Miért várt Darwin 20 évet?
Charles Darwin különös helyet foglal el a tudomány- és társadalomtörténetben. Hallottunk már egy keveset az életéről, arról, hogy mivel foglalkozott, mit mondott, no meg persze arról, amit mindenki tudni vél: ő agyalta ki „az evolúcióelméletet”. Nem teljesen téves elképzelés, csak éppen zavaros és pontatlan, de legfőképpen elsiklik Darwin munkásságának legeredetibb, mélységesen veszedelmes és izgalmas pontjai felett.
Darwin hősként és megszállottként is hiteles, de nem úgy, ahogyan Kopernikusz, Kepler, Newton, Marie Curie vagy éppen Einstein. Állítólagos ismertségének egyik mércéje a „darwinizmus” fogalom meggondolatlan használata a mindennapokban, ami a tudós egyáltalán nem olyan könnyen redukálható, szerteágazó munkásságát puszta védjeggyé egyszerűsíti le. Felejtsük el a darwinizmust, nem létezik! Legalábbis nem önkényesen megszabott feltételek mentén definiálva – bizonyos fogalmakat belevéve, másokat mellőzve –, mert Darwin sem tett soha ilyesmit. Ahogy szintén nem alapított semmilyen mozgalmat vagy vallást. Nem hozta létre a tudományos axiómák credóját, és nem véste kőtáblába a saját neve alá. A világtól elvonultan élő biológus volt, aki könyveket írt. Időnként hibázott. Máskor meggondolta magát. Néha kis témákon dolgozott, máskor nagyokon. Való igaz, hogy publikációi túlnyomó részben egyetlen alapvető kérdéssel foglalkoznak: az élet egységességével az evolúció folyamatainak fényében. Ám ezt a témát számos munkájában kifejtette, amelyek némelyike szépen illeszkedő, és épp ezért értékes a biológia számára, míg némelyik nem. Érdemesebb külön-külön megvizsgálni a nézeteit, semmint megpróbálni egyetlen márkanév alatt összefoglalni mindet.
Kopernikusz után szabadon
A fent megemlített tudósok közül Kopernikusz hatása hasonlítható leginkább Darwinéhoz, abban az értelemben, hogy ez utóbbi folytatta az előbbi által elkezdett forradalmat, figyelmeztetve az emberiséget arra, hogy nem foglalunk el központi helyet a világegyetemben. Darwin a felismerést kiterjesztette a kozmológiáról a biológiára. „Mindenfélét összebeszélnek – méltatlankodott egy korai feljegyzésében – az értelmes ember csodálatos megjelenéséről.” Őt azonban nem nyűgözte le túlságosan az „értelmes ember”, és rosszmájúan hozzáfűzte, hogy „a más érzékekkel rendelkező rovarok megjelenése sokkal csodálatosabb”. Ez az eretnek gondolat bizonyítja, hogy Darwin a fajok eredetére vonatkozó legelső elmélkedéseitől fogva megtagadta az emberiség önmagának adományozott félisteni státusát, és belevont bennünket a küzdelmek és a változás kusza forgatagába. Csodálatos módon őt nem a Homo sapiens agya, hanem a közönséges házi méh tájékozódási és építészeti képességei nyűgözték le.
Darwin folytatta, nem pedig befejezte a kopernikuszi forradalmat az emberközpontú világkép ellen, ugyanis a háború még nem ért véget. Sokan – még azok is, akik saját bevallásuk szerint elfogadják a darwini evolúcióelméletet (bármit értsenek is rajta) – nem tudják vagy nem akarják felismerni írásai teljes lényegét. Darwin legnagyobb gondolata – nagyobb a puszta evolúciónál – ugyanis egyszerűen túl nagy, túl kíméletlen és túl fenyegető: ez pedig nem más, mint az evolúciós változás elsődleges mechanizmusaként azonosított „természetes kiválasztódás”.
Előretör a kreacionizmus
Darwin elképzelése szerint (amit az elmúlt másfél évszázad biológiai felfedezései csak megerősítettek) a természetes kiválasztódás céltalan, ám rendkívül hatékony folyamat. Személytelen, a jövőt tekintve vak, nincsenek céljai, csak eredményei. Létezését csupán a túlélés és a sikeres reprodukció igazolja. A számtalan véletlenszerű variációból válogatva és felhalmozva a rendszer pragmatikus formáit hozza létre. A szupertermékenység és a halálos verseny a két fő mozgatórugója; termékei és melléktermékei pedig az adaptáció, a komplexitás és a diverzitás. Azt a mélységes véletlenszerűséget testesíti meg, amely ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a Föld élőlényeiből, a képességeikből (beleértve az emberi képességeket is), a múltjukból, a bizonyos helyszínekhez való tartozásukból és az egymással való kapcsolatukból visszatükröződik valamiféle előre elrendeltetett isteni terv. Nem csoda, hogy a keresztény politikai liturgiát követő kreacionista propagandisták gyűlölködve és félelemmel tekintenek rá.
A kreacionista térítők azonban nincsenek egyedül az evolúciós gondolkodástól eltérő véleményükkel. Jó okkal érezhetik felbátorítva magukat, hiszen mind a mai napig nagy az ellenállás – legalábbis az Egyesült Államokban – Darwin 1859-ben megfogalmazott gondolataival szemben. A politikai támadások (a különféle állami törvényhozó testületekben és a helyi iskolákban) folytonosak, ám többnyire sikertelenek. Jelentős bírósági ügyekben többnyire elbuknak. Egyvalamiben azonban igazuk van: a tágabb közvélemény ijesztően vegyes érzelmekkel viseltetik a téma iránt.
Nem az a legmegdöbbentőbb a kutatási eredményekben, hogy magas – amerikai adatok szerint kb. 80 százalékos – az evolúciós elméletet elutasítók aránya, hanem az, hogy az egygenerációnyi idő alatt, hat párhuzamos mintán végzett felmérésben gyakorlatilag semmit sem változott. A felmérések eredményei és az evolúciós biológia magániskolákban való oktatása elleni folyamatos politikai támadások azt bizonyítják, hogy Charles Darwin nem csupán jelentős, hanem sürgetően fontos tényező mind az oktatásban, mind pedig a kormányzásban.
Hazaérés – elindulás
Élete egy meghatározó szakaszában Darwin terepbiológus volt. Négy évet, kilenc hónapot és öt napot töltött természettudósként a dél-amerikai partvonal bizonyos szakaszainak feltérképezésére elinduló Beagle, a brit királyi flotta hajójának fedélzetén. Az utazás 1831-től 1836-ig tartott. Darwin a húszas éveiben járt ekkor, pont a megfelelő életszakaszban ahhoz, hogy megbirkózzon a nehéz fizikai megpróbáltatásokkal, és a lehető legtöbbet magába szívjon az őt érő új információkból és benyomásokból. Amíg a Beagle kapitánya és a legénység tette a maga dolgát, a fiatal Darwin a hajó fara mögött vontatott planktonhálóval tengeri élőlényeket fogott ki, a szárazföldön tett hosszú kirándulásait pedig gyűjtögetéssel és megfigyeléssel töltötte. Idővel a tapasztalatlan kezdőből módszeres és lelkes, mindenre odafigyelő tudós vált. Megjárta Brazíliát, Uruguayt, Argentínát, Chilét, Perut, Új-Zélandot, Ausztráliát, Dél-Afrikát meg egy sor apró óceáni szigetet, többek között a Zöld-foki-szigeteket, az Azori-szigeteket, Tahitit, Mauritiust, a Szent Ilona-szigeteket és a Galápagos-szigeteket. A hajó 1836. október 2-án kötött ki a délnyugat-angliai Falmouthban, és Darwin soha többé nem hagyta el Nagy-Britanniát. A csavargó terepbiológusi időszak lezárult.
Otthon volt, szilárd talajjal a lába alatt, de ő ezt egyáltalán nem bánta, legalábbis egy ideig. Meglehet, hogy kora más biológusai egy évtizedet is kínozták magukat Amazónia, Borneó vagy más vidékek viszontagságos vidékein, Darwin számára azonban a majdnem öt év bőségesen elég volt. Az élete hátralévő részében végzett tudományos munkássága kutatással, olvasással, levelezéssel, kísérletezéssel, állatpreparálással, az otthonához közel eső mezők és erdők megfigyelésével, valamint gondolkodással telt. Részben egészségi okok, részben pedig intellektuális beállítottsága miatt lényegében otthon ülő emberré vált. A négy fal között fogalmazta meg gondolatait is.
Az intellektuális kalandozások vezérfonala a természetes kiválasztódás felismerése. Mert ez a gondolat – ha leporoljuk, és megértjük mélyenszántó üzenetét – bámulatos, elképesztő és félelmetes. Még inkább bámulatos, ha figyelembe vesszük az eredetét is: egy végletekig óvatos ember mélyrehatóan radikális meglátása. A kopasz, nagy szakállú, félénk pátriárka, a galambtenyésztő és kankalinnevelő, a halála után a westminsteri apátságban végső nyugalmat lelő, végtelenül visszahúzódó angol úriember, a fickó, akinek az arca még a 10 fontos bankjegyeken is jól mutat, hétköznapian slampos képet tár elénk. Azonban nem minden ennyire hétköznapi Charles Darwin körül. Munkássága legmélyét bonyolult, félelmetes materializmus hatja át. Ez az egyik téma, amelyet David Quammen megkísérel körüljárni a nemrég megjelent, A kétkedő Darwin című a könyvében. A másik pedig az, hogy még az ő számára is bonyolult és félelmetes volt mindez.
A kötetet kedvezményes áron megrendelheti a HVG Könyvek oldalán.
