szerző:
hvg.hu

Csütörtökön rajtol a 7. férfi kézilabda-Európa-bajnokság Svájcban – a résztvevők között a magyar gárdával. A sérülésektől sújtott, alaposan megfiatalított gárda erős csoportba került, ahonnan nem lesz könnyű neki továbbverekedni magát, hát még a középdöntőből. A torna legnagyobb esélyese a horvát csapat. Csapatok, játékosok, sanszok.

Az Eb kabalafigurája.
Piros, fehér. Zöld?
© euro06.com
A csoportmérkőzések „pokoliak lesznek… Akármilyen eredmény elképzelhető, gyakorlatilag azonos erősségűnek látszik a négy csapat. A szerbek, a dánok és az izlandiak éremről álmodoznak, akárcsak mi, és a mezőny legtöbb tagja” – vélekedett a Nemzeti Sportnak Buday Dániel, a Veszprém és a válogatott elsőszámú irányítója. Ő aztán csak tudja, de mi is megkockáztatjuk: aligha van még ennyire higanysűrűségű labdás világesemény, mint a férfi kézi-Eb. A tornán induló, többségében előselejtezőkön is megedződő tizenhat alakulat szinte mindegyike bízhat az első hatba kerülésben. A kivételek: Ukrajna, Szlovákia, Portugália, de erről később. Lássuk előbb a magyar esélyeket!

Az előjelek nagyszerűek. A világranglista vezető magyar kézilabda elkényeztette a honi szurkolókat, a női válogatott és a klubcsapatok, és valamivel utánuk a férfi válogatott és a klubcsapatok sikert sikerre halmoztak. A lányok karácsony előtt úgy lettek esélytelenül az oroszországi vb-n harmadikok, hogy a telhetetlen szurkolóknak még szomorkodásra is volt módjuk. A Skaliczky László irányította férficsapat az athéni olimpián minden idők legjobb magyar ötkarikás eredményét érte el, amikor negyedik lett. A csapat két Eb-résztvevőt, Szlovákiát és Lengyelországot megelőzve megnyert egy decemberi magyarországi felkészülési tornát. Utána semleges pályán négy góllal verte az Eb-címvédő németeket. Ráadásul a kontinensvetélkedőt abban a Svájcban rendezik, ahol a magyar férfi kézilabdázás a legnagyobb sikerét elérve világbajnoki ezüstöt szerzett 1986-ban – a szélen egy Iváncsik nevű játékossal (ilyen nevűből most kettő is akad a keretben). És itt nyerte meg az egyetlen magyar férfi BEK/BL-serleget a szép emlékű Budapesti Honvéd is.

Hírbörze részvények
Játssz TE is!
Magyarország legyőzi-e Dániát?
Franciaország legyőzi-e Szlovákiát?
Magyarország legyőzi-e Szerbia-Montenegrót?

Az összes EB piac »
Az előjelek baljósak. A magyar kézilabdasport sikerein felbuzdult közvélemény újabb kiugró eredményt remél, pedig az Eb-ken hagyományosan rosszul megy a gárdának – eddig a 8. helyezés volt a legjobb. A férfi válogatott teljesítménye egyébként is hektikus, hiszen a tavalyi vb-re sem sikerült kijutni. A legnagyobb gond mégis az, hogy a csapatot sérülések tizedelik. A legnagyobb hiányzó vitán felül a csapat talizmánjának számító fenomenális Carlos Perez lesz, aki nélkül a két évvel ezelőtti Eb-n is meg kellett elégednünk az égésnek számító 9. hellyel. Az ifjú Puticsot ugyan be lehetne vetni „Csárli” helyén, de ő is sérült. Marad tehát bal átlövőben Ilyés Ferenc, aki maga is mostanában lábal ki a sérüléséből. Még most se lehet tudni, hogy mi lesz a tapasztalt irányító, a maródi Lendvay sorsa: megy vagy marad. A kapus Fazekas sem teljesen egészséges, bár az is igaz, hogy őt kiválóan pótolhatja a fiatal Mikler és a másodvirágzását élő Szente. Az igazság szerint az előkészületi meccsekből se nagyon lehet következtetni a magyarok és a riválisok játékerejére.

Ezzel együtt korai még siránkozni. A mieink nagy játékerőt képviselnek, a csapatban van elég kurázsi és becsvágy ahhoz, hogy jól szerepeljen, de az érem véleményünk szerint biztosan csak ábránd marad. Jó eredmény lenne, ha a csapat bekerülne az első nyolc csapat közé – nagyszerű, ha a legjobb hatba. Arról, hogy nem lesz könnyű, csak annyit: ha továbbjutunk a csoportból, akkor a középdöntőben a horvátokkal, az oroszokkal és a norvégokkal futhatunk majd össze.

Nem titok, a kézilabda csapatjáték, így nem sok értelme van azon morfondírozni, hogy a kapitány ezen vagy azon a poszton bevethetne szerintünk jobbnak tartott játékosokat. Ha a csapatjáték kellőképpen összecsiszolt, az egység sziklaszilárd, a jobb játékosokból összeverbuvált truppok is verhetők. A sikerekhez persze jó játékosok is kellenek, de emiatt az Eb-csapatunknak biztos nem kell szégyenkezni. Bár a gárda alaposan megfiatalított, a mezőnyben a legcsikóbb, a csapat törzsét az 1980-as évek elején született játékosok alkotják, mégsem mondhatjuk, hogy zöldfülűek lennének. Nagy László, Buday, Ilyés vagy Iváncsik Gergely már számos kiélezett helyzetben bizonyította klasszisát.

Az alapcsapat minden bizonnyal Fazekas Nándorral a kapuban, illetve Iváncsik Gergővel, Ilyés Ferenccel, Buday Dániellel, Gál Gyulával, Nagy Lászlóval és Harsányi Gergellyel a mezőnyben áll majd fel.

Következzenek ezek után a riválisok, nézzünk szét a többi csapat háza táján!

A-CSOPORT (Szentgallen) (Oldaltörés)

Szlovénia támad. Zöld áradat
© AP
Svájc, a házigazda természetesen nagyon bizakodó. Miért is ne lenne? Csapata, ha nem is vonultat fel számolatlanul nemzetközi klasszisokat, de a nemes svájci hagyományoknak megfelelően kiválóan szervezett és magas harci szellemmel van felvértezve. Igaz, hogy legutóbb 1993-ban értek el figyelemreméltó eredményt, amikor a svédországi világbajnokságon megcsípték a negyedik helyet, és a legutóbbi 18 kézis világesemény közül 12-re nem sikerült kvalifikálni magukat, de most fogadkoznak, megtörik a rossz sorozatot. A hazai pálya természetesen nem csak abban jelenthet előnyt nekik, hogy nem tévesztik össze az öltözők ajtaját; egy olyan sportban, amelynek lételeme a szabálytalanság – éppúgy, mint a pólóban –, nagyon sok múlik a „bíráskodási felfogáson”, magyarán a bírókon. Márpedig Svájc alpesi ország, domborzata változatos, senkit sem lepne meg tehát, ha a svájciak meccsein kissé lejtene a pálya. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy Iwan Ursic-ot, Robert Kostadinovich-ot, a csapatkapitány Thomas Gautschit vagy Meisterhaus kapust nagyjából bármelyik élcsapat beválogatná. Az alakulat legnagyobb sztárja azonban vitán felül a német Arno Ehret szövetségi kapitány, akit játékosként kétszer is megválasztottak a Bundesliga legjobbjának.

Szlovénia nem kisebb céllal veti bele magát a küzdelmekbe, minthogy megvédi két éve hazai környezetben megkaparintott Eb-ezüstjét. Igazán nem akarjuk lebecsülni az egykori jugoszláv kézilabdás hagyományok (egyik) folytatójának esélyeit, de igazi meglepetés lenne, ha sikerülne neki. Ha az 1994-es Eb óta nemzetközi porondon forgolódó csapat eredménylistáját megvizsgáljuk, láthatjuk, korábban a közelében sem volt jelentős tornák döntőjének, és a hazai Eb után az athéni olimpián is csak a szerény 11., míg a tunéziai vb-n a 12. helyre futott be. Ezzel együtt senkit sem lepne meg, ha az elsősorban a Bajnokok Ligájában vitézkedő Celje egykori és mostani játékosaira épített trupp a hatban végezne. A kézilabda galaktikusainak számító Ciudad Realban mindjárt két szlovén játékos is játszik – nem is akárhogyan. Rutenka elsősorban a góllövésben, míg a gólem termetű, de meglepően mozgékony Pajovics a védekezésben jeleskedik. A kapuban is klasszisra számíthatnak, a Horvátországban légióskodó Lapajnére.

Lengyelországnak feltűnően siheder és toronymagas játékosokból áll a csapata. Esélyeiket illetően már nem lehet ekkora magaslatokról beszélni, hiszen a lengyelek, ha nagy ritkán bejutottak valamelyik tornára, az utolsó helyek valamelyikén végeztek. Két éve például tök utolsók voltak az Eb-n. Ennek ellenére bizakodnak. Agyunkra ment volna a legendás lengyel heroizmus és nagyhatalmi ambíció, meghibbantak volna barátaink? Nem. Az utóbbi évek állandó dobogósát, bár már kissé „öregecske” svéd aranycsapatot verték ki a selejtezőkön! És ez, lássuk be, elég alap az optimizmusra. A kezdőcsapat játékosai pedig a svájci és a német bajnokság márkás csapataiban edződnek. Két pompázatos átlövőjük, az ikertornyok, Lijewski és Tkaczyk biztosan megtornáztatják majd az ellenfél védőit és kapusait. Mi, magyarok legutóbb december végén kaptunk ízelítőt a lengyel gárda erejéből, amikor a békéscsabai négyestornán csak nagy nehezen sikerült kiizzadni ellenük a döntetlent. Hat közé kerülésük ezzel együtt meglepetés lenne, de az is, ha nem jutnának tovább a csoportból.

Ukrajna számít a tizenhat „kománda” közül a legsötétebb lónak. Csak nagyritkán került be a nemzetközi tornák mezőnyébe, klubcsapatai sem nagyon vitézkednek. Sokig úgy tűnt, a tiszteletet parancsoló szovjet kézis hagyományokat Oroszország viszi egyedül tovább. De mostanában mintha keleti szomszédunknál is megmozdult volna valami, a női kéziseik már évek óta az európai élmezőnyhöz tartoznak, a férfiak most kapaszkodnak felfelé, a Zaporozsjére épülő válogatottjuk azonban csoda lenne, ha túlélné az első csoportkört. Azért Vitalij Nat baloldali támadó és Jevgenyij Budko kapusjátékát biztos élmény lesz megnézni.

B-CSOPORT (Basel) (Oldaltörés)

A spanyol Garralda lő. Újabb nagy dobás?
© AP
Szlovákiának, csűrhetjük-csavarhatjuk a dolgot, előzetesen senki se ad szemernyi esélyt sem a továbbjutásra. A csoport három góliátja mellett az Eb-újoncnak aligha terem babér. Pedig a nemzetközi színtéren most debütáló északi szomszédjaink kiváló csapatot raktak össze, a decemberi a Pannon GSM-kupán csak vért izzadva sikerült a mieinknek is pontot menteni velük szemben. A kapus, a Dunaújvárosban légióskodó Richard Stochl képességeit a magyar szurkolók régóta ismerik, de mellette több alapemberük is nálunk vagy más európai élbajnokságokban keresi kenyerét. Radoslav Antl, a csapat mesterlövésze éppen Svájcban. De mindez valószínűleg kevés lesz a továbbjutáshoz.

Franciaország nagyszerűen szerepelt a világbajnokságokon, de valahogy az Eb-ken eddig még nem tudott dobogóra állni. Képességes játékosokban most sincs hiány, noha a kétszeres világbajnok csapat egykori meghatározó egyéniségei, Cedric Burdet, Gueric Kervadec, Gregory Anquetil és Jackson Richardson hiányozni fognak. Ám még így is maradt elég spílerjük: Jerome Fernandez (Barcelona), Didier Dinart (Ciudad Real), Joel Abati (Magdeburg), Oliver Girault (Paris HB), Christophe Kempe (Toulouse), Daniel Narcisse (Gummersbach) vagy Thierry Omeyer (Montpellier). A csapatban kevés fiatal játékos kapott helyet, majd elválik, hogy a tornán szereplő játékosok tapasztalt, minden hájjal megkent rókáknak bizonyulnak-e, vagy pedig jóllakott öreg, másodlagos frissességű sztároknak. Papíron a hatban a helyük, de akár kínos meglepetés is érheti a tavalyi vb bronzérmeseit.

Spanyolország szereplése az Eb egyik nagy talánya. Tavaly az ibériaiak a nemzetközi kézilabdavilág őszinte ámulatára elhódították a világbajnoki címet. Korábban sem volt titok, hogy a spanyol a világ legjobb bajnoksága – csak a Bundesliga veszi fel vele a versenyt –, és az is közismert volt, hogy kiváló spanyol játékosok vannak. De tavalyig a nagy tornák előtt hiába számoltak vele, mint esélyessel, „csak” ezüst- és bronzérmeket, értékes helyezéseket sikerült elcsípnie. Az igazság szerint a tunéziai vb előtt már öt éve nem ment igazán a csapatnak, sokan öregnek tartották őket, le is mondtak róluk, aztán láss csodát, elsősorban az extraklasszis kapusaiknak, gyors leindításaiknak és rutinos átlövőiknek köszönhetően a döntőbe jutottak, és ott lemosták a horvátok aranycsapatát. A svájci Eb-n eldől: a vb-elsőség kicsúszott eredmény volt, vagy a spanyolok tartósítják uralmukat. A Tunéziában diadalmaskodó Nagy Armadából többen is képesek éles meccseket hozni: Barrufet és Hombrados a kapuban, Enterrios, Garralda, Iker Romero vagy Lozano a mezőnyben. Különösen sokat várnak a spanyol újoncnak számító, honosított, „Kubai Kalapácsnak” titulált Julia Fis-től.

Németország nem kevésbé esélyes az aranyra, noha sokan vélekednek úgy, a mostani Eb-t a német szakvezetés csak a jövő évi hazai rendezésű főpróbájának tekinti. Mi ebben nem hiszünk, a német kézilabdázás sem engedheti meg magának, hogy egy ekkora tornát lelazsáljon azzal, hogy nem baj, majd jövőre nyerünk. Különösen úgy, hogy a németek képesek megnyerni az idei bajnokságot! Az utóbbi négy világversenyének mindegyikén sikerült érmet nyerniük (erre még a lenyűgöző horvátok sem voltak képesek), és a germánok az Európa-bajnoki cím védői. Védekezésük sokszor a durvaságig kemény, támadójátékuk bőszítően koncentrált és hatékony – az ellenfelek rémálma. Való igaz, alaposan megfiatalították csapatukat, de a régiek közül még Kehrmann, Von Behren vagy Zeitz is biztosan pályára lép majd. Nem így a nagy reménység, Oleg Velyky, aki a felkészülés során megsérült.

C-CSOPORT (Sursee) (Oldaltörés)

Stefansson védekezik.
Torkos izlandiak
© AP
Szerbia és Montenegró bár nem szerepelt mindig kiválóan a nagy tornákon, most mégis valami azt súgja nekünk: ők lesznek a legnehezebb ellenfeleink a csoportban. És ha sok pénzünk lenne, még akár a négy közé jutásukra is fogadnánk, habár, elismerjük, ennek nagy a kockázata. De hát minden világversenyen van egy meglepetéscsapat, az olimpián éppen mi voltunk. A szerbek elég kiszámíthatatlanok ahhoz, hogy borsot törjenek nagyobb nevű ellenfeleik orra alá. Egészen kiváló spílereik vannak, a kérdés csak az, hogy Veszelin Vujovicsnak hogyan sikerül az öntörvényű klasszisokból ütőképes csapatot kovácsolni. Itt van mindjárt a sérüléssel bajlódó kapus, Sterbik Árpád, akit a minap jelöltek a világ legjobb játékosának. A mezőnyjátékosok közt alig akad otthon játszó kézis, míg Magyarországon négyen keresik a kenyerüket. A legtöbb gólt a Spanyolországban légióskodó Miloszavljevicstől és Marko Krivokapicstól várják. A főpróba nem sikerült a legjobbra, felkészülési meccsen a vb-5. déli szomszédunk Belgrádban hétgólos vereséget szenvedett csoportellenfelétől, Dániától. Igaz, öt kulcsjátékos is hiányzott a pláviktól. A svájci „előadáson” már biztosan fellépnek, és akkor, úgy sejtjük, az eredmény is más lesz.

Dánia is sötét lónak számít a mezőnyben. A szerb kapitány epésen azt mondta az északi alakulatról, hogy a barátságos meccsek világbajnoka. Pedig vannak „mérhető” eredményei is: a dánok a legutóbbi két Eb mindegyikén bronzot nyertek. Szimpatikus és sokra hivatott csapatnak tűntek, hogy aztán az olimpiára ki se jussnak, a vb-ken pedig leégjenek. Ha léteznek a kézilabdában ciklusok, akkor dán hullámvasút most is dobogóra repíti az északiakat. Csakhogy ilyenek ebben a nagyszerű sportágban nincsenek, így ugyanúgy meglepetés lenne a dán érem, mint 2004-ben Szlovéniában és 2002-ben Svédországban. Tehát lehet, hogy mégiscsak vannak… Na, ezt hagyjuk, a sport ismeretelméleti megközelítése helyett jöjjenek inkább maguk a dán gólvágók: az ezer válogatott gólja felett járó Lars Christiansen, a Barcelonában játszó Jeppesen és a Flensburban légióskodó Styger. Príma nevek, de a legprímább mégis az edző Ulrik Wilbeké. A dán női válogatottal olimpiát, vb-t és Eb-t is nyerő szakvezető egy éve arra vállalkozott, hogy a férfiakat is tartósan ott tartsa a világelitben. Ehhez azonban oda be kellene kerülni – Svájc egy lehetőség erre.

Magyarország esélyeit már fentebb taglaltuk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Izland erősembereken túl pompás kézilabdázókat is adott a világnak. Csapatuk jó, de nem világverő. Arra azonban mindenkor képes, hogy a magasabbra rangsorolt csapatoknak – főleg a tornák elején – megnehezítse az életét, és az őket nem kellőképpen becsülőket olykor-olykor el is csípje. A C-csoport papíron negyedik legerősebb, pontosabban leggyengébb gárdája, ezzel együtt nagy hibát követ el az a csapat, amelyik félvállról veszi a szigetországiakat. A kulcsjátékosaik persze évek óta főszereplői az európai kézis szcénának, Gudjon Valur Sigurdsson (Gummersbach), Sigfus Sigurdsson (Magdeburg) és Olafur Stefansson (Ciudad Real) képességeit mindenki elismeri, de a csapatban több kismester van, mint a csoport másik három alakulatában. Továbbjuthatnak a csoportból, de nem az első helyen, ezzel együtt hat közé kerülésüknek csak valamivel van több esélye, mint az izlandi kánikulának. Bár ha jobban meggondoljuk, a globális felmelegedés is furcsa anomáliákat okoz.

D-CSOPORT (Bern) (Oldaltörés)

Torgovanov védekezik.
Nem lekvár, orosz krém
© AP
Horvátország. Vele nyugodtan lehetünk elfogultak, a legjobb, leglátványosabb kézilabdát játsszák, mindezt tartósan és eredményesen, ha tetszik, tartós eredménnyel. Ha nem lenne elcsépelve a fordulat, a kézilabda braziljainak neveznénk őket. Így csak visszafogottan annyit róluk: extraklasszis játékosok extraklasszis csapatban. Anélkül, hogy a többi gárdát alábecsülnénk, az lehet az idei Európa-bajnok, aki képes a horvátokat megverni. Erre leginkább persze maguk a horvátok képesek, lásd a tunéziai vb döntőjét, amikor katasztrofális vereséget szenvedtek az esélytelen spanyoloktól. A horvátok magabiztosak, úgy tartják, még egyszer nem játszhatnak annyira hervatagon, mint tavaly Tuniszban. A jóllakottság és a túlzott magabiztosság (nagyképűség) is ellenfele lehet a megannyi ihletett spílerrel felálló aranycsapatnak. És hát már miért ne lennének jóllakottak, amikor kétszer nyertek olimpiát és egyszer vb-t? És miért ne lennének magabiztosak (nagyképűek), amikor idén is két játékosukat jelölték a világ legjobbjának, Ivo Balicsot és Mirza Dzombát, akik mellett ott van még Losert, Sola, Lackovics, Vori, Dominikovics és a többiek? De hát miért lennének jóllakva, amikor Eb-t még sohasem nyertek? Vagy mitől lennének túlzottan magabiztosak, amikor már eddig is bizonyították, olyan sztárok ők, akik képesek elviselni az esélyesség terhét? A hvg.hu elsőszámú favoritja a horvát válogatott.

Oroszország a horvátok legnagyobb riválisa a csoportban, és az sem keltene különösebb feltűnést, ha a két gárda az éremosztó meccseken is összeakadna egymással. A vénekből összeállított szbornaja kisebb meglepetésre az athéni olimpián éppen előlünk halászta el a bronzérmet, azóta generációváltás történt a csapatban, egyelőre nem túl nagy sikerrel, a tavalyi vb-n csak nyolcadikok lettek. A nagytekintélyű Vlagyimir Makszimov szövetségi kapitány a mostani csapatba behívta az öregek közül Kokcsarjovot, Torgovanovot és Kulesovot, de a csapatot nem légiósokra, hanem a hazai bajnok Csehovszkije Medvegyi játékosaira építi. Kiderül majd, igaza volt-e a kapitánynak. Bár az is igaz, a Makszimov voltaképpen kényszerhelyzetben van, mert a legjobbak, a kiváló orosz kézisuliból kikerülő légiósok nagyon kapósok az európai honosítási piacon.

Norvégia leginkább a csoport harmadik helyére aspirálhat, de a középdöntőből már aligha verekedi tovább magát. A tavalyi hetedik helye a vb-n szép eredménynek számít, és a világtalálkozó előtti selejtezőben a magyarok is tapasztalatokat szerezhettek a norvégok harcosságáról és lelkierejéről, amikor fegyelmezetten átmasíroztak rajtunk. A kapus Ege, a beállós Johnny Jensen és az irányító-átlövő Kjelling a legismertebb játékosaik, de a náluk nem a csillogó egyéniségek, hanem a töretlen csapategység határozza meg a játékot, noha szinte mindenki jó külföldi csapatokban edződik.

Portugália reálisan nézve biztos negyedik a berni csoportban, akár még azt is megelőlegezhetjük, hogy az Eb 16., tök utolsó helyére is neki van a legnagyobb esélye. Ennek ellenére nem érdemtelenül tagja a mezőnynek, legjobbjai spanyol klubokban küzdenek, a csapat játéka színes, gyors, olykor látványos – csak megfelelő ellenfél kell hozzá. A mai kézilabdában, amikor testtömeg-indexnek és az izomtömegnek is kiemelt szerepe van, a luzitánokat az európai középmezőnyhöz tartozó bandák is viszonylag könnyen ledarálják. Ezzel együtt Ricardo Andorinho (Portland S. Antonio) és a portugál kézilabda nagy öregje, Eduardo Coelho (Algeciras) több, mint „ügyes kis játékos”: nemzetközi klasszis. Kár hogy kevés hozzájuk hasonló van a csapatban.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Bronzérmet szerzett a női kézi válogatott

Az előzetes célkitűzést túlteljesítve a harmadik helyen végzett a magyar női kézilabda-válogatott a szentpétervári világbajnokságon, miután a vasárnapi bronzmérkőzésen 27-24 arányban legyőzte az olimpiai aranyérmes Dániát. A tornát a házigazda orosz válogatott nyerte, miután a vasárnapi döntőben 28-23 arányban legyőzte Romániát.

Itthon

Világelső a magyar kézilabdasport

A múlt hétvégén zárult női kézilabda-világbajnokságon bravúrbronzot szerzett a magyar csapat. A sportág összesített világranglistáját pedig már az idei ősz óta Magyarország vezeti, ám az elsőséget megalapozó, légiósokkal megerősített kirakatcsapatok mögött nagy a szakadék.

2,5 milliárdra drágult a Németh Szilárd-féle birkózócsarnok, hogy ne lehessen benne összevissza mászkálni

2,5 milliárdra drágult a Németh Szilárd-féle birkózócsarnok, hogy ne lehessen benne összevissza mászkálni

Akkorára nőtt a Mészáros-birodalom, hogy önmaga érdekeit sérti

Akkorára nőtt a Mészáros-birodalom, hogy önmaga érdekeit sérti

Snowden azt állítja, az oroszok megpróbálták beszervezni

Snowden azt állítja, az oroszok megpróbálták beszervezni

Egyre többen élünk társas magányban, pedig lehetne máshogy is

Egyre többen élünk társas magányban, pedig lehetne máshogy is

A tudósok sem értik, hogyan nőhetett 88 méteresre ez a fa

A tudósok sem értik, hogyan nőhetett 88 méteresre ez a fa

Hajszárítóval a kezében ül egy nagymama az út szélén, hogy lelassítsa a gyorshajtókat

Hajszárítóval a kezében ül egy nagymama az út szélén, hogy lelassítsa a gyorshajtókat