A gyerekvállalás intim téma, sok norma, erkölcsi érték, elvárás kapcsolódik hozzá, nem beszélve azokról az érzelmi mozzanatokról, amelyek még nagyobb súlyúvá teszik egy pár, különösen egy nő életében. Ezért fontos, hogy ne csupán kérdőívek előre elkészített kérdései segítségével vizsgáljuk, milyen tényezők befolyásolják a gyerekvállalási kedvet, hanem igyekezzünk az érintettek saját gondolataihoz, preferenciáihoz, aggodalmaihoz közelebb férkőzni. Az úgynevezett fókuszcsoportos interjú módszere erre nagyszerű eszközt kínál. Esetünkben ezt a módszert a következőképpen alkalmaztuk. Egy kérdőív segítségével összetoboroztunk egy-egy csoportnyi, a gyerekvállalás szempontjából alkalmas korú (20-35 éves) nőt. A csoportok fele olyanokból állt, akik a következő 3 évben szándékoznak gyereket szülni, a másik fele olyanokból, akiknek van ugyan gyerekük, de nem annyi, amennyit elvben optimálisnak gondolnak, mégsem tervezik, hogy szülnének még. Minden résztvevőnek sok éves stabil párkapcsolata van.
A beszélgetést egy képzett moderátor vezeti, aki arra törekszik, hogy egyrészt a beszélgetést a kívánt tartalmi mederben tartsa, másrészt a lehető legjobban segítse a résztvevők spontán megnyilatkozásait. Hasonló helyzetben, hasonló élményekkel és gondokkal rendelkező nők csoportja könnyen megnyílik ilyenkor, s egymás gondolataira reagálva hiteles bepillantást engednek a mélyebb érzéseikbe és motivációikba. Különösen fontos, hogy az így megismert indítékok a jövőre, a célcsoport cselekvési szándékaira, motivációira nézve a kis létszám ellenére nagyon megbízható becslést tesz lehetővé, gyakran megbízhatóbbat, mint egy reprezentatív felmérés, ami inkább az adott helyzetre vonatkozó adatokhoz juttat bennünket hozzá. A kérdés tehát úgy hangzik, hogy az egyén szintjén milyen racionális és emocionális háttere van annak a statisztikai ténynek, hogy a gyerekvállalási kedv nem elegendő a népesség létszámának fenntartásához sem, „fogy a magyar.”
A sok-sok egyéni gondolat és indíték eredőjeként három tényezőt emelhetünk ki, amelyek gyakorlatilag minden résztvevőre jellemzőek voltak, s amelyek egyszerre három különböző síkon fejtik ki a gyerekvállalást negatívan befolyásoló hatásukat:
A társadalmi normák síkja: a nők nem érzik úgy, hogy erkölcsi kötelességük volna a magyar népesség fennmaradását, netán gyarapodását biztosító számú gyereket vállalni.
A racionális mérlegelés síkja: aránytalanul nagy egzisztenciális terhet kénytelen magára vállalni a nő, ha gyereket szül.
A döntés-pszichológia síkja: a negatívumokat konkrét, jól elképzelhető formában tudják maguknak s másoknak megfogalmazni, míg a pozitívumok inkább absztraktak, vagy csak személyes élményként ragadhatók meg.
A három sík természetesen nem különül el egymástól markánsan, de jól jelzi azokat a hangsúlyokat, amelyeket a gyerekvállalás dilemmájában a nők érvényesítenek. A társadalmi norma hiánya abban ölt testet, hogy a kérdést úgy teszik föl, hogy „az államnak szülök, vagy a családnak”. A válasz erre egyértelmű, azt pedig könnyűszerrel bebizonyítják maguknak, hogy az államnak nincs erkölcsi alapja ilyen elvárásokat megfogalmazni, érvényesíthető normává tenni.
Íme egy spontán kirohanás:-- Nem a hazának szülünk!-- Az állam nem segít annyit, hogy neki szüljek!-- Ez akkora marhaság, ez az „erkölcsi kötelesség”! Persze ez az érvelés könnyedén átvezet a gazdasági racionalitás tényezőjéhez:„Én nem érzem magam bűnösnek, amikor azt mondja az állam, hogy csökkent a népszaporulat. Akkor adjon olyan feltételeket, hogy szüljek még egyet.” (Rita, 32, 1 gyerek) „Nem, ez nem így van, mert ha az állam nem így állna hozzá, hogy kirúgnak az állásomból, ha terhes leszek, akkor lehet, hogy több gyereket vállalnánk. Vagy ha mehetnék utána vissza dolgozni. Az esélyeik a nőknek nagymértékben csökkennek, hogyha szülnek.” (Zsuzsa, 25, titkárnő, nincs gyerek)
A gazdasági racionalitás témájánál a leginkább drámai és kézzelfogható, egyúttal a leginkább visszatérő egzisztenciális problémát az álláshoz jutás igen riasztó megnehezedése jelentette. Természetesen azt nem tudhatjuk, hogy az itt felmerült nézetek mennyire tükrözik az objektív realitást, de a gyerekvállalási kedv szempontjából fontosabb a "szubjektív realitás", ami viszont nagyon hűen tükröződött a nők reakcióiban: „Gyógyszertári asszisztens vagyok, több éven keresztül dolgoztam egy gyógyszertárban, s amikor letelt a GYES, akkor mondtam a főnöknőmnek, hogy szeretnék visszamenni dolgozni. Erre ő nagyon aranyosan közölte velem, hogy ő nem fog engem visszavenni, mert a gyerek állandóan beteg lesz. Elkezd óvodába járni, örökké elkap valamit, és a két műszakot sem fogom bírni, és közölte velem, hogy felmond.” (Bea, 35, két gyerek) „Rajtam nem látszott, hogy terhes vagyok, a hetedik hónapban voltam, amikor a munkahelyemen elmondtam, vesztemre, mert kiderült, hogy ez egy héttel a kinevezésem előtt történt. Mindjárt nem lettem semmise. Így jártam.” (Margit, 31, két iker)
Brutális nyíltsággal jelenik meg mindez a munkafelvétel helyzetében: „El akartam menni GYES mellett dolgozni, és a képembe röhögtek, mit akarok én két ekkora gyerekkel! Most már rájöttem, úgy írom az életrajzomat, hogy nem írom be az ikreket.” (Margit, 31, két iker) „Le kell tagadni, másként nem megy. Ha kiskorú gyereked van, le kell tagadni.” (Rita, 32, 1 gyerek) „Ha azt kérdezik, mikor tervezel gyereket, nem szabad azt mondani, hogy két-három éven belül, mert nem vesznek föl. Nem tervezek, ez a jó válasz.” (Marica, 24, nincs gyerek) „Én azt mondtam, hogy van egy gyerek, de édesanyám tud rá vigyázni. ’Azt akárki mondhatja!’ Ezt kaptam vissza, és már nem is folytatták tovább a felvételi beszélgetést.” (Rita, 32, 1 gyerek)
A racionális mérlegelés másik lényeges tényezője az alacsony jövedelem:„Olyan gazdasági intézkedéseket kell hozni, hogy a gyerekvállalás ne merüljön fel kérdésnek. Mert havi 50 000-re vagy bejelentve, és akkor nagyon jó helyen vagy, ha kapsz még hozzá egy húszast. Itt nincs miről beszélni!” (Andi, 35, titkárnő, 2 gyerek) Ezen a GYES emelése önmagában nem segít a várakozásaik szerint:„Nem a GYES-t meg az egyéb támogatásokat kell emelni, hanem rendes fizetést kell adni. Mert hiába emelik fel a GYEST-t mondjuk 5000 forinttal, -- mert mennyivel emelhetik? – attól még nem változik semmi.” (Irma, 35, vízépítő mérnök, 1 gyerek)
Az alacsony jövedelem gyakran párosul azzal a feltétellel, amely a leglényegesebb és legfájóbb: a lakáshelyzet megoldatlanságával: „Amíg nincs biztos munkahely, addig nem. Én vidéki vagyok, tudom, hogy ott 38 500 forintot keres egy eladó. Én 38 500 forintra nem fogok gyereket szülni. Most, hogy Pestre jöttünk, kicsit jobb, de albérletben lakunk, oda nem lehet szülni.” (Marica, 24, nincs gyerek) „Az első és legfontosabb feltétel a lakás, a saját lakás, mert mindenki szeretne egy biztos pontot magának.” (Margit, 32, 2 iker) ”A legfontosabb feltétel a lakás. Albérletbe nem lehet szülni.” (Lucia, 29, főiskolás, nincs gyerek) „Egy szobás lakásban lakunk, ahhoz hogy még egy gyereket vállaljunk nagyobb lakás kéne.” (Irma, 35, vízépítő mérnök, 1 gyerek)
Egy sor tényező hatására a gyerekvállalás ideje kitolódott, ami viszont a vállalható gyerekek számát eleve behatárolja. Ha egy nő a harmincas évei közepe táján kezd el gyereket szülni, akkor még optimális esetben is az várható, hogy legfeljebb két gyereket vállal, s mint tudjuk, ez már eleve nem elegendő a népességfogyás megállításához.„Kitolódott a gyerekvállalás, mert először biztos egzisztencia kell, képesítés kell, pár év munka, utána lehet gyerekre gondolni, de mivel ketyeg a biológiai óra, legkésőbb 35 éves korig el kell kezdeni. Addigra kell, hogy legyen valaki, hogy eltartsa az embert, ha azt akarja, hogy teljesen a gyerekkel törődhessen, és mindenek előtt az önálló lakás.” (Bea, 35, két gyerek)
Általános pszichológiai tapasztalat, hogy az olyan tényezők nagyobb hatással vannak döntéseinkre, amelyeket jól el tudunk képzelni, amelyek konkrétan megragadhatóak. Persze ez a gondolkodással kapcsolatos dimenzió, ellene hathatnak az érzelmek. A gyerekvállalás esetében a nők viselkedése ebből a szempontból ambivalens volt. A csoportok végén egy játékra került sor, ahol a csoport egyik fele megpróbálta meggyőzni a másikat, hogy vállaljon még gyereket, a másik fele pedig érveket hozott föl ellene. Mindkét csoport páratlan volt, s már önmagában tanulságos, hogy önkéntes választás alapján a be nem sorolt résztvevő az ellenérvelők táborába került. Sőt, volt, aki kérte, hogy hadd kerüljön ebbe a táborba:„Én inkább átülnék oda, mert hamarabb fel tudom sorolni, hogy miért ne szüljön valaki gyereket, mint hogy miért szüljön.” (Margit, 32, 2 iker).
Lássuk a játék eredményét: Érvek a gyerekvállalással szemben: nem biztosak a lakáskörülmények, s a munkahelyeden, ha szülsz, garantáltan elvágnak, később a GYES után a munkalehetőségeid ugyanúgy sehol sincsenek; nevetséges a GYES összege; gyerekruhák árai. Anyagiak: egy fizetés mégsem annyi, mint ha két ember dolgozik egyszerre; amíg nem szül gyereket, addig csak saját magával foglalkozhat; egy gyerekben egy rossz dolog van: hogy mindig van...
Érvek a gyerekvállalás mellett: amit megtermelek az életem alatt, azt tovább akarom adni a gyerekemnek; az, hogy gyerekem van, jó, bár nem vagyok szülő...
Érvek a gyerekvállalással szemben: kötöttség, gond, felelősség, hogy tartod el? Nem tudsz visszamenni a munkahelyedre, oda a karriered, oda lesz a karcsú derekad, se egy mozi, se egy színház; nemalvás, karikás szemek évekig drága pelenka. Mi mindenre lehetne költeni azt a pénzt? Milyen jó volna kettesben a pároddal elmenni valahova, de nem lehet, mert ott a gyerek!
Érvek a gyerekvállalás mellett: az érzés, amikor megkapod a gyereket a szülőágyon, és a szoptatás meghittsége - nem lehet elmondani, ki kell próbálni! Ez az élet értelme.
A nők egyöntetűen úgy gondolják, hogy a gyerekvállalás tekintetében a döntés az ő kezükben van, függetlenül attól, hogy ennek feltételét nem is kis részben a férfiak teremtik meg. Ezért az ő érzéseik, gondolataik, várakozásaik vannak első sorban befolyással a népszaporulatra. A fenti eredmények és az egyéni érzéseket tükröző idézetek azt mutatják, hogy nincs okunk optimizmusra. A női ösztönök és a társadalmi szokások csak korlátozott mértékben ellensúlyozzák ezt az általános attitűdöt.
Befejezésül két, a jövőt előrevetítő idézet:„Én három éven belül szülnék. Mi hárman vagyunk testvérek, abban nőttem fel, én imádom a gyerekeket, én szülnék. De nem minden áron.” (Marica, 24, nincs gyerek) „Én azért nem szeretnék még egy gyereket, mert nem bízom a gazdasági helyzetben. Amikor szültem, hat évvel ezelőtt, azért vállaltam, mert abban bíztam, hogy majd csak lecseng, és jobb lesz. Tudok számolni. Most azt látom, hogy nem tudok számolni, hogy meg tudom-e majd venni annak a gyereknek, amit szeretnék. És jót szeretnék adni neki, nem mindegy, hogy mit eszik, egészségesen él-e. Nekem ez nagy szempont. Félek a jövőtől.” (Rita, 32, 1 gyerek)