Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
A kínai kormányfő mostani budapesti látogatása idején Demjén Sándor sratégiai megállapodást kötött az állami HNA Grouppal egyebek között hotelberuházásokról. Nyilván Magyarországon lehetnek majd ilyen szállodák, de nem kizárt akár a kínai sem.
A magyar szállodaipar iránt azonban nem csupán a HNA érdeklődik. Tavaly szeptemberben ennek konkrét jele is volt: akkor ugyanis - vélhetően több százmillió forintért - egy mindmáig ismeretlen kínai befektetői csoport megvásárolta a szolnoki Tisza Szállót és a kapcsolódó fürdőt, éttermet.
Tóta Áron, az új tulajdonosi kör jogi képviselője akkor arról számolt be, hogy a kínai cég műemlék jellegű létesítmény további működtetését, illetve fejlesztését tűzte ki célul, a jelenlegi szolgáltatások — fürdő, étterem, hotel —, valamint a teljes dolgozói állomány megtartásával – írta a szoljon.hu.
Még mindig aktuálisak a tervek, ezek szerint az épület egy külső liftet is kap, de elsőként felújítják a szobákat és a szociális helyiségeket, illetve a recepció előtti vendégváró teret. A létesítményt üzemeltető Hotel Tisza Kft. ügyvezető igazgatója azzal indokolta az épület eladását, hogy noha a Tisza Szálló belső technológiája számos fejlesztésen ment keresztül, ám látványos, vendégcsalogató beruházások — saját forrás hiányában — az elmúlt években nem valósultak meg a falai között. Így a szállót működtető gazdasági társaság úgy határozott, értékesítésre kínálja a létesítményt.
Neobarokk csoda
A neobarokk épület Hegedűs Ármin tervei alapján 1928-ban a törökfürdők mintája alapján épült. Gyógyvizét nem más, mint a kor legjelentősebb termálvíz-lelőhelyeinek felkutatója, Pávai Vajna Ferenc tárta fel. Az 55,6 Celsius-fokos alkáli hidrogén-karbonátos és jódos hévíz megtalálása ösztönözte az akkori városvezetést, hogy egy gyógyfürdővel ellátott szállodát „húzzanak” a földben rejlő kincs fölé.
A második világháború végén szovjet hadikórházként is működött, s a Vörös Hadsereg tartógerendáig lerabolta az épületet. A „szocreál” korszakban élte másodvirágzását — belső termei, bárja, Tiszára néző kerthelyisége, fagyizója és sörözője, csakúgy, mint szaunás gyógyfürdője nap mint nap teltházzal üzemelt.
