A legtöbben úgy kezdik a lakberendezővel folytatott diskurzust, hogy megmondják, mekkora büdzséből gazdálkodhat. Sokan ettől vérszemet kapnak, és megjelölt értékben rendelnek anyagot, bútort. Ekkor jön a meglepetés, mert úgy tekintette, hogy az ő munkadíja és kivitelezőkre szánt pénz a megállapodott összegen felül értendő. Ebből akár per is lehet. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a lakberendezővel megállapodást kell kötni, amelynek alapja a pontos megrendelés. Szerepeljen rajta minden tétel árral együtt, hogy lássuk, mire költik a pénzünket. Szerepeljen rajta teljesítési határidő, és ne csak a végső átadás, hanem a különböző fázisoké is. Ha a lakberendező átlépi a költségvetést, az legyen az ő kockázata vagy pedig csak úgy tehesse meg, hogy velünk is egyeztet róla.

A folyamatot persze elindíthatjuk másképpen is, vagyis vihetünk ötleteket, anyagmintákat, képeket, és a profi lakberendező megbecsüli ötleteink anyagi nagyságrendjét. Így hamar kiderül számunkra, mi fér bele a tervekbe és miről kell lemondanunk.

Amikor költségvetésünket kézhez kaptuk, ne mondjunk azonnal igent vagy nemet. Nézzük végig a tételeket, és ellenőrizzük árukat nagyobb lakberendezési áruházakban vagy a márkaboltban. Erre azért van szükség, mert a lakberendezők jelentős hányada azt állítja, hogy a mi lehetőségeinknél jobb áron tudja beszerezni a felszerelések, anyagok egy részét. A kiskereskedőnek járó kedvezményt azonban nem adják át nekünk, a fix tervezési díjon felül az anyagköltségeken is keresnek. Előfordulhat tehát, hogy találunk bolti akciót, amelynek keretében olcsóbban jutunk az adott darabhoz.