Drágább lehet a repjegye, ha fél a repüléstől
A beszállás közbeni türelmetlensége teljesen megalapozott lehet, a repüléstől való félelem viszont konkrétan forintosítható többletköltséget eredményezhet. Íme 3 érdekes pszichológiai tény a repülésről.
1) Rosszul is járhat, ha kényelmesebb helyet kér
Bár legtöbben csak a turista osztályú jegyeket engedhetik meg maguknak, legalább álmodni mindenki álmodik a jóval nagyobb lábteret, kényelmesebb ülést és jobb kiszolgálást jelentő magasabb osztályú helyekről. És néha, amikor úgy jön ki a lépés, bizonyos utasokat át is sorolnak első vagy bussiness osztályra. Ez azonban a Journal of Travel Research című lapban tavaly megjelent tanulmány szerint néhányaknak inkább rossz, mintsem jó érzés.
A kutatás szerint a bűntudatra hajlamos személyek ilyenkor bűntudatot éreznek magukban, amiért olyan (nem is kicsi) juttatást kaptak, amit semmivel nem érdemeltek ki. A vizsgált személyek főleg akkor érezték rosszul magukat, amikor nekik kijutott az upgrade-ből, de barátaik vagy ismerős útitársaik nem voltak ilyen szerencsések.
Míg a légitársaságok az ügyfélélmény növelése érdekében, abszolút pozitív szándékkal hajtanak végre időnként ilyen szintléptetést, a kutatás szerint a magasabb osztályra átsorolt utasok egy része az utazás után úgy nyilatkozott: nem annyira szívesen utazna legközelebb is az adott légitársasággal.
2) Pénzbe is kerülhet, ha fél a repüléstől
A Science of Us cikke szerint egyáltalán nem ritka a repüléstől való félelem, az emberek 40 százaléka érzi. A kellemetlenség mellett ez azonban pluszkiadással is járhat. A Journal of Travel Research-ben megjelent 2012-es tanulmány szerint a repüléstől való félelem kihat a légitársaság- és járatválasztási preferenciára.
Aki ugyanis fél a repüléstől, az nagyobb valószínűséggel választja az áraktól függetlenül a nemzeti légitársaságát, valószínűleg azért, mert azon nagyobb biztonságban érzi magát a légi utaskísérők anyanyelvi kommunikációja miatt. A nagyobb félelem szintén kihatással van a konkrét járat kiválasztására: aki fél, az nagyobb eséllyel választ nappali és átszállás nélküli járatokat – ezek viszont általában mind-mind drágítják az utazást.
3) Türelmetlen a beszállásnál? Valószínűleg jogosan.
Egy 2011-es kísérletben ötféle beszállítási módszert próbáltak ki, összemérve a hatékonyságukat. A hátulról előre történő, valamint az ülésblokkonkénti beszállítás bizonyult a leglassabbnak, itt több mint 6 percre (6:11, illetve 6:54) volt szükség az utasok beszállításához. A felénk gyakran alkalmazott “mindenki amerre lát” taktika esetén is közel 5 percre (4:44) volt szükség az utastér betöltéséhez.
A leggyorsabb a nagyon kevés társaság által alkalmazott (az Air France-KLM által az amszterdami repülőtéren már tesztelt) Steffen-módszer volt: az utasokat 3 és fél perc (3:36) alatt sikerült beszállítaniuk, mivel jegyeik alapján már a reptéren, a kapuk előtt sorbaállították őket. Így aztán nem fordulhatott elő olyan helyzet a gépen, hogy a harmadik sornál megállt valaki a folyosón, így a hátsóbb sorokba ülők nem tudtak továbbhaladni. Valamint kiküszöbölték azt is, hogy valaki már beült a folyosó felőli oldalra, de fel kell állnia, mert az ablaknál ülő utas csak később érkezett oda.
Van tehát az általános módszereknél sokkal gyorsabb beszállítási folyamat is, csak egyelőre nagyon kevés légitársaság alkalmazza. Pedig a 2011-es tanulmány szerzői szerint ez nem csak az utasoknak lenne kényelmesebb, hanem éves szinten dollármilliókat spórolhatnának vele a vállalatok is.
+1)
Bónuszként pedig azt is eláruljuk, hova üljön, hogy túlélje, ha lezuhan a repülő.
