És ha jönnek a kínaiak?
Immár nincs akadálya annak, hogy kínai turisták látogassanak Magyarországra, hála a nyári kétoldalú megállapodásnak. De vajon felkészült-e a kínaiakra a magyar turisztikai piac?
„Nagyobb a füstje, mint a lángja” – kommentálta a hvg.hu-nak magyar kormányfő kínai útja során megszületett magyar-kínai megállapodást Hóka Péter, a távol-keleti beutaztatással foglalkozó Miki Travel ügyvezetője. A hazai turisztikai szaksajtó által mérföldkőként értékelt egyezmény előzménye, hogy a Kínai Turisztikai Hatóság tavaly decemberben megadta Magyarországnak a kínai turisták számára jóváhagyott célországi, úgynevezett ADS státust.
Ám vajmi keveset ér az ADS-státusunk, ha az Európai Unió tagállamai közül eddig csak Németország és Görögország szerezte meg, véli Hóka, s ezzel a véleményével nincs egyedül. A Magyarországra utazó kínai turisták - hasonlóképpen a többi távol-keleti államokból érkezőkhöz – ugyanis már csak a nagy távolság miatt sem szeretnék egy helyben eltölteni a vakációjukat. Noha Csillag István gazdasági-és közlekedési miniszter korábban azt hangoztatta, hogy a kínai csoportok európai tartózkodásuk alatt négy-öt országba is ellátogatnak, szakemberek szerint a helyzet korántsem ilyen egyszerű. „Ausztriának és Csehországnak nincs ADS-státusa, így nehezen valósítható meg a távol-keleti turistákra szabott Budapest-Bécs-Prága tengely” – mutatott rá Hóka Péter, aki szerint igazi áttörés csak akkor várható, ha az Európai Unió, s azon belül a maastrichti tagállamok együttesen, s nem külön-külön kapják meg Kínától az általuk egyébként együttesen kérelmezett ADS-státust.
A szakemberek mégsem az európai „ADS-hiányt” okolják azért, hogy a magyar piac nehezen tudja kiaknázni a kínaiakban rejlő lehetőséget, mivel az evvel a státussal nem bíró országok különféle trükkökkel – például meghívólevelekkel - többé-kevésbé ki tudják játszani a kínai kiutazást állami rendeletekkel gúzsba kötő pekingi adminisztrációt. A hazai turisztikai piac szereplői szerint inkább az okoz gondot, hogy a kínaiak – Magyarország promóciójának hiánya miatt – egyszerűen nem ismerik Magyarországot. „Nemcsak a potenciális kínai turisták, de a magyar irodákkal üzleti kapcsolatot kereső kínai utazási irodák sem ismerik hazánkat, nincsenek felkészülve. Amikor e-mail-ben megkeresnek minket, sokszor azt sem tudják, pontosan mi érdekli őket” – mesélte a hvg.hu-nak Molnár Gabriella, a közép-kínai kunmingi turisztikai kiállításra kínai nyelvű prospektusokkal kivonuló Blaguss utazási iroda igazgatója. A kínaiak tájékozatlansága persze nem feltétlen a kintiek sara; Kínában ugyanis nincsen magyar turisztikai képviselet, így informálódni is nehezebben tudnak. Ráadásul a Magyar Turizmus Rt. nem is tervezi, hogy önálló külképviseleti irodát nyisson Kínában. A kínai-magyar turisztikai barátság megszilárdulását nehezíti az is, hogy a két ország között nincs közvetlen légi közlekedés, igaz, a hvg.hu értesülése szerint a kínai légitársaság a Peking-Budapest járat újraélesztését tervezi.
Magyarországon egyébként közel félszáz utazási iroda szerepel azon az ajánlólistán, amelyek kínai csoportok szervezett beutazásával foglalkozhatnak, ezzel szemben Kínában 528 iroda jogosult arra, hogy hozzánk utaztasson. A Turisztikai Hivatal a hvg.hu-t arról tájékoztatta, hogy a magyar delegáció kínai látogatásakor rendezett road show-n ötven utazási iroda érdeklődött Magyarország iránt.
Ami a hazai utazási irodák lehetőségeit illeti, a hvg.hu-nak nyilatkozó szakemberek megosztottak abban a kérdésben, hogy kínai piacra már betört nagy utazásszervezők (TUI, AmEx, Kuoni) elcsípik-e a piacot a Távol-Keleten jóval tapasztalatlanabb magyaroktól. Míg Hóka Péter szerint fennáll ennek a veszélye, Molnár Gabriella úgy véli: Kína bőven kínál lehetőséget a magyaroknak, s szerinte attól sem kell tartani, hogy a magyar irodákkal szemben az itt élő kínaiak által alapított utazási irodák kerülnének versenyelőnybe.
Ugyancsak eltérő véleményeket lehet hallani piaci körökből arról, hogy a magyar utazási irodák felkészültek-e a kínaiak fogadására. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Ez utóbbi tábort gazdagítja Vékony János, a korábban főleg diplomata útlevéllel Magyarországra érkező kínaiak beutaztatásában jártas Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Rt. volt vezérigazgató-helyettese, aki a Turizmus Panoráma című szaklapban azt fejtegette, hogy az első körben ide érkező kínaiak nem fognak kedvező képet kialakítani a magyarokról, a távol-keletiekkel szemben tanúsított hozzáállásunk miatt. Vékony úgy véli, „nem vagyunk kedvesek, lenézzük a távol-keletiek csetlés-botlását, ráadásul sok pénzt akarunk szerezni gyorsan, holott a kínaiakról köztudott, hogy ők a jó szolgáltatásokat keresik alacsony áron”. A nyelvtudás szintén akadály lehet: hatvan-hetven japánul beszélő idegenvezető mellett mindössze öt-tíz főre teszik a kínaiul tudó kollégák számát.
Pedig a kínaiak nem viccelnek: az elmúlt tíz évben évente átlagosan 15 százalékkal nőtt a kínai kiutazások száma; tavaly már 13 millió kínai utazóról számoltak be, közülük közel 2 millióan keresték fel Európát. A Turisztikai Világszervezet becslése szerint 2020-ra Kína a negyedik legfontosabb küldő ország lesz évi százmillió kiutazó turistával. Vajon ebből a hatalmas szeletből mennyit leszünk képesek hasítani?
Ám vajmi keveset ér az ADS-státusunk, ha az Európai Unió tagállamai közül eddig csak Németország és Görögország szerezte meg, véli Hóka, s ezzel a véleményével nincs egyedül. A Magyarországra utazó kínai turisták - hasonlóképpen a többi távol-keleti államokból érkezőkhöz – ugyanis már csak a nagy távolság miatt sem szeretnék egy helyben eltölteni a vakációjukat. Noha Csillag István gazdasági-és közlekedési miniszter korábban azt hangoztatta, hogy a kínai csoportok európai tartózkodásuk alatt négy-öt országba is ellátogatnak, szakemberek szerint a helyzet korántsem ilyen egyszerű. „Ausztriának és Csehországnak nincs ADS-státusa, így nehezen valósítható meg a távol-keleti turistákra szabott Budapest-Bécs-Prága tengely” – mutatott rá Hóka Péter, aki szerint igazi áttörés csak akkor várható, ha az Európai Unió, s azon belül a maastrichti tagállamok együttesen, s nem külön-külön kapják meg Kínától az általuk egyébként együttesen kérelmezett ADS-státust.
A szakemberek mégsem az európai „ADS-hiányt” okolják azért, hogy a magyar piac nehezen tudja kiaknázni a kínaiakban rejlő lehetőséget, mivel az evvel a státussal nem bíró országok különféle trükkökkel – például meghívólevelekkel - többé-kevésbé ki tudják játszani a kínai kiutazást állami rendeletekkel gúzsba kötő pekingi adminisztrációt. A hazai turisztikai piac szereplői szerint inkább az okoz gondot, hogy a kínaiak – Magyarország promóciójának hiánya miatt – egyszerűen nem ismerik Magyarországot. „Nemcsak a potenciális kínai turisták, de a magyar irodákkal üzleti kapcsolatot kereső kínai utazási irodák sem ismerik hazánkat, nincsenek felkészülve. Amikor e-mail-ben megkeresnek minket, sokszor azt sem tudják, pontosan mi érdekli őket” – mesélte a hvg.hu-nak Molnár Gabriella, a közép-kínai kunmingi turisztikai kiállításra kínai nyelvű prospektusokkal kivonuló Blaguss utazási iroda igazgatója. A kínaiak tájékozatlansága persze nem feltétlen a kintiek sara; Kínában ugyanis nincsen magyar turisztikai képviselet, így informálódni is nehezebben tudnak. Ráadásul a Magyar Turizmus Rt. nem is tervezi, hogy önálló külképviseleti irodát nyisson Kínában. A kínai-magyar turisztikai barátság megszilárdulását nehezíti az is, hogy a két ország között nincs közvetlen légi közlekedés, igaz, a hvg.hu értesülése szerint a kínai légitársaság a Peking-Budapest járat újraélesztését tervezi.
Magyarországon egyébként közel félszáz utazási iroda szerepel azon az ajánlólistán, amelyek kínai csoportok szervezett beutazásával foglalkozhatnak, ezzel szemben Kínában 528 iroda jogosult arra, hogy hozzánk utaztasson. A Turisztikai Hivatal a hvg.hu-t arról tájékoztatta, hogy a magyar delegáció kínai látogatásakor rendezett road show-n ötven utazási iroda érdeklődött Magyarország iránt.
Ami a hazai utazási irodák lehetőségeit illeti, a hvg.hu-nak nyilatkozó szakemberek megosztottak abban a kérdésben, hogy kínai piacra már betört nagy utazásszervezők (TUI, AmEx, Kuoni) elcsípik-e a piacot a Távol-Keleten jóval tapasztalatlanabb magyaroktól. Míg Hóka Péter szerint fennáll ennek a veszélye, Molnár Gabriella úgy véli: Kína bőven kínál lehetőséget a magyaroknak, s szerinte attól sem kell tartani, hogy a magyar irodákkal szemben az itt élő kínaiak által alapított utazási irodák kerülnének versenyelőnybe.
Ugyancsak eltérő véleményeket lehet hallani piaci körökből arról, hogy a magyar utazási irodák felkészültek-e a kínaiak fogadására. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Ez utóbbi tábort gazdagítja Vékony János, a korábban főleg diplomata útlevéllel Magyarországra érkező kínaiak beutaztatásában jártas Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Rt. volt vezérigazgató-helyettese, aki a Turizmus Panoráma című szaklapban azt fejtegette, hogy az első körben ide érkező kínaiak nem fognak kedvező képet kialakítani a magyarokról, a távol-keletiekkel szemben tanúsított hozzáállásunk miatt. Vékony úgy véli, „nem vagyunk kedvesek, lenézzük a távol-keletiek csetlés-botlását, ráadásul sok pénzt akarunk szerezni gyorsan, holott a kínaiakról köztudott, hogy ők a jó szolgáltatásokat keresik alacsony áron”. A nyelvtudás szintén akadály lehet: hatvan-hetven japánul beszélő idegenvezető mellett mindössze öt-tíz főre teszik a kínaiul tudó kollégák számát.
Pedig a kínaiak nem viccelnek: az elmúlt tíz évben évente átlagosan 15 százalékkal nőtt a kínai kiutazások száma; tavaly már 13 millió kínai utazóról számoltak be, közülük közel 2 millióan keresték fel Európát. A Turisztikai Világszervezet becslése szerint 2020-ra Kína a negyedik legfontosabb küldő ország lesz évi százmillió kiutazó turistával. Vajon ebből a hatalmas szeletből mennyit leszünk képesek hasítani?