hvg.hu: Közelednek az önkormányzati választások, felpezsdült a közélet

Lányi András: Sajnos, nem ezt tapasztalom. Az elmúlt hetekben ajánlószelvényeket gyűjtöttem az önkormányzati választásokra, és rendszeresen orromra csapták az ajtót, azzal hogy „Politikust látni sem akarunk!” Hiába hivatkoztam arra, hogy mi nem olyanok vagyunk, hanem környezetvédők. Ezek az emberek elvben hajlandóak lennének a magyar politikai rendszer radikális újragondolására, de sajnos, a jelenlegi viszonyok stabilizálják a politikától való elfordulást.

hvg.hu: Feltűnt, hogy Ön az elmúlt éveket a Kádár kor alkonyaként aposztrofálja .

A favédő. Lányi anno 2000 © Marton Szilvia

L.A.: Egyik előadásomban, amely meg is jelent az Élet és Irodalomban, javasoltam, hogy tekintsük az elmúlt tizenöt évet a Kádár-kor alkonyának, és nem a magyar demokrácia hajnalának, Huizinga után szabadon, aki a középkor alkonyáról beszélt reneszánsz helyett. Nálunk ebben az alkony-korszakban a végső lehetőségeiket élik fel a kádárista struktúrák. Az egypárt átment több pártba, az egykori államosítók privatizálták a nemzeti vagyont, a társadalom és a politikai osztály közötti szakadék pedig ugyanaz, amit már hosszú évtizedek óta megszoktunk.

Csak most más a jelszó: „Szólásszabadság van, szavad se lehet!” Az emberek azokat a pártokat választják, melyeket a média támogat, a médiához pedig óriási összegek kellenek, amelyek nagy cégek támogatásából származnak. Amíg ezen a helyzeten nem vagyunk képesek változtatni, addig inkább a politikától való menekülés, elfordulás lesz jellemző a magyar társadalomra. A politikai elitnek, vagy ahogy mostanában mondják, a politikai osztálynak éppen ez a célja, hogy a társadalom legyen közömbös, hagyja rájuk a döntéseket. .

hvg.hu: Nem hinném, hogy az embereknek ennyire ne lenne józan esze, amire hallgatnának. Mindent azért nem lehet a médiára fogni. Ettől függetlenül, tény, hogy jónéhány rendszerváltó országban, például Szlovéniában vagy a balti államokban - Lengyelországról és Szlovákiáról most ne beszéljünk - jobban alakultak a dolgok, mint nálunk. Ezt mivel magyarázza ?

L.A.: A jelenlegi bűnök az egykori erényekből következnek. A Kádár-rendszernek vitathatatlan erényei voltak. Nálunk 1989 előtt nem volt olyan elsöprő, tömeges elégedetlenség, mely megalapozta volna, hogy egy békés rendszerváltás keretei között radikálisan szakítsunk ezekkel a struktúrákkal, illetve az addig hatalmon lévő személyekkel. A késő-kádári politikai elit tagjai egy pillanatra sem veszítették el az ellenőrzést a hatalom intézményei fölött, így a KISZ-titkárok tőkefelhalmozásának korszaka zavartalanul követte az állami gazdaság és a pártdiktatúra korszakát.

hvg.hu: Az akkori ellenzék pedig ezt képtelen volt megakadályozni, szétesett, az MSZMP utódpártja pedig „mindent vitt”. Lehetett volna másképpen?

L.A.: Akkor, ha az ellenzék ma balliberálisnak mondott csoportja nem dől be annak, hogy a kommunistákból jó kapitalisták lesznek, és hogy a rendszerváltozás lényege nem más, mint a mechanizmusok megváltoztatása. És annak, hogy ha egyszer bevezetik a piacgazdaságot, és az alkotmány papíron garantálja a jogállamot, akkor ezekkel a hatalmi és erőviszonyokkal, ezzel a személyi állománnyal felépíthető a demokratikus Magyarország. Ez tévedésnek bizonyult, ma már nyilvánvaló. Az ellenzék másik része viszont elhitte, hogy ellenfele, a posztkádárista berendezkedés, baloldali, s ezért önmagát a jobboldalra helyezte, s oda beszorult. Ez érvényes a FIDESZ-re, az MDF-re, a kereszténydemokratákra. Programjaik szociális téren inkább baloldalinak nevezhetők, s csak a felszínen jellemző rájuk egyfajta külsőségekben érvényesülő, idejétmúlt jobboldaliság. Most már látjuk, hogy Magyarországon ez a fajta régi vágású jobboldal soha többét nem fog többséget szerezni.

Márpedig a kádárista struktúrák nem voltak baloldaliak. A mai jobboldalnak el kellene felejtenie a rendszerváltás utáni politikáját, s ellenzékként kellene újjászerveződnie. Azoknak, akik egy konzervatív, azaz megtartó, őrző, gondoskodó politikában hisznek, fel kéne ismerniük, hogy ennek korszerű formája ma az ökológiai politika. Ez jóval több környezetvédelemnél. Környezete nem az embernek, hanem az állatnak van, az embert kultúra, nyelv veszi körül, az embernek otthona, hazája van. Az ökológiai politikát azonosnak tekintem a korszerű, modern szabadelvűséggel, illetve konzervativizmussal.

hvg.hu: Úgy gondolja tehát, hogy valamiképp meg kell haladni a jobboldal-baloldal kategorizálást? Ez azért nem fog menni egyik napról a másikra!

L.A.: Nincsenek illúzióim, a szemléletváltáshoz idő kell . De ma már világos, a társadalmi igazságosság modern elképzelései csődöt mondtak, a piac nem tud igazságos lenni, újszerű megközelítésre van szükség . Az ökológiai politika az, amely választ kínál a huszonegyedik század kérdéseire: mit kezdjünk a globalizációval? Milyen következményei vannak a globális szabadkereskedelemnek? Hogyan lehet véget vetni az információs hálózatok rémuralmának? Miként készüljünk fel a természeti erőforrások kimerülésére? .

Az Élőlánc Magyarország civil összefogásként, mint a Budapest Társaság tagja indul az önkormányzati választásokon, a társadalmi önrendelkezés, a politikai részvétel, és az emberi léptékű gazdaság triászának jegyében. Nem támogatjuk a drága és környezetromboló beruházásokat, szerepeljenek azok akár a jobb-akár a baloldal programjában Ugyanakkor minden kezdeményezést felkarolunk, mely a városi élet minőségének javítását szolgálja..

hvg.hu: Hogy konkrét témáról is beszéljünk, milyen receptet kínálnak a közlekedési gondok orvoslására, így a MÁV csődjére, a budapesti utak bedugulására?

© Horváth Szabolcs

L.A.: Messzebbről indulnék el: a közszolgáltatások a jelenlegi kormányzat mostohagyermekei. Azt hiszik, hogy a privatizáció, azaz az állam szolgáltató kötelezettségéből való kivonulás valamiképpen hozzátartozik a nyugati típusú modernizációhoz. A nyugati példák ezt nem igazolják, és nem támasztják alá. A kormány felelőtlen módon adósságot halmoz fel, majd az eladósodásra hivatkozva feléli a javakat, megszorításokat rendel el. Ennek a politikának esnek most áldozatul a kórházak, a felsőoktatás, de a vasúti szárnyvonalak, sőt, az egész vasúti szolgáltató rendszer is.

Ez minden, csak nem baloldali politika, hiszen a társadalmi szolgáltatások minőségért vállalt felelősség a társadalmi szolidaritás alapja. Egy szociáldemokratának, ugyanúgy, mint egy konzervatívnak, alapvető kötelessége lenne megőrizni a társadalmi szolgáltatások színvonalát. Ha egy üzletember pénzt von ki egy veszteséges üzletből, az tönkre fog menni. Pontosan ezt tették a politikusok az utóbbi évtizedekben a magyar vasúttal. Az állam minden évben kevesebb pénzt bocsát a vasút rendelkezésére, ettől romlik a szolgáltatás minősége. A pusztulás mindenütt nyilvánvaló, de még a szintén állami tulajdonú Volán és a MÁV menetrendjét sem hangolják össze, úgy tesznek, mintha két, egymással konkuráló, egymással szemben ellenséges üzletpolitikát követő cég lenne.

Magyarország is aláírta a Kiotói Jegyzőkönyvet, mely kötelezi, hogy fellépjen a gépjárműközlekedésből eredő légszennyezés ellen. Mi mégis a világ legdrágább autópályáit építjük, melynek egyértelmű politikai okai vannak: az összes magyar párt sápot húz ezekből a beruházásokból, hiszen ami az autópálya-alapokból hiányzik, az belekerül a pártalapokba. Az autósztrádák építéséhez szükséges forrásokat a vasút fejlesztésétől vonják el.

hvg.hu: Mindez csak a diagnózis volt, de mit javasolnak?

L.A.: Vissza kell terelni a teherszállítást a vasútra, komolyan fejleszteni kellene a nemzetközi fővonalakat. Jellemző módon Magyarország ezzel szemben a dunai és a tiszai hajózás fejlesztését, gátak és duzzasztóművek építését preferálja, ami mutatja, mekkora hajlama van nálunk a vízügyi lobbinak. Hagyják lerohadni a vasutat, de tengerjáró hajókat hoznának fel az Alföldre…kész elmebaj!

Budapesten az elővárosi közlekedési rendszereket kellene fejleszteni, hogy a már most is jellemző forgalmi káosz ne súlyosbodjék. Naponta egymillió ember jár be a fővárosba, s ha őket elővárosi vasutakra lehetne ültetni, ez a szolgáltatás el tudná tartani a magyar vasutat! Persze a hálózatot korszerűsíteni és bővíteni kellene. Ehelyett négyszáz milliárdért négyes metrót építenek Budapesten, a mely a Belvárosba viszi majd be azokat az embereket, akik nem is oda tartanak.

Pelle János