A csoport tagjai elsősorban művészek és virágháborús előfutáraik nyomdokán haladnak, akik - egyebek közt New Yorkban, Londonban - a hetvenes évektől kezdve virágmagvakat szórnak szét elhagyott telkeken, kertekben, továbbá utak mentén. Argentin "utófutáraik" zöldségek palántáival és magvaival "felfegyverkezve" indulnak háborúba. Legnagyobb hatótávolságú fegyverük a magbomba, amely magokkal töltött sárgombóc. Ezt be tudják dobálni zárt területekre. A magvas arzenálban akad szó szerinti kukoricagránát is.

A cél: táplálni a megapolisz lakosságát, javítani zöldségellátását, méghozzá biozöldségből. "Egy cukkini ágyás lehet ugyanolyan gyönyörű, mint egy orchideasor, és még meg is lehet enni. Szeretnénk, ha az emberek sétájukon répába, avokádóba és más zöldségbe botlanának" - vallja Judith Villamayor, a konyhakertkommandó koordinátora.

A csoport jó ideig csak éjszaka "támadott", hogy ne lepleződjön le tagjainak kiléte a helyi hatóságok előtt. Mivel azonban a rendőrség sohasem zavarta meg rajtaütésszerű palántázásaikat, de még tökmagos bombázásaik ellen sem lépett fel, immár fényes nappal is akcióba lendülnek. A nyilvánosság amúgyis segíti ténykedésük és céljaik "köztudatosítását". A konyhakertkommandósok arra buzdítják az embereket, hogy ne a nagyáruházak vegyszerrel "mérgezett" zöldségeit vegyék, hanem az egészségesebb biót egyék.