Azt vizsgálták, hogy mi az, amivel rontani lehet az ovisok hozzáállásán, akiknek alapvetően hihetetlenül magas a motivációs szintjük.

A kutatók kiemeltek néhány gyereket, akik nagyon szeretnek rajzolni, festeni. Három csoportra osztották őket, és így három különböző szobában alkottak. Az első csoportnál senki nem ment be gyerekekhez: nem zavarták őket, nyugodtan festegethettek. A második csoportnál egy óra leforgása után bementek hozzájuk a kísérletvezetők, és meglepetésszerűen kis jutalmakat adtak át a kicsiknek a festményekért. Miután kimentek a felnőttek, a gyerekek pont olyan felhőtlenül rajzolgattak tovább, mint előtte. A harmadik csoportban a kutatók megpróbálták modellezni a modern vállalatok „bónuszrendszerének” működését. A gyerekeknek ugyanis – még a kísérlet előtt – megmondták, hogy ha rajzolnak egy szép képet, akkor ajándékot kapnak.

A kísérlet meglepő eredményt hozott. Az első kettővel szemben a hármas csoportnál a gyerekek motivációja gyakorlatilag nullára esett – miután megkapták az ajándékot. A gyerekekben maga a tevékenység öröme generálta a motivációt a rajzoláshoz. Nem kell semmi extra, csak hagyni kell őket, hadd végezzék a „munkájukat”, ők pedig majd biztosítják maguknak hozzá a kedvet, a motivációt. Amint bejött a képbe a jutalmazás, egyből kioltotta ezt a szabad önmotivációt.

Fontos szerepe van a szenvedélynek is

Teresa Amabile, a kreativitás egyik elismert kutatója rámutat, milyen fontos muníció a lelkesedés, ami nagyban befolyásolhatja az eredményeinket. „Az emberek sokkal kreatívabbak, amikor szenvedéllyel csinálnak valamit. Ilyenkor személyes érintettséget éreznek, ami lelkesedéssel tölti el őket, és így az élvezetet is mélyebben élik át. Ha nem is mindig élvezik ugyanannyira, amit csinálnak, mert nem mindig könnyű, akkor is mélyen kötődnek a feladathoz.”

A saját munka öröme

Az IKEA sikere abban rejlik, hogy nem szerezzük meg készen a kívánt terméket, így nekünk marad az összeállítás minden öröme és bosszúsága. Az IKEA-ban nem késztermékeket veszünk, hanem feladatot és eszközöket, útmutatót, de szükséges hozzá a kezünk munkája is, hogy a berendezés elnyerje a végleges alakját. Vagyis a befektetett munkáért, a végeredményért érzett öröm és a dicsőség minket illet. Az olyan munkát pedig, amelyben örömmel és tevékenyen részt vettünk, sokkal többre becsüljük, és aránytalanul magasabbra értékeljük.
 
Önállóság, fejlődés, célok

Kutatások sora támasztja alá, hogy ha pénzbeli kompenzációval ösztönöznek bennünket, akkor rövid távon nagyobb elánnal dolgozunk, de ha nincs más, akkor önmagában a pénz hosszú távon teljesítménycsökkenést eredményez. Hosszú távon akkor végezzük szívesebben és nagyobb erőbedobással a munkánkat, amikor mi rendelkezünk szabadságunk felett, vagyis dönthetünk arról, hogy az adott munkát hol, mikor, hogyan és kikkel végezzük.

Egy ROWE-szellemiségű munkahelyen például nem kell egy bizonyos időpontra bemennünk, sőt akár be sem kell mennünk, csak végezzük el a munkákat adott határidőre. Ahol, ahogyan és akikkel akarjuk – a módszer a mi döntésünk. A munkahelyek, amelyek ezt a stratégiát alkalmazzák, arról számolnak be, hogy nőtt a teljesítmény, a profit és az alkalmazottak lojalitása, illetve csökkent a stresszből és betegségből fakadó hiányzás.

Ugyanis saját életünk irányításának tudata, a kontroll a munkaidőnk és a döntéseink felett, valamint a megfelelő kihívások jelentékenyen növelik a teljesítményt.
 
Nyomot hagyni

hvgkonyvek.hu

Dan Ariely, az amerikai Duke Egyetem pszichológiai- és viselkedés-közgazdaságtan-professzorának teste egy kamaszkori baleset következtében 70%-ban megégett, és a férfi közel három évet töltött kórházban, miközben folyamatosan küzdött a szüntelen fájdalommal, és számos műtéten esett át.

Már felnőtt kutató volt, amikor egy hasonló sorsra jutott fiúnak kellett segítenie, aminek hatására átértékelte a komoly sérülésekkel járó kihívásokat, a felépülés nehézségét és a baleset következményeiből fakadó változásokat.

„Felismertem, hogy milyen sok motivációnk fakad a tehetetlenség érzetének legyőzésére törő próbálkozásainkból, és abból, hogy igyekszünk visszaszerezni az irányítást az életünk felett.”

A megégett fiú segítése ráébresztette, mennyire fontos a jelentőségérzet – hogy azt érezzük, számítunk. Szeretnénk nyomot hagyni a világban – akár a másokat szolgáló ötleteink, alkotásunk, munkánk, szolgáltatásunk által. Szeretnénk, hogy az énünknél nagyobb dolog részévé váljunk. Dan Ariely azt mondja, ahhoz, hogy minél nagyobb örömöt találjunk az életben, érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mi ösztönöz bennünket és másokat.

A fenti cikk Szlafkai Éva Élj kreatívan! című könyvének szerkesztett részlete.

Miképpen oldhatunk meg alkotó módon váratlan helyzeteket? Hogyan aknázzuk ki, ha több minden érdekel bennünket? Miként láthatunk a problémákban lehetőséget, és meríthetünk a kudarcból ihletet? Szlafkai Éva könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.